Egy kiadós nyári zápor vagy többnapos őszi eső után hamar kiderül, mennyire jól kezeli a kertünk a hirtelen érkező vizet. Pocsolyák maradnak a gyepen, megtelik a terasz széle, az ereszből lezúduló víz pedig éppen a ház mellett gyűlik össze, miközben néhány száraz hét múlva már slaggal öntözzük ugyanazt a kertet. A csapadékra ezért érdemes nem pusztán olyan vízként tekinteni, amelyet minél gyorsabban el kell tüntetni a telekről. A cél inkább az, hogy ahol problémát okozhat, ott biztonságosan elvezessük, ahol pedig hasznosítható, ott lehetőség szerint megtartsuk. Ehhez már egy átlagos családi ház kertjében is többféle megoldás közül választhatunk.
Miért nem jó, ha a víz egyszerűen a ház mellett marad?
A tető jelentős felületéről az eresz egy-egy pontra koncentrálja a lehulló csapadékot. Ha az innen érkező víz közvetlenül az épület tövében köt ki, tartósan nedvesen tarthatja a környező talajt, és kedvezőtlen körülmények között az épület szerkezetének nedvesedéséhez is hozzájárulhat.
Az esővíz elvezetése a háztól ezért elsősorban az épület védelméről szól. Ennek módját mindig a telek adottságaihoz, a talaj vízelnyelő képességéhez és az épület kialakításához kell igazítani. Szóba jöhet például megfelelően kialakított felszíni vízelvezetés, szikkasztás vagy olyan rendszer, amely előbb összegyűjti a tetőről érkező csapadékot. Arra is érdemes figyelni, hogy az elvezetett vízzel ne egyszerűen máshol okozzunk problémát. A szomszédos telekre vagy közterületre irányított csapadék nem tekinthető jó megoldásnak, a helyi előírások pedig azt is meghatározhatják, hogyan kezelhető a telken keletkező esővíz.
Miért érdemes inkább megtartani a csapadék egy részét?
A hosszabb száraz időszakokban különösen értékessé válik az a víz, amely néhány héttel korábban még feleslegnek tűnt. Egy megfelelően méretezett esővízgyűjtő segítségével a tetőről érkező csapadék egy része eltárolható, majd később felhasználható például a kert öntözésére.
A legegyszerűbb megoldást az ereszhez csatlakoztatott tartályok jelentik, de nagyobb vízigény esetén föld alatti tárolórendszerben is gondolkodhatunk. A méret kiválasztásakor nemcsak azt érdemes figyelembe venni, mekkora a kert, hanem a tető vízgyűjtő felületét és azt is, mire szeretnénk használni az összegyűjtött vizet. Fontos a túlfolyásról is gondoskodni. Egy megtelt tartály egy következő nagyobb esőzésnél már nem tud több csapadékot befogadni, így előre meg kell tervezni, merre távozhat biztonságosan a többlet.
Hogyan segíthet maga a kert a víz megtartásában?
Nem minden cseppnek kell tartályba kerülnie. Egy jól kialakított kert maga is képes lassítani a víz útját és elősegíteni annak talajba szivárgását. Minél kevesebb az összefüggő, vízzáró burkolat, annál több lehetőség marad erre. Ahol nincs feltétlenül szükség betonozott felületre, jó alternatívát jelenthetnek a vízáteresztő burkolatok. A növényzettel fedett területek szintén segíthetnek a csapadék helyben tartásában, a mulcsozott talaj pedig lassabban szárad ki, így az egyszer már talajba jutott víz tovább hasznosulhat.
Nagyobb kertben akár esőkert is kialakítható. Ennek lényege, hogy egy enyhén mélyebben fekvő, növényekkel beültetett területre vezetjük a csapadék egy részét, ahol az átmenetileg összegyűlhet, majd fokozatosan elszivároghat. A kialakításnál azonban fontos a megfelelő hely kiválasztása, különösen az épületektől való távolság és a talaj adottságai miatt.
Mire figyeljünk az összegyűjtött víz használatakor?
A tetőről érkező esővíz nem azonos az ivóvízzel. Szennyeződések kerülhetnek bele a tetőről, az ereszből és a levegőből, ezért háztartási felhasználásánál már megfelelően megtervezett rendszerre lehet szükség. A legegyszerűbb és legkézenfekvőbb felhasználási terület általában a kert öntözése. De magát a tárolót is karban kell tartani. Érdemes megakadályozni, hogy nagyobb levelek és egyéb szennyeződések kerüljenek bele, a nyitott vízfelületet pedig célszerű lefedni. Így kisebb az algásodás és annak esélye is, hogy a tartály szúnyogok szaporodóhelyévé váljon.
Elvezetni vagy megtartani – melyik a jobb megoldás?
A kettő valójában nem zárja ki egymást. Egy jól működő rendszer éppen attól okos, hogy a ház közvetlen környezetéből elviszi a felesleges vizet, közben azonban nem kezeli hulladékként az összes lehulló csapadékot. A tárolás, a szikkasztás, a növényzettel borított felületek és a megfelelő vízelvezetés együtt sokkal rugalmasabbá tehetik a kertet. Nagy esőknél segíthetnek kezelni a hirtelen érkező vízmennyiséget, szárazabb időben pedig hasznosíthatjuk azt, amit korábban sikerült megtartanunk. Így ugyanaz az esővíz, amely rossz helyen komoly bosszúságot okozhat, néhány méterrel arrébb már értékes erőforrás lehet.
(X)
