Szeptember 26-án rendezték meg a Zombor–Baja Ultramaratont, amelyen a bácsbokodi Aladics Tamás, valamint váltótársai, a szintén bácsbokodi Kölcze István Mihály és a csávolyi Katymaracz Gábor is rajthoz álltak. A Szevasz Tavasz csapat a hármas férfi váltóban indult, és 4 óra 14 perc 20 másodperces idővel a második helyen végzett.
A 46 kilométeres távból beszélgetőtársunk, Aladics Tamás 23, míg Katymaracz Gábor 12, Kölcze István Mihály pedig 11 kilométert vállalt. A három futó nem először teljesített együtt váltóversenyt, bár leggyakrabban egyéniben állnak rajthoz.
– Először indultál a Zombor–Baja Ultramaratonon, vagy korábban is részt vettél már ezen a versenyen?
– Nem, most voltunk először ezen a futóversenyen.
– A váltótársaid is bácsbokodiak? Hogyan állt össze a Szevasz Tavasz csapata?
– Nem mindenki bokodi, hiszen Kölcze István ugyan bokodi, Katymaracz Gábor viszont csávolyi lakos. Sokat jártunk ugyanazokra a versenyekre, és a két évvel ezelőtti Pécs–Harkány Országúti Futóversenyen indultunk el ebben a felállásban. Régóta ismerjük egymást, mivel mindannyian fociztunk is, vagyis ők még játszanak, én már nem. Azóta Horvátországban, Eszéken is futottunk együtt váltót, illetve most ezen a versenyen is. Legtöbbször azért egyéniben indulunk.
– Hogyan osztottátok fel előre a távokat?
– A versenykiírás alapján meg volt határozva, hogy hol és mikor lehet váltani. Mivel hármunk közül én járok több futóversenyre, ezért az első 23 kilométert vállaltam, és miután saját kocsival mentünk le Zomborba, a rajt helyszínére, ezért Gábor futotta a 12 kilométert. És mivel Istvánnak van jogosítványa, ő futotta a 11 kilométeres befutó távot.
– Ki lépte át a szerb–magyar határt?
– Én voltam.
– Mennyire volt nehéz a saját szakaszod? Volt olyan pont, amikor már érezted, hogy komoly kihívás lesz végigvinni?
– Mivel sík terepen volt, igazán nem volt nehéz futni. A 16. kilométernél éreztem egy holtpontot, de nem sokkal előtte frissítettem, és ezen hamar átestem. Aztán 21 kilométer után már elég jól éreztem a lábaimat, de azt a maradék pár kilométert sikerült leküzdenem, és elérni a határátkelőt, a váltópontot.
Ebben a 23 kilométeres távban nagy támogatást kaptam Kovács Lászlótól, akivel végig egymás mellett futottunk. Ő egyéniben teljesítette az ultramaratont. Ezúton is gratulálunk neki.
– A 4 óra 14 perc 20 másodperces idővel mennyire vagytok elégedettek? Volt előzetesen kitűzött célotok?
– Teljesen elégedettek vagyunk, nem is gondoltuk, hogy ilyen jól fog sikerülni. Nekünk az volt a célunk, hogy mindenki problémamentesen teljesítse a saját távját, a helyezés másodlagos volt számunkra. Igazából négy csapat nevezett a hármas férfi váltóban, titokban én a harmadik helyben reménykedtem.
– Milyen érzés volt úgy célba érni Baján, hogy egy ilyen hosszú, határon átívelő versenyen a második helyet szereztétek meg?
– Nagyon jó érzés volt, amikor kiderült, hogy hányadik helyezést értünk el, előzetesen nem számítottam ilyen jó eredményre. Amikor István beért a célba, mondták, hogy ha jól nézték, akkor másodikok vagyunk, de pontosan még nem tudtuk. Várni kellett, mire a százszázalékos eredményt kirakták. Ekkor nagy volt az öröm számunkra.
Az első helyezett csapat 15 perccel volt gyorsabb nálunk. Szerbiából érkeztek, jó baráti kapcsolatban vagyunk velük, és örültünk egymás helyezésének.
– Az emlékbe készült fotóitok között látható egy korsó sör tüskével. Kérlek, nyugtass meg, hogy nem verseny közben fogyott el.
– Dehogy, természetesen nem. A befutó után itta az egyik társam, Kölcze István.
– Ti voltatok ilyen jó fej csapattársak, hogy ezzel vártátok, vagy neki volt az első dolga, hogy a hidratációt megoldja?
– Minden befutót várt egy sör, egy feles, egy üdítő és egy adag milánói, ki-ki választhatott ízlése szerint. Kölcze Pistának kiváló az ízlése.
1 / 14
A Szevasz Tavasz a dobogó második fokán
A Szevasz Tavasz kalandjai Zombortól Bajáig
