Zsinórban a harmadik hétfőn tiltakoztak a méltatlan bérek és munkakörülmények miatt a közművelődési és közgyűjtemény dolgozók Pécsett. Ezúttal a Magyar Nemzeti Levéltár baranyai dolgozói és szimpatizánsai szerveztek megmozdulást: ezzel a szektorra jellemző bérproblémákra és munkakörülményekre irányítva a figyelmet - tudósított a Telex.
A rövid tüntetésen az is elhangzott, hogy pótolhatatlan dokumentumok vannak veszélyben az omladozó falak, elavult elektromos és vízhálózat miatt, ráadásul sokszor már új iratanyagokat sem tudnak átvenni, mert hiányoznak a tárhely- és emberi kapacitások.
A megmozdulással szolidaritást vállaltak a Bács-Kiskun Megyei Levéltár KKDSZ-alapszervezetének tagjai (Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete), „A múlt érték - a jövőnk miért nem?“ felirat felmutatásával (mint megtudtuk, személyesen nem vettek részt a pécsi demonstráción). A baranyaiak posztját több kecskeméti levéltáros is megosztotta. Úgy tudjuk, a kecskemétiek kiállását a szakszervezeti titkár, dr. Tóth Szilárd kezdeményezte (ő egyébként a Szövetség a Hírös Városért önkormányzati képviselőjeként is ismert).
„A levéltárak falai mögött a demokratikus magyar állam egyik alapintézménye működik. A levéltár a történeti megismerés műhelye, ahol a múlt értelmezéséhez nélkülözhetetlen alapdokumentumokat, a hiteles történeti forrásokat őrizzük és segítjük azok minél szélesebb körű megismerését“ - hangsúlyozták a pécsi levéltárosok, hozzátéve: a levéltárban őrzött iratokra azonban nemcsak történészeknek vagy kutatóknak lehet szüksége, hanem bárkinek.
„A közigazgatás működése, a közfeladatok folyamatos ellátása és az állampolgári jogok érvényesítése sem képzelhető el levéltárak nélkül. Akinek szüksége van egy munkaviszonyt vagy iskolai végzettséget igazoló régi iratra, egy évtizedekkel ezelőtti építési engedélyre, vagy egy hagyatéki ügy dokumentumaira, annak útja előbb-utóbb szükségszerűen a levéltárba vezet. Ezekben az ügyekben az információszolgáltatásra nincs más intézmény!“ - hívták fel a figyelmet.
„Mi a jelenben a jövőnek dolgozunk. Amit ma megőrzünk, az holnap bizonyíték, tudás és közös örökség lesz. Ez rendkívül nagy felelősség, amelyet azonban méltatlan körülmények között viselünk. Jelen pillanatban a raktáraink jelentős része alkalmatlan arra, hogy hosszú távon megvédje az ott őrzött pótolhatatlan dokumentumokat. Nincs klímaberendezés. Nincs megfelelő légtechnika. A szellőztetés sok helyen annyit jelent, hogy kinyitjuk az ablakokat. Mérjük a hőmérsékletet, ami szélsőségesen ingadozik. Mérjük a páratartalmat, ami trópusi hangulatot teremt e mediterrán város levéltári raktáraiban. Szorgalmasan vezetjük a nyilvántartásokat. De mit ér a mérés, ha újra és újra azt bizonyítja, hogy a körülmények alkalmatlanok a nemzeti örökség megőrzésére?
A falak omlanak. A vakolat hullik. Elöregedett nyílászáróink rosszul szigetelnek. Az elektromos, a víz- és a szennyvízhálózat maga is muzeális értéket képvisel. Raktáraink már évek óta megteltek, gyakorlatilag lehetetlen újabb iratokat átvennünk. A rendezvényeinket és kiállításainkat gyakran szinte nulla költségvetésből, igazi sufnituninggal valósítjuk meg“ - írják a körülményekről.
Hozzáteszik: a mostani helyzet a források, a figyelem és a fenntartói felelősség évtizedes hiányának következménye.
„Nem lehetetlent kérünk. Nem kacsalábon forgó palotát követelünk. Nem luxust. A huszonegyedik század csúcstechnikáiról sem álmodunk. Mindössze azt követeljük, hogy a magyar állam biztosítsa azokat az infrastrukturális feltételeket és munkakörülményeket, amelyeket az 1995-ben elfogadott levéltári törvény előír. Mert a múlt megőrzése nem választható lehetőség, hanem kötelesség. Nem puszta költségvetési sor. És tovább már nem halasztható feladat.“
Arra is felhívják a figyelmet, hogy a levéltári dolgozók nettó 290 ezer forintos átlagfizetést kapnak.
„De mi is albérletet fizetünk, lakáshitelről álmodunk, gyerekeket iskoláztatunk, talán nyaralnánk is, de előbb-utóbb választanunk kell: beletörődünk abba, hogy munkánk ennyit ér, másodállást vállalunk vagy otthagyjuk hivatásunkat. Hálát adhatunk párjainknak, szüleinknek, hogy egyelőre finanszírozzák hivatástudatunkat: a magyar történelem írott hagyatékának megóvását. Joggal várjuk el, hogy munkánkat méltó környezetben végezhessük, és közben a saját jövőnk se váljon bizonytalanná“ - emelik ki.
A levéltárosok szerint a kulturális szféra alulfinanszírozottsága miatt a pályakezdők elkerülik a levéltárakat is, szakmai utánpótlásuk kétséges, ezért bérrendezésük elmaradása közvetlenül kockáztatja a levéltárak törvényi alapfeladatainak maradéktalan ellátását is.
„Ezeket a problémákat a kulturális kormányzat pontosan ismeri. Nem csak azért, mert számos tisztviselője maga is a közgyűjteményi szférából érkezett, és biztosak vagyunk benne, megvívták már a maguk harcait, de azért is, mert a Magyar Nemzeti Levéltár nemrég kinevezett főigazgatójának bárki számára elolvasható, nyilvános pályázata is riasztó látleletet adott bér- és munkakörülményeinkről, de megoldási javaslatokat is fölkínált. Mindig is türelemre intettek minket a törvényhozók, és türelmesek is voltunk. Bíztunk abban, hogy a levéltárak nélkülözhetetlen szerepét elismerő szólamok mögött valódi akarat van. A költségvetési javaslat közgyűjteményeket érintő sorai azonban más szándékokról árulkodnak. Továbbra is lélegeztetőgépen hagytak minket“ - folytatják, majd felsorolják, milyen azonnali és konkrét lépéseket követelnek.
„Azt, hogy az MNL főigazgatója által leírt és a kulturális kormányzat által elfogadott program intézményfejlesztési, beruházási és bérrendezés tekintetében is megfelelő támogatást kapjon! Nem látszatintézkedéseket akarunk, hanem kiszámítható életpályát, értékálló bérrendszert, érdemi és átfogó bérfelzárkóztató intézkedéseket minden közgyűjteményben dolgozó számára! Az intézmények stabilitását és az állami feladatellátás biztonságát garantáló költségvetési korrekciót!“ - áll a pécsi levéltárosok bejegyzésében.
