Október 31-én este kilencre van kiírva a világhírű magyar gitárlegenda, Szabó Gábor zenéjét kultiváló Rambler együttes koncertje. Az idő már benovemberesedett, az ember a koncert előtt három nappal enerváltan morfondírozik, hogy hiányzik ez nekünk itt a nagy hidegbe’, sötétbe’? Nem százszor jobb ötlet inkább szépen otthon meghúzódni, befűteni, és ott a közel háromtucatnyi lemez, azok közül hallgatni valamelyiket, és akkor az ember mégis magát Szabó Gábort hallgatja.
E sorok írója mégis összeszedte magát, hogy elzarándokoljon a Rambler együttes koncertjére, nem utolsósorban azért, mert ha egy tiszakécskei brigád ilyen nemes produkcióval rukkol elő, akkor az azért kötelez.
Nagyon hamar kiderült, hogy óriási hiba lett volna kihagyni ezt a koncertet, körülbelül akkora hiba, mint amikor az embernek jegye van a stadionban, mégis inkább tévén nézi a meccset. Ezzel a kijelentéssel persze nem a mester lemezeit akarjuk leminősíteni, csak egyszerűen minden hasonlat sántít.
Hát még amikor a koncertlátogató megtudta az első szünetben – igen, volt szünet, ugyanis mint kiderült: monstre lett ez a koncert, hajnali egykor ért véget –, hogy még Bajáról is jöttek ezért a zenekarért, akkor aztán nagyon elszégyellte magát, hogy helybe jön egy ilyen zenekar, és még habozik, hogy megnézze-e. A produkció láttán bátran kijelentheti, a bajaiaknak volt igazuk, és legközelebb akár ő maga is elmegy Bajáig is, hogy ezt a parádés csapatot láthassa. És erre már negyedtíz tájban rájött.
Előzetesen – amikor a nehéz elszánás már megszületett: október 31. ide vagy oda, megyünk! – abban reménykedtünk, hogy lesz lehetőségünk meditatív hangulatba is kerülni, de egyúttal lesznek olyan pillanatai is az estének, amikor az ember legszívesebben táncra perdülne. Sőt, mi több, hogy mi magunk is eljutunk azokba a szférákba, innen, Kecskemétről, amelyekbe a mester jutott fel annak idején Los Angelesben.
A Rambler együttes / fotó: Vincze Miklós, KecsUP Hírek
Csöndes, nyugis nótával, a Magic Mystic-kel nyit a brigád. (Mondjuk tegyük a szívünkre a kezünket: melyik Szabó Gábor-nóta nem indul csendesen, nyugisan?) És máris azonnal működött a Szabó Gábor-varázs, amelyet maradéktalanul adott vissza a Rambler. Az ember mintha békés, sima vízen szállna föl egy vitorláshajóra, békés, nyugodt vízen indulna el befelé, hogy ott aztán jöjjön azért a komolyabb szél, jöjjenek nagyobb hullámok, jöjjenek még nem dermesztő, de adrenalint növelő izgalmak, hogy aztán a szám végén a kapitány újra csendes, sima vízen tegye ki az utasait. A Magic Mystic rögtön az elején helyretette az embert: jó helyen jár, kalandokban is lesz része, de biztonságban lesz. (Ne vágjunk a dolgok elébe, de utólag már tudjuk: elvitt minket a zenekar Kalifornia partjaira, latin, spanyol vizekre, az Indiai-óceánra, de Magyarországra, ahol nincs se tenger, se folyó: a Duna-Tisza közére. („Ott főzik a jó paprikást…”)
Mielőtt az olvasó megijedne, nem, nem fogunk tételesen végigmenni a huszonhárom, alaposan kidolgozott nóta listáján, de a második dalt, a Macho-t még mindenképpen muszáj külön megemlíteni. Ez funkysabb darab, és ha valaki netán andalgott vagy bóbiskolt volna, az is fölkapta a fejét, amikor a dobos, Nagy Csaba egy elképesztően izgalmas szólóval rukkolt elő. Magam is hitetlenkedve hallgattam, az Eagles sora jutott az eszembe: „We haven't had that spirit here since nineteen-sixty-nine“. (Azaz: nem volt itt ilyen hangulat hatvankilenc óta már.) Aztán gondolatban helyesbítettem: 1982-vel zárult az a korszak, amikor valamirevaló koncert nem mehetett le dobszóló nélkül. A lényeg az, hogy egy elképesztően izgalmas dobszólóval Nagy Csaba azonnal összerántotta a közönséget: nincs kecmec, itt nem lehet nem figyelni minden egyes hangra, minden egyes rezdülésre, minden egyes mozdulatra.
