Tokodi Edina // Még átjárható A bunker, a kuckó és a maszk különböző struktúrák, mégis ugyanarra a kérdésre keresnek választ: hogyan lehet ideiglenes menedéket teremteni ott, ahol minden folyamatos átalakulásnak van kitéve? Az érintettség az emberi és a nem-emberi világ közötti kölcsönhatások szükségszerű velejárója, ugyanakkor kitettséget és sebezhetőséget is feltételez. Olyan kapcsolatok ezek, amelyek folyamatosan alakítják a résztvevőket, miközben újra és újra kijelölik az együttélés határait. Tokodi Edina munkái ezt a bizonytalan, köztes állapotot vizsgálják, amelyben a határok nem eltűnnek, hanem átjárhatóvá válnak. Míg a kiállított táblaképeken a világokat elválasztó rétegek hangsúlyosak, a maszkok már nem elzárnak, hanem a különböző létformák között közvetítenek. Az organikus anyagok ciklikus átalakulása és az emberi beavatkozás egymásra íródik; egyik sem hagyja érintetlenül a másikat. A juharfa terméséből készült maszkok körülölelik az arcot. Szerkezetük felidézi a művész portréfotóján is megjelenő fészekmotívumot, egy törékeny anyagokból épített ideiglenes menedéket. A maszk azonban nem a fészek formáját követi, hanem annak funkcióját gondolja tovább: olyan köztes teret hoz létre, amely új viszonyokat tesz lehetővé a környezettel. A maszkok a mindennapi rítusokhoz is kapcsolódnak, amelyekben az ismétlődés, a gondoskodás vagy akár a játék nem pusztán közösségi gyakorlat, hanem a világban való tájékozódás egyik lehetséges módja is. A menedék azonban csak addig megtartó közeg, amíg biztosítja a világok közötti ki- és belépést. Ha az átjárás megszűnik, könnyen az elkülönülés helyévé válhat. A hangsúly tehát nem a külvilágtól való végleges elzárkózáson, hanem az átjárhatóság fenntartásán van. Ebben a térben az emberi, a növényi és az épített világ nem egymástól elkülönülve, hanem folyamatos kölcsönhatásban létezik; a határok nem eltűnnek, hanem újra és újra átrendeződnek. Tokodi Edina Kecskeméten született, jelenleg Budapesten él. Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán végezte, emellett a milánói Accademia di Belle Arti di Brera hallgatója is volt. A 2000-es évek közepén New Yorkba költözött, ahol több mint másfél évtizeden át élt, és elsősorban az organikus anyagok téralakító szerepével kísérletező köztéri projekteken dolgozott. A kiállításon szereplő maszkok Tokodi Zsófival együttműködésben készültek. Megnyitja: Tóth Krisztina, író A megnyitón közreműködik: ONE-AB (Slow Village, Sample Temple), [p1tyk3] A kiállítás kurátora: Lázár Eszter, művészettörténész A kiállítás megtekinthető: 2026. szeptember 6-ig // Edina Tokodi // There Is Still a Passage The bunker, the shelter and the mask are different structures, but they all ask the same question: how can we create a temporary refuge in a world that is always changing? Being affected by the world is part of the relationship between humans and more-than-human world, but it also means being exposed and vulnerable. These relationships constantly shape everyone involved and keep redrawing the boundaries of coexistence. Edina Tokodi’s works explore this uncertain in-between state, where boundaries do not disappear but become open and permeable. In the exhibited works, the layered surfaces emphasize the separation between different worlds, while the masks no longer act as barriers. Instead, they connect different forms of existence. The cyclical transformation of organic materials and human intervention become layered onto one another; neither remains unchanged. The masks, made from winged maple seeds, wrap around the face. Their structure recalls the nest motif that also appears in the artist’s self-portrait: a temporary shelter made from fragile materials. But the masks do not copy the shape of the nest. Instead, they extend its role by creating an in-between space that allows for new relationships with the surrounding environment. They also connect to everyday rituals, where repetition, care, and even play are not only part of communal life, but also ways of finding one’s place in the world. A refuge can only offer protection as long as it allows movement between worlds. Once that passage is closed, it can easily become a place of separation instead of safety. The focus, then, is not on cutting oneself off from the outside world, but on keeping the space open and maintaining its permeability. In this space, the human, the plant world, and the built environment do not exist separately, but in constant interaction; their boundaries do not disappear, but are continually reshaped. Edina Tokodi was born in Kecskemét, Hungary, and currently lives in Budapest. She studied Printmaking at the Hungarian University of Fine Arts and was also a visiting student at the Accademia di Belle Arti di Brera in Milan, Italy. In the mid-2000s, she relocated to New York City, where she lived for more than sixteen years, developing public art projects that explored the spatial potential of organic materials. The masks featured in the exhibition were created in collaboration with Zsófi Tokodi. Opening remarks by: Krisztina Tóth, writer Music by: ONE-AB (Slow Village, Sample Temple), [p1tyk3] Curated by: Eszter Lázár, art historian On view: until September 6, 2026