Szabó László játékosként ugyan nem ért el kimagasló sikereket a magyar labdarúgásban, ám ez könnyen megváltozhat azok után, hogy pályafutása végeztével videóelemzőként maradt a sportágban. Bár Tiszakécskén nem számítottak rá, szorgalmának és kitartásának köszönhetően jelenleg Svédországban, az Elfsborg kötelékében építi magát az élvonalban, ahol csapata a nemzetközi kupaindulásért is versenyben van.
A még mindig csak 31 esztendős Szabó László karrierje fővárosi csapatok utánpótlásában indult, majd Vác érintésével igazolt az ETO-hoz. A győriek színeiben 2015-ben az NB I-ben is bemutatkozhatott, a klub kizárása után azonban Tiszakécskére igazolt. A Tisza-partiakkal megnyerte a megye I-es, majd az NB III-as bajnokságot is, később az NB II-ben is játszott. 2022 tavaszán tagja lehetett a Kecskeméti TE feljutást ünneplő csapatának is, az idény végén ezüstérem került a nyakába. Futballozott még Dabason és Csepelen is, majd a Tiszakécske II-ben fejezte be pályafutását két bajnoki címmel a megyei bajnokságban. Ekkor már videóelemzőként is segítette a klub munkáját, erre a feladatra pedig tudatosan készült.
Szabó Lászlót tavaly ősszel elküldték a klubtól, ezt követően azonban nem esett pánikba, olyannyira, hogy jelenleg a svéd élvonalban szereplő Elfsborg videóelemzője. Az Elfsborg többszörös bajnok és kupagyőztes hazájában, interjúnk készítésekor a negyedik helyen állt a bajnokságban. A régi jó viszonyra tekintettel az interjút tegeződő formában készítettük el.
- Miért lett videóelemző?
- Hogyan jutott el a magyar másodosztályból a svéd élvonalba?
- Mekkora bizalmat élvez egy olyan edző mellett, aki a Premier League-ből érkezett?
- Miben más a svéd és a magyar liga?
- Mi az álma videóelemzőként?
– Tegyük rögtön tisztába a pozíciódat. A mai modern labdarúgásban már természetes, hogy rengeteg szakember dolgozik egy vezetőedző mögött. Mi a videóelemző feladata?
– Elég széles skálán mozog ez. Ami fix, hogy a vezetőedző igényeit ki kell szolgálni, illetve a stáb méretétől is függ, hogy ez pontosan mit jelent. Lényegében a saját csapat és az ellenfél elemzése a fő feladat, emellett ez az edzésekkel is kiegészülhet. Az Arsenalnak például hat videó- és négy mérkőzéselemzője van, ott tehát alaposan fel vannak osztva a szerepek. Meccsek közben is megvan a munkám, hiszen élőben kell „tagelni” (megjelölni az adott jeleneteket – a szerk.) az eseményeket, illetve kiemelni azokat a szituációkat, melyeket akár más nézőpontból jobban láthatok. Személy szerint folyamatosan kapcsolatban vagyok a mérkőzések alatt az asszisztensedzővel, ha bármit látok, azt azonnal jelezhetem a kispadnak. Szerencsés vagyok, mert az Elfsborgnál szorosan együtt dolgozik a stáb, számítanak a véleményemre, így amikor az ellenfelekre készülünk, akkor én prezentálom őket adatokkal és klipekkel. Eljutottam oda, hogy már ötleteket várnak tőlem, viccesen meg is jegyezte a vezetőedzőnk nem is olyan régen, hogy ne csak a problémát hozzam nekik, hanem a megoldást is. Ez azt jelenti, hogy adnak a szavamra. Emellett a munkám része az is, hogy egyénileg foglalkozom a játékosokkal, vagy csapatrészekre bontva nézünk át meccseket.
– Mi vonzott ebben a szakmában?