A dalokat a zenekar parádés színvonalon, az eredetihez való hűséget megtartva, helyenként plusz hangszeres szólókkal kiegészítve adta elő. Amit az ember eddig jószerével inkább lemezekről ismert, azt hihetetlenül ízesen színezték, nem átdolgozták, nem átértelmezték: élettel telítették.
Dr. Kispál Gyula szerény, barátságos, de a tudását tekintve szenzációs Szabó Gábor-tolmács volt. Végig igazi kapitányként irányította a hajót, olykor egyedül is pöngetgetett, az embernek az volt a benyomása, hogy dr. Kispál Gyula akár egyedül is eljátszogatna akár négy órát is.
Dr. Kispál Gyula - Rambler zenekar
Szerencsére nem egyedül tette, mert parádés legénység működött közre. Nagy Csabát, a dobost már említettük, nemcsak a második számban, hanem később is vállalt mindenki nagy örömére dobszólót, és egyébként is végig élményszerű volt a játéka. Nagyszerű partnere volt a másik perkás, Fekete Attila. Aki kongán is nyomta, ha kellett, bongón is, de egyébként is előkapott mindenféle ketyerét, nyekeréket, reszelőt, mindig azt, amit a dal megkívánt, olykor elég volt egyet reszelintenie, az ember már érezte a Csendes-óceán illatát. Amikor pedig leállt dobpárbajra Nagy Csabával – ebben a „sportágban” a Little Boat (O Barquinho) című dal közben alkottak óriásit - , a nézőknek leesett az álluk, a zenészkollégák pedig érdeklődéssel vegyes izgalommal figyelték, mi sül ki ezúttal ebből. A bőgőn végig hűségesen dolgozó Nagy Dénes is nagyszerű teljesítményt nyújtott, a kollégák kétszer is átengedték neki a terepet, és mindkét alkalommal szenzációsat alakított. Bori Viktor szolidan, higgadtan, alázatosan és hibátlanul kísért, és rendkívül ízléses szólókkal ízesített, amikor megkapta a labdát.
Amikor először szünetet tartott a banda, a publikum kissé értetlenkedett, előzetesen ugyanis nem tudhatta, hogy ez a koncert négyórás lesz. A második szünet már teljesen természetesnek hatott, hogy aztán egy parádés harmadik harmad után, amelyben az egyetlen magyar kiadású lemezről, a Femme Fatale-ról is bekerült két nóta. A közönség vastapssal búcsúztatta a zenekart, amely az 1969 című Szabó Gábor-lemezen szereplő Beatles-szerzeménnyel, a Dear Prudence-szel köszönt el. Nagyszerű, felejthetetlen este volt, soha rosszabb koncertet. Aki jelen volt, az örökre feljegyezte a zenekar nevét, és magában felsorolta azokat az ismerőseit, akiket legközelebb mindenképpen el kell hoznia, akár azért, mert szakértőként tudnának igazán ínyenckedni, vagy éppen jazzhez nem értőként kaphatnának egy igazi kóstolót abból, hogy mi is a jazz lényege, milyen is a jazz eredeti, igazi közegében. És megjegyezte magában, hogy Baja sem lehet elég messze ahhoz, hogy a tiszakécskei zenekart újra megtekintse.
Egyébként: létezhet nagyobb dicséret egy tolmácsoló együttes számára annál, hogy az ember a koncertjét követően otthon újra felteszi az idézett művész egyik eredeti számát, amit eddig nem tartott különösebben sokra, inkább a középszer kategóriájába sorolta, és a Rambler-előadás segítségével, fényében jön rá, hogy ez egyébként mennyire jó?
Tiszakécske Kecskeméttől pontosan keletre van, úgyhogy felmerült a krónikásban a régi latin mondás, e konkrét kontextusban új értelmet nyerve: Ex oriente lux. Keletről jön a fény.
