Több százan osztották meg a kecskeméti Sánta Krisztina Facebook-bejegyzését, amelyben édesapja utolsó három hónapjáról és augusztusban bekövetkezett haláláról írt, a szeretett szülő elvesztéséért egyértelműen a Bács-Kiskun Megyei Oktatókórházat téve felelőssé. Szerinte az ottani nem megfelelő ellátás, ápolás és szakmai hibák vezettek a tragédiáig, amelyet a mai napig nem tudott feldolgozni.
A napokban aztán - nevek és esetek említése nélkül - az intézmény is jelentkezett egy poszttal, amely vélhetően - legalábbis részben - Krisztina írására reagál, hangsúlyozva: a betegeknek és családtagjaiknak joguk van megosztani tapasztalataikat, kérdezni és kritikát megfogalmazni, de határozottan elutasítják a személyes megalázást, a fenyegetést és a gyűlöletkeltést.
Szerettünk volna alaposan utánajárni az esetnek, mert véleményünk szerint tanulságos lehet mind a magyar egészségügy mai állapota, körülményei és lehetőségei, mind a betegek és családok személyes tapasztalásai, megélései, elvárásai és félelmei szempontjából.
Krisztina vállalta a személyes interjút, másfél órát beszélgettünk vele, részletesen felidézte a történteket és feltárta érzéseit, gondolatait, több alkalommal a sírással küzdve. Előre hangsúlyozzuk: egyáltalán nem fekete-fehéren látja az ügyet, noha az intézményt hibáztatja édesapja haláláért, jónéhány alkalommal dicsérte és elismerte a kórház személyzetének munkáját és hozzáállását is.
Nem titkolta és szépítette: több alkalommal határozottan, akár számonkérően fellépett a kórház munkatársaival szemben, vállalta a konfliktusokat, de kijelentette: mindezt azért tette, mert nem tapasztalta azt, hogy édesapja megfelelő ellátást kapna, aggódott állapotának súlyosbodása miatt, és miközben egyre jobban elkeseredett, szeretett volna minden tőle telhetőt megtenni, minden követ megmozgatni, hogy ne következzen be a legrosszabb. „Úgy éreztem, minden egyes ilyen dologért, komolyan mondom, harcot kellett vinni” - fogalmazott.
Megkerestük természetesen a kórházat is, miként vélekednek a Krisztina posztjában leírtakról, és tettünk fel kérdéseket a jelenlegi ellátással, az esetleges orvos-vagy ápoló hiányból adódó problémákkal, valamint az intézmény említett Facebook-bejegyzésével kapcsolatban is. Cikkünkben közöljük a kórház válaszát is.
Rendőrségi nyomozás zajlik
Krisztina úgy tudja, augusztus 30-án délelőtt édesapját megetették, ám ekkor félrenyelt. Nem sokkal ezután az oldalára fordították, hogy tisztába tegyék, ekkor észlelték, hogy elvesztette az eszméletét, leállt a légzése, és már nem tudták újraéleszteni. Krisztina még aznap feljelentést tett a rendőrségen. Éppen az interjú után kapta meg a Kecskeméti Rendőrkapitányság határozatát a rendkívüli haláleset ügyében indított közigazgatási hatósági eljárás eredményéről, ezt el is küldte szerkesztőségünknek.
A határozatból kiderül: a hatósági boncolást követő igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint Sánta Lajos halála
„a balesetszerű ételbeleheléssel egyenes oksági összefüggésben kialakult fulladás, agybénulás következtében létrejövő légzési és keringési elégtelenség okából állott be“.
A közigazgatási hatósági eljárást - amely a rendkívüli halál okának tisztázására irányult, és bűncselekmény gyanúját nem tárta fel - ezzel befejezte a rendőrség, de egyben tájékoztatták Krisztinát arról is, hogy a feljelentése alapján elrendelt, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségének gyanúja miatti eljárást folytatják. Ez tehát azt jelenti, hogy az ügyben még tart a nyomozás, a büntetőeljárás, ennek kell azt feltárnia, hogy a kórházi dolgozók közül terhel-e valakit büntetőjogi felelősség a halálos kimenetelű félrenyelésért.
Megkerestük a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóosztályát a nyomozással kapcsolatban, de azt a választ kaptuk, hogy az Infotörvény értelmében, a személyes adatok tiszteletben tartása, továbbá a személyiségi jogok védelme miatt nem áll módjukban információt adni.
