Tóth Enikő kecskeméti alkotó, designer, grafikus-illusztrátor először pályázott az ARC-kiállításra, és rögtön bekerült a kiállítók közé. Művei korábban már több publikációban is megjelentek. 2022-ben a hónap alkotója volt a kecskeméti Hírös Agórában, 2025 júniusában pedig nagyszabású önálló kiállítása nyílt ugyanott, a Múzeumok Éjszakája keretében. 2026-ban két önálló kiállítása volt a főváros ikonikus kiállítótereiben. Legfrissebb sikerélménye, hogy művével bekerült az ARC plakátkiállítás kiállítói közé. Az idei ARC-kiállítást a Budapesti Műszaki Egyetem mellett rendezik, szeptember 18-tól október 17-ig. Az interjúban Tóth Enikő az Utolsó vacsora című plakátjáról és az AI szerepéről is beszélt.
-Vannak már jócskán sikerek mögötted, volna kedved felsorolni azt a hármat, ami a legközelebb áll a szívedhez?
-Én azért nem nevezném őket még olyan nagy sikernek, de nem akarok hálátlannak tűnni. Sokat álmodoztam ezekről és még többet dolgoztam is értük, szóval örülök, hogy volt ennyi lehetőségem megjelenni. Számomra jelenleg talán az a legnagyobb dolog, hogy együtt dolgozhatok a Cerkabella Kiadóval, a kontroll.hu vezető grafikusa vagyok, és hogy a kiállításaim kapcsán sok-sok embert megismerhettem, köztük olyanokat is, akik számomra abszolút szakmai példaképeknek számítanak.
-Nagy álmod volt bekerülni az ARC-kiállítás mezőnyébe. Mennyit dolgoztál a művön, amellyel pályáztál?
-Ez érdekes sztori. Eddig még soha nem pályáztam az ARC-ra, többnyire azért, mert nem gondoltam, hogy elég jó a munkám ahhoz, hogy bekerüljek a mezőnybe. Szóval ez az idei volt az első alkalom, hogy bekerültem. A pályázati anyagomon körülbelül négy napot dolgoztam, mi tagadás, főleg munkába menet a vonaton, vagy esténként munka után. Mire minden karakterét kidolgoztam, jó sok idő eltelt.
Tóth Enikő alkotása - Fotó: Deák Flóra
-Mikor tudtad meg, hogy a te alkotásodat is kiállítják?
-Augusztus végén értesítették a bekerült alkotókat, hogy van huszonnégy óránk elküldeni a kész nyomdai fájlt. Éppen túrázni voltam, izgalmas volt.
-Bizonyára nagy volt az öröm és a büszkeség.
-Nagy bizony, mindenkinek elújságoltam, azért ezt a kiállítást nem csak Budapesten ismerik, hanem országosan rengetegen. Így mindenki örült, hogy én is bekerültem.
-Én most lehetetlent kérek tőled, de: megpróbálnád szavakkal elmesélni, hogy mi minden történik ezen a képen?
-A kép címe Utolsó vacsora, és a jelenet április 11-én este zajlik. A képen egy magyar népes család vacsorázik. A kép két szélén a felnőttek mérgesek, haragosak, mindent szidalmaznak, folyamatosan magyaráznak. Hát mit szépítsem a valóságot, ők fideszesek. Mégpedig a dühösebbik fajtából. Középen pedig van néhány gyerek és egy fiatal, akik elkülönülnek színben is. Ezzel akartam szemléltetni, hogy ők nincsenek egy véleménnyel a többséggel, de mégis rájuk vetül a narancs szín, ami persze elkerülhetetlen. Minden karakterbe szerettem volna becsempészni egy kis társadalmi képet: jellegzetes figura szerintem a nagy aranyláncos srác, aki vidéken a helyi vagány, a férj mellett leragasztott szájú szomorú asszony, aki valószínűleg nem rendelkezhet a saját gondolataival, egy-két gyerek, akiket láthatóan megvisel ez a családi borzalom, aztán ott vannak az idősek, akik felháborodva magyaráznak a rokonoknak, hogy ezek a fiatalok semmit sem tudnak, nem viszik semmire. És akkor középen ott van egy fiatal lány, aki egy SZABAD feliratos pólóban ment el a vacsorára, a balhé belőle indult. Ő a fekete bárány. Plusz gag, hogy a tévében hátul a köztévén megy az akkor jól megszokott Magyar Péter-gyalázás.
-Hogyan fogadta a közönség a képedet?