– Az éveket talán keverni fogom, de abban biztos vagyok, hogy akkor kezdtem el gondolkodni a jövőmön, amikor a Kecskeméttel feljutottunk. Én már nem maradhattam az NB I-re, ez persze nem volt akkor meglepő számomra, hiszen azt is nagy dolognak éltem meg, hogy egyáltalán tagja lehettem annak a csapatnak. Azt már viszont kevésbé jól fogadtam, hogy az NB II-ben sem találtam magamnak csapatot ezután, így elkezdtem nézelődni. Dabasra kerültem, ahol az U9-es csapatnál kezdtem el edzősködni a foci mellett, de gyorsan rájöttem, hogy az nem az én világom. Paunoch Péterék szerveztek aztán egy scouting alapképzést (tehetségkutatás, játékosmegfigyelés – a szerk.), amit két olasz szakember tartott. Itt ismerkedtem meg jobban a mérkőzéselemzéssel, ami már elültetett valamit a fejemben. Elkezdtem cikkeket és könyveket olvasni, aztán amikor Csepelen játszottam, akkor a Cube nevű platformnál tettem egy kísérletet, hogy szeretnék ezzel foglalkozni, ha megadnák az esélyt. Csernus Attila nagyon nyitott volt, nála kezdtem gyakornokként. Az első munkámat egy klubnál aztán Tiszakécskén kaptam meg, ahol az akkori sportigazgató, Horváth Adrián szerette volna, ha ezt a posztot is betölti valaki.
– Játékosként is sok évet töltöttél el Tiszakécskén, így nem kerültél ismeretlen közegbe. Tavaly őszig voltál a klub kötelékében, akkor aztán távoznod kellett. Hogyan élted ezt meg?
– Két és fél év volt ez egy kieséssel és egy visszajutással. Amikor megnyertük az NB III-at, utána új vezetőedzőt neveztek ki, megváltoztak a viszonyok. Úgy gondolom, hogy a munkámat becsülettel elvégeztem mindennap, a lelkiismeretem tiszta, a klubnál viszont így döntöttek. A futballban van ilyen, ezt el kellett fogadnom. Utólag most már azt mondhatom, hogy nem bánom, hogy így alakult.
– Ritkán fordul elő, hogy valaki a magyar másodosztályból a svéd élvonalba igazol szinte azonnal. Neked hogyan sikerült?
– Amikor Tiszakécskén dolgoztam, elvégeztem egy tanfolyamot, amit egy spanyol cég, az FSI szervezett. A fő célom az volt, hogy angolul is elkezdjek tanulni, nem feltétlenül az járt még a fejemben, hogy külföldre akarok menni. Nem tagadom viszont, hogy az igazán vonzó elem az volt ebben az egyébként nem olcsó képzésben, hogy járt hozzá egy segítségnyújtás is, egyfajta gyakornoki lehetőség a partnerklubok hálózatában. Amikor októberben elköszöntem a Tiszakécskétől, akkor rögtön írtam is egy e-mailt, hogy nyitott vagyok a lehetőségre, amire azt válaszolták, hogy jelenleg nincs hely sehol, de december–január magasságában jelentkeznek. Január 3-án írtak is, hogy az Elfsborgnál van egy nyitott gyakornoki pozíció videóelemzőként. Természetesen azonnal igent mondtam.
Szabó László Fotó: Elfsborg
– Hogyan sikerült megragadnod a klubnál, és gyakornokból állandó stábtaggá válnod?
– Egy három-négy körös meghallgatás várt rám, természetesen a sportigazgató és a vezetőedző szűrőjén is át kellett mennem. Készültem egy anyaggal a korábbi meccseikből, amit angolul kellett prezentálnom. Bár ideges voltam, jól sikerült. Ezt követte a spanyolországi edzőtábor, ahol gyakorlatilag egy újabb tíznapos tesztidőszak várt rám. Ott megismerkedtem a csapattal és a stábbal, és végül megfeleltem minden kritériumnak. Nem volt ekkor még videóelemzője a klubnak, és először arra kellettem, hogy az edzéseket elemezzem, hogy minél gyorsabb visszajelzést tudjon adni a stáb a játékosok felé. Az első edzőmeccsünket egy dél-koreai csapat ellen játszottuk, akkor bedobtam azt is, hogy készítek ellenfélelemzést a meccs előtt. Ez olyan jól sikerült, hogy utána már rendszeresen benne volt a feladataim között. Az igazán nagy izgalom ezután jött, mert a vezetőedző, Oscar Hiljemark teljes stábjával együtt ajánlatot kapott az olasz Pisától, majd távoztak is. A sportigazgatónk azonban megnyugtatott, hogy az új edzőnél is számítanak rám. Björn Hamberg érkezett márciusban, aki korábban dolgozott Hollandiában a Feyenoordnál, illetve Graham Potter segítőjeként Angliában a Swansea-nél, a Brightonnál és a Chelsea-nél, majd a svéd válogatottnál ugyancsak. Fiatal vezetőedző, most szeretné ő is felépíteni magát, ráadásul sokat dolgozott videóelemzőként is, ami nekem nagyon szerencsés, hiszen sokat tudok tanulni tőle a mindennapok során. Ahogy említettem is, először gyakornokként alkalmaztak, és miután elégedettek voltak velem, július 1-től kaptam szerződést.