Így ment szét az eset híre a városban
Édesapja haláláról Krisztina először nem önálló bejegyzést írt, hanem másnak a posztja alá kommentet. Ezt aztán valaki megosztotta az egyik népszerű, Kecskeméthez kötődő, több tízezres taglétszámú Facebook-csoportban, és rengetegen hozzászóltak, negatív egészségügyi tapasztalataikról beszámolva. Csakhogy aztán a poszt eltűnt a csoportból - volt, aki magyarázatot is kért a törlésre. Végül Krisztina posztolta a saját oldalán - megrázó fotókkal együtt -; az írás most is olvasható, péntek délutánig több mint 750-en megosztották. A bejegyzésben nem említ névvel egyetlen kórházi dolgozót sem.
„Mások hozzászólásai alapján is azt gondolom, hogy sajnos nem egyedi eset, ami édesapámmal történt, azaz hogy valaki kisebb egészségügyi problémával bekerül a kórházba, de ott annyira leromlik az állapota, hogy végül meghal. Erről beszélni kell, közérdekű ügy, miért fordulhat ez elő, nem hallgathatunk róla“ - jelentette ki beszélgetésünk elején.
Lábtöréssel kezdődött
Krisztina édesapja, Sánta Lajos május végén elesett otthonában, és miután nem tudott lábra állni, lánya és fia bevitték a kórházba. Utólag visszatekintve talán még drámaibbá teszi a történteket, amit akkor mondott a 82 éves férfi: ő nem szeretne bemenni a kórházba...
Krisztina felidézte: édesapjának a térdét röntgenezték meg, de végül ekkor még hazaengedték. Egy hét múlva elvesztette az eszméletét, gyermekei mentőt hívtak hozzá, és ismét bevitték. Utána már nem is térhetett haza, élete utolsó három hónapját a kecskeméti kórházban töltötte. Lánya szerint ekkor még teljesen tiszta volt a tudata, és noha bőven a nyolcadik iksz fölött járt, nem volt komolyabb egészségügyi problémája.
Még aznap a sürgősségin megállapították, hogy Lajos bácsinak mégiscsak van törés a lábában, a bokájánál. Krisztina emlékei szerint nagyon be is volt dagadva, először azt mondták rá, hogy orbánc (bakteriális fertőzés, amit a bőr normál flórájának gennykeltő baktériumai okoznak - a szerző), pár nap múlva viszont azt közölték vele, hogy ez nem igazolódott be.
Krisztina az EESZT-n bukkant egy olyan dokumentumra, hogy édesapja lábán, a vádliján ezután ultrahangos vizsgálattal találtak egy 20x3x2 centiméteres ömlenyt (egy folt már a bekerülés utáni napokban látszott rajta). Krisztina posztjában és az interjú során is azt állította: ezt az ömlenyt két hétig nem kísérték figyelemmel, akkorra már fél liter genny gyűlt össze, Lajos bácsinak szepszise (köznapi nevén: vérmérgezése) volt és műteni kellett.
Interjúalanyunk hangsúlyozta: kért és rögtön kapott is látogatási engedélyt a kardiológiai osztályra azért, hogy látogatási időn kívül is bármikor bemehessen - igyekezett is minél többet ott lenni édesapja mellett, hogy tudjon gondoskodni róla. Amíg lehetett, akár napi hat-nyolc órát is bent töltött. Krisztina azt is kiemelte: az ápolók készségesek voltak, minden rendben ment, az orvosoktól is megkapta a szükséges tájékoztatást, sok vizsgálatra elvitték édesapját.
Azt viszont furcsállotta, hogy miért kapott édesapja idegrendszeri betegségek kezelésére szolgáló gyógyszert - erről egyébként később, a kórházi áthelyezés során készült zárójelentésből értesült. Pedig egyszer rá is kérdezett, miért beszél félre édesapja, kapott-e esetleg antipszichotikumot. De első alkalommal azt a választ kapta, hogy nem adtak neki ilyen gyógyszert, és csak arról lehet szó, hogy „az idős emberek néha megzavarodnak, ha bekerülnek idegen helyre”. Egy alkalommal Krisztina az látta, hogy édesapja szeme felakadt, és nem tudott vele kommunikálni (ez már a traumatológián történt). Ekkor már arról tájékoztatták, hogy Tiapridalt kapott, de hogy többet nem fogják neki beadni.
Sánta Krisztina / fotó: Hraskó István, KecsUP Hírek
Nem megfelelően kezelt felfekvés, majd kórházi fertőzés
Lajos bácsi Krisztina szerint a kardiológiáról már felfekvéssel került a traumatológiára. Kijelentette, a felfekvést sokáig nem kezelték, noha van az intézményben erre specializált úgynevezett decubitus team is. A pelenkában a bőr nélküli felület kötés nélkül volt.
