Schuster Lóránt, Földes László, Deák Bill Gyula, Póka Egon és a többiek ugyanabban a helyzetben voltak, mint az általuk alakított karakterek: együtteseiket, a Hobo Blues Bandet és a P. Mobilt a hivatalos kultúrpolitika sokáig nem volt hajlandó elismerni. Ugyanígy a rajongói bázisukat jelentő, a hetvenes évek derekától kialakuló csöves szubkultúrát is inkább kriminalizálni próbálták, holott a köztereken csellengő, jellemzően munkásszármazású, apolitikus fiatalok tízezrével látogatták a P. Mobil, a Hobo Blues Band és a hasonlóan problémás Beatrice koncertjeit. A Kopaszkutya az ő generációs életérzésüket és a rendszeren kívüliek polgárpukkasztó lázadását közvetítette. Különlegességét azonban nemcsak a történet kedvéért létrehozott zenekar koncertjeinek dokumentálása és az életből ellesett szituációk hiteles rekonstrukciója adja, de Szomjas sajátos elbeszélői stílusa is, amely később a Könnyű testi sértéssel (1993), illetve a Falfúróval (1985) válik kiforrottá, és a Roncsfilmmel (1992) jut el a végpontjáig, de az alapjai már itt is megfigyelhetők. Az esztétizálás helyett a rendező, illetve operatőre, Halász Mihály roncsolja a képet, megdönti a képsíkot, a letisztult kompozíciók helyett – a témához és főszereplők habitusához jobban passzoló – rendetlenebb és „koszosabb” vizuális világot alakít ki, elidegenítő effektusként is működő színváltásokkal és kimerevített arcközelikkel. színes magyar játékfilm, 1981, rendező: Szomjas György forgatókönyvíró: Kardos István, Szomjas György, operatőr: Halász Mihály, főszereplők: Schuster Lóránt, Földes László, Deák Bill Gyula, Póka Egon, gyártó: Hunnia Stúdió, 96 perc