-Viszonylag jól, aminek nagyon örülök, de sajnos az utóbbi hetekben megtalált pár igencsak sértő komment, amiben már mindennek elhordtak. Nyilván a plakát miatt váltam most célszeméllyé számukra. Meglehetősen intenzív online bántalmazásban van most részem, ami nagyon nem oké. Ezzel ugyanakkor nem vagyok egyedül. Több ismerősöm, akiknek a plakátjaik kint vannak, szintén kapott hasonló verbális, online támadásokat. Van olyan plakát, amit a megnyitó előtt egy nappal már megrongáltak, de azóta már többet is sajnos. Hát mit mondjak, ideje volt azt a rendszert leváltani, ami ezt hozta ki az emberekből. De persze nem akarom nem megemlíteni a rengeteg pozitívumot sem. Volt olyan, aki rám írt, hogy eddig nem ismerte a munkáimat, a kiállításon találkozott vele és nagyon megtetszett neki, mert a saját családját látja benne. Igazából ezért is készítettem.
-Mi a véleményed az idei felhozatalról?
-Elég vegyes. Nagyon sok elképesztő munkát látok, nagyon fontos üzenettel. Sokuk alkotóját ismerem is, nagyon örülök, hogy helyet kaptak. A véleményem pedig ugyanaz, mint a közvélemény többségének a véleménye. Nagyon sok AI-jal készített plakát kapott helyet, ami annyiban aggályos, hogy míg mások napokat dolgoznak egy munkán, az AI-jal dolgozók pillanatok alatt legenerálják, amit ábrázolni akarnak. Egyébként a hétköznapokban is etikátlannak tartom az AI-képgenerálást, sokan nem is gondolnak bele, milyen következményei vannak. Elég, ha csak a bolygó vízkészleteinek vészes fogyasztására, vagy arra gondolunk, hogy minden kép, amit az AI legenerál, az végső soron valakinek a kézzel készített alkotásának a felhasználásából készül.
Persze megértem, hogy ezen a pályázaton nem a grafikai munka a fő szempont, hanem az üzenet, de én mindenképpen külön kategorizálnám az AI-munkákat a hagyományos grafikai plakátoktól.
Egyébként ha pedig az üzeneteket nézzük, nagyon érződik, hogy rendszerváltás volt. Sokkal bátrabban nyúltak az emberek a témákhoz, sokkal szemtelenebb üzeneteket mertek vizualizálni. Örülök, hogy kezdünk kicsit kivetkőzni ebből a berögződött óvatoskodásból.
Tóth Enikő az alkotása előtt - Fotó: Deák Flóra
-Ha valakinek a gyereke ilyen pályáról álmodik – mármint designer/grafikus-illusztrátor akar lenni –, mivel tudod biztatni? Kitűnő pálya ez, hiszen ez maga a biztos megélhetés, a nyugodt életvitel?
-Ez nehéz kérdés, és a helyzet nem könnyű, mert mindenhonnan az folyik, hogy az AI majd elveszi a munkánkat. Emiatt nem aggódok, mert már most sokan undorodnak az AI által generált plakátoktól. Mindig szükség lesz új grafikusokra, a kreatív ötleteket senki nem fogja helyettünk kitalálni. Én azzal biztatnám most a fiatalokat, hogy kérjenek segítséget a szüleiktől, mert az mindennek az alapja. Ha én hamarabb tudom, hogy mi az, hogy illusztrátor, akkor nem egy teljesen másik szakmát kezdtem volna el tanulni. De szerencsére a kreativitás utat tör magának, szóval hajrá gyerekek, rajzoljatok!
Úgy gondolom, ha elég kitartó és alázatos az ember, akkor bármiben lehet sikeres. Nyugodt életvitelnek ugyanakkor nem mondanám, de én nem is vágyok arra. Szeretem, hogy ennyire sokszínű és pörgős az élet. A biztos megélhetés pedig szerintem soha nem is létezett.
A középpontban az alkotás - Fotó: Deák Flóra
-Október 17-ig tart a kiállítás a fővárosban, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mellett, az egyetem Egry József utcai parkolójában tekinthető meg. A közönségszavazás folyamatban van. Szerinted érhet-e még sikerélmény a fővárosi kiállítás apropóján?
-Nagyon szeretném. Nagyon bízok benne. Ha bárki szeretne szavazattal támogatni, akkor ezt megteheti online itt. Aki pedig kíváncsi a többi munkámra, megtekintheti őket az Instagramon.