– Az Elfsborg többször is megnyerte a bajnokságot, utoljára 2012-ben volt aranyérmes, azóta többször másodikként zárt. Milyen erőt képvisel a mostani csapat?
– Extrém helyzet volt, hogy az edzőtábor után történt nálunk edzőváltás, hiszen áprilisban kezdődik Svédországban a bajnokság. Svéd szemmel nézve tehát rövid időt tudott a csapattal tölteni a rajt előtt az új edzőnk. A közvélemény és a szakírók a 8–10. helyre rangsoroltak minket. Jelenleg a negyedik helyen állunk, de nagyon szoros a mezőny, hiszen négy pontra vagyunk a nyolcadik helytől nyolc körrel a vége előtt. Elégedettek lehetünk, hiszen a Sirius ugyan nagy előnnyel vezet az élen, de a dobogóra még lehet sanszunk, ami ugyancsak nemzetközi kupaindulást érne számunkra. Meglátjuk, hogy odaérünk-e, az viszont biztos, hogy a végsőkig harcolni fogunk érte.
– Milyennek írnád le a svéd bajnokságot a magyarhoz képest?
– Rég láttam testközelből az NB I-et, hiszen amióta kint élek, minden időmet leköti a munka, ebből fakadóan szinte csak az itteni meccseket nézem folyamatosan. Az intenzitásban érzem a különbséget, az NB I talán technikásabb és fineszesebb, viszont a mérkőzések tempója itt magasabb. Alapvetően a körítés is egészen fantasztikus, egy átlagmeccsünkön 8–10 ezer néző van kint, de ha stockholmi csapattal találkozunk, akkor 20–22 ezren is kijönnek. Az AIK és a többi stockholmi klub szinte mindig tömött lelátók előtt lép pályára, teljesen más így az egész ligának a hangulata. Nagyon nagy hangsúlyt fektetnek itt a játékosmegfigyelésre és a kiválasztásra, én is most kezdek egyre jobban beletanulni a scoutingba. Akit kiválasztanak, azt már úgy igazolják le, hogy megvan a forgatókönyv a felépítésére és az értékesítésére is, hiszen a klubok így tudnak pénzügyileg stabilak maradni. Zadok Yohanna például 28 millió euróért igazolt az AIK-tól a Premier League-ben szereplő Brightonba, Elliot Strund 8 millióért ment a Mjällbytől a Hullhoz, de a Sirius csatára, Robbie Ure is a spanyol Sevilla játékosa lett. Ez csak néhány példa, gyakorlatilag minden nyugati liga figyeli a svéd bajnokságot, és bátran mernek komoly összegért innen igazolni.
Az Elfsborg szurkolói Fotó: Elfsborg Facebook-oldala
– Mennyire befogadó a svéd közeg egy külföldi szakemberrel, egyáltalán milyenek a mindennapok a munkában?
– Barátságosak és befogadóak a svédek, de azért az elején bizonyítanod kell, hogy miért is vagy itt, ez persze normális. Fiatal és összetartó stábunk van szerencsére az Elfsborgnál, ami fontos, hiszen napi szinten nyolc-tíz órát töltünk együtt. A svédekre jellemző egyfajta nagyon demokratikus gondolkodás, itt mindenről tartunk egy meetinget, illetve mindenki elmondhatja mindenről a véleményét. Ez nekem is új dolog volt, de hozzá kell azért tenni, hogy ez is sokszor az edző szokásain múlik. A játékosokkal is könnyű a párbeszéd, ez főleg akkor jön ki, amikor egyénileg, csapatrészekre bontva videózunk. Nagyon jó párbeszédek alakulnak ki ilyenkor, akár egy-egy kiemelt játékszituáció kapcsán.