„Azt hittem, elájulok, amikor megláttam. Mindenféle izolálás nélkül tátongott a seb, ez laikusként nézve is komoly veszély, hogy így elfertőződhet. Egy alkalommal kértem, hogy lássák el a sebet. Másfél óráig ott támasztottam az apukám hátát, és senki nem jött oda” - idézte fel Krisztina. Mikor ezt szóvá tette az egyik orvosnak, elmondása szerint nem volt túl készséges, annyit mondott, hogy „majd bekötjük”. Este már határozottan, a telefonjában lévő fotót felmutatva kérte Krisztina a sebkötözést.
Ekkoriban megkereste a betegjogi képviselőt is, és szóbeli panaszt is tett az orvosigazgatónál. Volt, hogy végül ő maga pelenkázta át édesapját. „Kegyetlen fájdalmai lehettek a sebek miatt” - mondta elcsukló hangon.
Több műtét is volt: először felnyitották az idős férfi lábát a bokájától a térdéig, majd necrectomia (elhalt szövetek eltávolítása) következett, végül összevarrták a sebet.
Krisztina is elmondta, és a rendőrségi határozatban is szerepel: multirezisztens kórokozóval való, úgynevezett VRE fertőzést is igazoltak édesapjánál. Azt is problémának tartja, hogy erről is későn kapott tájékoztatást, így volt, hogy szájmaszk, gumikesztyű nélkül ment be hozzá: „akár el is kaphattam, majd tovább is adhattam volna a betegséget”.
Tovább romlik a helyzet
A laboratóriumi vizsgálat súlyos fehérje és albumin hiányt mutatott. A felfekvéseken további fehérjéket vesztett Krisztina édesapja.
„Biztos vagyok benne, ha nem hívtuk volna fel az ügyeletes orvost két egymás utáni nap, akkor egyáltalán nem kezdik kezelni édesapám fehérje és albumin-hiányát” - folytatta Krisztina.
Édesapját július 22-én vették fel a speciális rehabilitációs osztályra. „Itt oxigénre került és folyamatosan infúziót kapott. Ebben az állapotban az egyik orvos ledokumentálta, hogy csak a sebei állapota határozza meg a hazabocsájtását, pedig az albuminpótlást csak két nap múlva kezdték meg. Ezen a napon felhívtak, hogy egy hét múlva hazaengedik. Folyamatosan pszichés nyomás alá helyezték a magatehetetlen idős édesapámat, például hogy Kalocsára az elfekvőre helyezik” - írta Krisztina a bejegyzésében.
Az interjú során erről is beszélt, de az is elhangzott: továbbra is voltak olyan ápolók, akik jól és lelkiismeretesen látták el édesapját, és együtt éreztek vele. A felfekvés kezelésében viszont továbbra is komoly hiányosságokat tapasztalt, és ismét fotókat készített édesapja sebeiről. Egy ápoló felszólította, hogy törölje a fényképeket, és azt mondta, hívja a biztonságiakat, de Krisztina nem törölt fotót, és végül biztonsági őr sem jött.
Krisztina ekkor már panaszt tett az ápolási igazgatónál is, és többször jelzett a betegjogi képviselőnek. Azt állítja, egyszer azt vágták a fejéhez, hogy ha nem elégedett az ellátással, akkor hazaviheti édesapját ápolni. Erre az osztályra először nem kapott látogatási engedélyt, így ritkábban láthatta édesapját. Írásban a főigazgatóhoz fordult és ő megadta, de Krisztina azt mondja, nem merte használni az engedélyt a főorvos ellenséges viselkedése és hangneme miatt.
Lajos bácsinak hasmenése is volt, egyszer pedig leesett az ágyról. Egyre rosszabbodott az állapota.
„Így, hogy nem kapta meg ezeket a fehérjéket, meg az albumint is két hetes késésben kapta meg, esélye nem volt arra, hogy felépüljön. Elvárták volna tőle, hogy felkeljen, és szemrehányást kapott, hogy nem működik közre, de közben meg igazából nem is tudott volna egyáltalán mozogni“ - mondja Krisztina.
Így érkezett el a tragikus nap, amikor egy reggeliztetés követő mozgatás során édesapja légzése leállt, az újraélesztés nem volt sikeres és életét vesztette. Erről telefonon értesítették Krisztinát. Ő aznap megtette feljelentését a rendőrségen. Mutatta a vallomását, így fogalmazott:
„véleményem szerint a kórházban elkövetett szakmai hibák, kezelések nem időben történt megkezdése okozhatta édesapám leépülését és a mai napon bekövetkezett halálát”.
