2025-ben fordult elő először, hogy a világon több villamos energiát termeltek megújuló energiaforrásokból, mint szénből. Ennek ellenére az üvegházhatású gázok kibocsátása tovább nőtt. A jelenleg élő emberek szempontjából egyre kedvezőtlenebb képet mutat a bolygó állapota: az óceánok egyre melegebbek, a jégtakaró fogy, és mind gyakoribbak a szélsőségesen forró napok. Mindeközben zajlik az idei ENSZ-klímacsúcs.
Szabó Péter, Kis Anna és Pongrácz Rita, az ELTE Meteorológiai Tanszékének kutatói 12 összegző, új ábrán mutatták be a legfrissebb nemzetközi éghajlati jelentés legfontosabb eredményeit a Másfélfok online szakportálon.
A gond az, hogy hiába több a megújuló energiaforrásból származó energia, mindettől még a negatív változás számos területen közvetlenül is egyre inkább érzékelhető. A hőhullámok, árvizek, aszályok és erdőtüzek világszerte egyre súlyosabb társadalmi és gazdasági károkat okoznak.
A 2026. júniusi európai hőhullámhoz az előzetes becslések szerint mintegy 14 ezer haláleset köthető.
Jövőre elérjük a másfél fokos felmelegedést, és aggasztóan közel van a kétfokos határ is – figyelmeztetnek a kutatók.
A Párizsi Megállapodás 2015. decemberi elfogadásakor a globális felmelegedés mértéke az iparosodás előtti időszakhoz (1850–1900) képest nagyjából 1 °C volt, és akkor még 2040 utánra várták az 1,5 °C-os szint tartós elérését. Azóta azonban a világ tovább melegedett, ráadásul gyorsuló ütemben. A másfél fokos küszöb tartós átlépésének időpontja attól függ, hogyan határozzuk meg a felmelegedés mértékét. Ha 2026-tól az elmúlt húsz év trendje folytatódik, akkor 2040-re már a Párizsi Megállapodásban kitűzött kétfokos küszöböt is elérjük.
A lényegen mindez nem változtat: egyre melegebb van, és egyre több a szélsőséges időjárási esemény
Mindezért pedig nagyban felelős az emberiség, hiszen az emberi tevékenység folyamatosan növekszik. A szénből, földgázból és kőolajból származó energia felhasználása 2025-ben ismét rekordot döntött: egy év alatt közel 1 százalékkal emelkedett. Emellett a nap- és szélenergia felhasználása közel 18 százalékkal nőtt, a megújuló energiaforrások bővülése azonban egyelőre nem tudta ellensúlyozni a teljes energiaigény növekedését. Így a fosszilis energia felhasználása továbbra sem csökken.
A hatások pedig egyre erősödnek
Az óceánok hőtartalma rekordmagas szintre emelkedett: a globális felmelegedésből származó többlethő túlnyomó része az óceánokban raktározódik. Ez hozzájárul az óceánok hőtágulásához, ezáltal a tengerszint emelkedéséhez, valamint a tengeri ökoszisztémák veszélyeztetettségéhez, például a koralltelepek pusztulásához. Az extrém forró napok gyakorisága az elmúlt évtizedekben megduplázódott, és az 1961–1990 közötti viszonyokhoz képest ma már a napok csaknem ötöde számít szélsőségesen forrónak.
Van azonban jó hír is: a megoldások jelentős része már rendelkezésünkre áll. Tudjuk, hogy szükség van a fosszilis eredetű energia gyorsabb kiváltására, az energiahatékonyság javítására, az erdők védelmére, a mezőgazdasági kibocsátások mérséklésére és a túlfogyasztás csökkentésére – hogy csak néhány fontosabb lehetőséget említsünk. Mindeközben a már elkerülhetetlen változásokhoz is alkalmazkodnunk kell, például a vízvisszatartás és a hőség elleni védelem erősítésével. A kérdés tehát ma már inkább az, hogy elég gyorsan megtesszük-e a szükséges lépéseket.
A teljes cikk elolvasható a masfelfok.hu szakportálon.
