Több amerikai és egy svájci egyetem viselkedéskutatói végeztek 40 különböző ország 355 városában kísérletet, összesen 17 ezer pénztárcát „hagytak el”, hogy megnézzék, visszaadják-e őket az emberek.
Voltak pénz nélküli, és kevés pénzt tartalmazó tárcák, 13,45 amerikai dollár (ez körülbelül 3800 forint) körüli összeg volt ezekben helyi pénzben. Az összeget az adott ország gazdasági körülményeihez is igazították. Egyedül két országban jelentkeztek többen a pénz nélküli tárcával, mint a pénzessel: Mexikóban és Peruban.
Azt feltételezték, hogy a pénzes tárcákat a bennük lévő nem túl magas összeg miatt adták vissza, ezért nagyobb összeggel (94,15 dollár, ami körülbelül 27000 forint) is elvégezték a kísérletet. Meglepetésükre így még nagyobb arányban (18 százalékkal) juttatták az emberek vissza a pénztárcát. Ezt a becsületességet önzetlenséggel, és azzal magyarázták a tudósok, hogy az emberek nem szívesen tekintenek magukra tolvajként, és ez utóbbi rossz érzést erősítette az összeg növelése.
Hogyan végezték a kísérletet?
A pénztárcákat nem egyszerűen a földön hagyták, hanem köz- és magánintézményeknél (például bankok, múzeumok, postahivatalok, hotelek, rendőrség, bíróság) leadták valakinél, mondván, hogy a földön találták, de nincs idejük visszajuttatni a jogos tulajdonosnak. Mindegyik pénztárcában volt három ugyanolyan névjegykártya, egy bevásárló lista (az adott ország nyelvén) és egy kulcs (pár országban megvizsgálták azt is, hogy kulcs nélkül is ugyanannyian adnák-e vissza a tárcát, és arra az eredményre jutottak, hogy kevesebben).
A legnagyobb arányban Svájcban, Norvégiában és Hollandiában juttatták vissza a pénz nélküli tárcákat pénz nélkül. A kevés pénzt tartalmazókat a dánok, a svédek és az új-zélandiak adták vissza a tulajdonosnak. A pénz nélküli pénztárcát Kínában, Marokkóban és Kazahsztánban juttatták vissza a legkevesebben. A pénzest Peruban Mexikóban és Kenyában.
Magyarországon nem jártak a kutatók.
A tanulmányt ide kattintva olvashatják el.