Az interjú során hozzátette: értelmetlen halált halt édesapja, mert noha idős volt, a kórházba bekerülése előtti állapota alapján nem kellett volna ennek a tragédiának bekövetkeznie.
Fotó: Hraskó István, KecsUP Hírek
Nem tagadja: a mostani kiállásában az is szerepet játszik, hogy úgy érzi, édesanyja is a nem megfelelő ellátás miatt vesztette életét a kecskeméti kórházban. Ez még 2021-ben történt, a Covid alatt. „Ő combnyaktöréssel került be. Őt is szedálták. Senki nem foglalkozott azzal, hogy vért hányt. A betegtársai tudták. Felhívott, hogy nagyon rosszul van. Ezután elvették a telefonját. A betegtársa hívott menjek, mert nagy a baj. Tele volt a szája vérrel. Az ápolónő azt mondta, kakaóscsigát evett. Hagyták a saját véres hányadékában megfulladni” - így fogalmazott a Facebook-posztban.
Még egy közös vonást lát szülei esetében. Mindketten azt kérték Krisztinától, hogy ne tegye szóvá az ellátási gondokat, mert attól féltek, emiatt nekik problémájuk lesz a kórházi dolgozókkal. Interjúalanyunk ezt is nagy gondnak tartja, hogy az idős betegek “retorziktól” tartanak csak azért, mert szólni mernek a saját érdekükben.
“Az orvosok, ápolók értünk vannak!”
Megkérdeztük Krisztinát: amikor a közösségi médiában elkezdett írni édesapja esetéről, a fájdalom és a düh kiadása mellett mi motiválta?
„Nekem az a célom igazából, hogy változtassanak a kórházban az ellátáson, és szeretnék kiállni azokért az emberekért, akik értelmetlenül haltak meg. Ebből pénzt nem akarok, mert soha nem a kártérítés volt a célom, hanem az, hogy valamilyen erkölcsi elégtételt kapjak.”
Megkeresett egyébként egy ismertebb ügyvédi irodát, de ők közölték: mivel idős emberről van szó, így kis összegű kártérítésre (és sikerdíjra) van kilátás, a per pedig elhúzódhat, így nem vállalták a képviseletet.
Krisztina így folytatja:
„Sokan nagyon normálisak viselkedtek a kórház munkatársai közül, voltak tényleg nagyon lelkiismeretes nővérek, de voltak olyanok is, akik nem. És ha egy láncszem így kiesik az ellátás során, akkor annak már rossz következményei lehetnek. A legnagyobb bajnak azt látom, hogy nem komplexen kezelik az embert. Kezelnek ezt, azt, amazt, mindenki elvégzi a maga szakterülete feladatát, de összességében nem nézik a beteget. Amit még hangsúlyoznék: az egészségügyben dolgozóknak szerintem tudomásul kellene venniük, hogy a mi pénzünkből kapják a fizetésüket. A mi adónkból épülnek és működnek a kórházak, abból tartják fenn az egyetemeket, ahol tanulnak. Ők nem felettünk állnak, ők értünk vannak, azért, hogy gyógyítsanak minket. És normálisan kellene, hogy az emberekkel kommunikáljanak” - emelte ki Krisztina.
Nincs jól lelkileg, gyakran felébred éjszakánként. De kitart amellett, hogy nem hagyja annyiban a történteket, mert szeretné, ha változnának ezek a dolgok az egészségügyben.
Posztolt a kórház is
A héten - ha minden igaz, október 27-én, kedden - egy bejegyzést tett közzé Facebook-oldalán a Bács-Kiskun Megyei Kórház is. Noha nincsenek benne említve konkrét nevek, esetek, a szövege és időzítése miatt is valószínűsíthető, hogy Krisztina posztjára kívánt így reagálni az intézmény. „A bizalomról és a párbeszédről“ - ez a címe, ám a párbeszéd, vagy legalábbis a visszajelzés egyik lehetőségét a kommentek korlátozásával rögtön be is szűkítették.
„Az egészségügyi ellátásról szóló közbeszédben egyre gyakrabban jelennek meg indulatos, személyeskedő és egész közösségeket megbélyegző megszólalások. Kórházként felelősségünknek érezzük, hogy kiálljunk a kölcsönös tisztelet és az emberi méltóság mellett. Ez mindenkit egyformán megillet: betegeket, hozzátartozókat és egészségügyi dolgozókat“ - kezdődik a poszt, amelyben arról is írnak, hogy olyan párbeszédre van szükség, „amelyben a problémák őszintén elmondhatók, a kérdések választ kapnak, és közben egymás emberségét is tiszteletben tartjuk“.
A bejegyzés szerint a betegeknek és családtagjaiknak joguk van megosztani tapasztalataikat, kérdezni és kritikát megfogalmazni.
„Tudjuk, hogy a betegség, a kiszolgáltatottság és egy szeretett hozzátartozó elvesztése fájdalommal, haraggal és nehezen megválaszolható kérdésekkel járhat. Ezeket az érzéseket tisztelettel és együttérzéssel kell fogadnunk. Intézményünk felelőssége, hogy a panaszokat kivizsgálja, az érintetteknek érdemi választ adjon, és a feltárt hiányosságok nyomán megtegye a szükséges intézkedéseket. Ugyanilyen határozottan elutasítjuk a személyes megalázást, a fenyegetést és a gyűlöletkeltést, bárki ellen irányuljon is. Egyetlen vita vagy sérelem sem teszi elfogadhatóvá mások emberi méltóságának megsértését. Ez az elv az online felületeken és a kórház falain belül egyaránt érvényes. Betegeinkkel, hozzátartozóikkal és munkatársainkkal szemben is ugyanazt a tiszteletteljes hangnemet tartjuk követendőnek“ - folytatódik a kórház bejegyzése.
Az intézmény hangsúlyozta: munkatársai nap mint nap nagy felelősséggel végzik gyógyító és ápoló munkájukat, gyakran nehéz emberi és szakmai helyzetekben.
„Joggal várják el, hogy munkájukat tisztességesen, a konkrét tények alapján ítéljék meg. A hibák feltárása, a felelősség tisztázása és a szükséges változtatások hozzátartoznak a felelős intézményi működéshez. Az egész dolgozói közösség megbélyegzése azonban azok méltóságát is sérti, akik nap mint nap tudásuk legjavát adják betegeinkért. Ez a kiállás minden résztvevőhöz szól, és ránk is kötelezettséget ró. A bizalomért nekünk is tennünk kell: figyelemmel, érthető tájékoztatással, a panaszok következetes kezelésével és a saját munkánk folyamatos javításával“ - olvasható a kórház bejegyzésében.
Végül arra kérnek mindenkit, hogy tapasztalatait és véleményét mások méltóságát tiszteletben tartva ossza meg. „Közös érdekünk, hogy az egészségügyi ellátásról folytatott párbeszéd segítse a problémák megoldását, és erősítse a betegek, a családok és a gyógyító közösség közötti bizalmat“ - zárul a bejegyzés.
A téma kapcsán megkerestük a kórházat, több kérdéssel. Érdeklődtünk, összességében miként reagálnak Sánta Krisztina bejegyzésére, és rákérdeztünk posztja egyes állításaira is (felfekvés kezelése, kórházi fertőzés, panaszok stb.). Megkérdeztük, indul-e belső vizsgálat annak feltárására, megfelelő kezelésben és ápolásban részesült-e az idős férfi, volt-e ebben hiányosság, és ha igen, mely szakaszban/feladatban? Az ügytől függetlenül érdeklődtünk, mekkora létszámhiánnyal küzd jelenleg (akár orvosok, akár szakdolgozók, ápolók terén) a kórház, látnak-e esélyt ennek a helyzetnek a javítására, és az utóbbi időben milyen intézkedések történtek a kórházi fertőzések terén? Végül azt is megkérdeztük, mit gondol a kórház vezetése a közösségi médiában közzétett, hasonló jellegű bejegyzésekről, és Sánta Krisztina posztjára született-e válaszul a kórházé.
Kecskeméti kórház: minden panaszt komolyan vesznek és kivizsgálnak
A kórháztól a következő választ kaptuk:
„A Bács-Kiskun Megyei Oktatókórház minden betegellátással kapcsolatos panaszt komolyan vesz, és a felmerülő kifogásokat a vonatkozó jogszabályok és belső szabályzatok szerint kivizsgálja“ - hangsúlyozta az intézmény, hozzátéve: ugyanakkor a betegjogok, a személyes és egészségügyi adatok védelme, valamint az orvosi titoktartás kötelezettsége miatt konkrét betegek egészségi állapotáról, kezeléséről és ellátásának körülményeiről a nyilvánosság számára nem adhatnak tájékoztatást.
„Intézményünk tiszteletben tartja a betegek és hozzátartozóik jogát tapasztalataik és kifogásaik megfogalmazására, ugyanakkor meggyőződésünk, hogy a konkrét betegellátási ügyek tisztázásának megfelelő fóruma a dokumentált, szakmai és jogi keretek között zajló panaszkezelési eljárás, amely biztosítja az érintettek jogainak védelmét, az esetleges hiányosságok feltárását és a szükséges intézkedések megtételét“ - zárta válaszát a kórház.
