Duzzadt, viszkető vörös foltok, amiktől aludni sem tud az ember, és legalább egy hónap, mire elmúlnak, miközben az első 2-3 napban jegelni kell a csípéseket, hogy enyhüljön az égő érzés. Ilyen volt az első találkozásom az őshonos ázsiai szúnyogokkal Tajvanban. Nem kellemes emlék, és sajnos az élményt már nem csak több ezer kilométerrel keletre lehet megtapasztalni. Magyarországon is egyre többen reagálnak érzékenyen a vérszívók csípéseire, miközben azok millió szám keserítik meg a nyári melegben ablakot nyitogatók éjszakáját. Magyarországon 50+3 szúnyogfaj él, utóbbi 3 az ember által behurcolt, délkelet-ázsiai fajok csoportjába tartozik, nem őshonosak. Kemenesi Gábor virológus, a Pécsi Egyetem Szentágothai János Kutatóközpontjának szúnyogokra szakosodott munkatársa szerint az új fajokról egyáltalán nincs az egész országra kiterjedő felmérés, így nem tudni róluk sokat. „Ez tipikusan olyan probléma, ahol állami szerepvállalásra lenne szükség. Nincs országos felmérés arra vonatozóan, hogy mely fajok hol és milyen egyedszámmal fordulnak elő. Enélkül a kutatók sötétben tapogatóznak, miközben a kivéreztetett Nemzeti Népegészségügyi Központban szinte hobbiból dolgoznak, majdhogynem saját pénzen. Akkor is, mikor komoly gondot okoz, hogy megjelentek az invazív fajok” – mondja a szakember. Pécsett például a helyiek szerint elképesztően sok a szúnyog, jelenleg az egyik „betelepülő fajjal”, a koreai szúnyoggal küzdenek a kutatók, ami bizonyítottan terjeszti a szív- és bőrférgességet és a trópusi eredetű Chikungunya-lázat. Már a városvezetés is kérte a kutatók segítségét, de Kemenesi Gábor szerint ilyenkor már nehéz bármit is tenni. Nagyon fontos lenne viszont, hogy az emberek ne hagyjanak szabad vízgyűjtő helyeket a házaknál. A tenyészhelyek 90 százaléka ugyanis a házak udvarán található pangó víz, ezért fontos, hogy minden kaspót, ponyvát vagy esővizes edényt öntsenek ki az ott lakók. A katasztrófavédelem lapunknak úgy reagált a helyzetre: nem csak Dombóvártól érkezett panasz, több száz megkeresésük van, méghozzá naponta. Mukics Dániel tűzoltó őrnagy, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivője elmondta: az irtásban nehézséget okozott a meleg is, ugyanis meghatározott szabályok vonatkoznak arra, hogy mikor repülhet a gép, a hőség miatt azonban ekkor még nem bújtak elő a szúnyogok, így le kellett állítani a légi permetezést. Nyolc hete irtanak ott, ahol azt a rovarszakértők javasolják. Április 30-a óta eddig 300 településen, 158 ezer hektáron léptek fel a vérszívók ellen. Ezen a héten 436 településen, összesen 100 ezer hektáron küzdenek a szúnyogokkal – írja a Népszava.
A Balatonnál kapcsoltak
A turisztikailag kiemelten fontos Balaton környékén kevésbé elégedetlenek a helyzettel, igaz, az önkormányzatok ott a saját zsebükbe nyúlnak, ha szükséges. „Én úgy gondolom, hogy annyira nem rossz a helyzet, mint ahogy sokan beállítják. Tudomásul kell venni, hogy a természetes ellenségeik számának csökkenésével egyenes arányban egyre komolyabb szerepet kap a védekezés. A szúnyog a természet része. Mindig is értek bennünket szúnyogcsípések. Azt senki ne várja el, hogy nullára fog csökkenni a csípések száma, hiszen ahogy a beavatkozás neve is sugallja, szúnyoggyérítést és nem irtást végzünk” – mondja Balassa Balázs, Szigliget polgármestere, a Balatoni Szövetség elnöke. A polgármester nyugalma annak is köszönhető, hogy településén elmondása szerint az elmúlt évek hasonló időszakával összehasonlítva talán soha nem volt ennyire jó a helyzet. Ők megelőzték a bajt – talán soha nem történt ennyi gyérítés a régióban, mint idén, részben a katasztrófavédelemnek köszönhetően, részben az önkormányzatok saját kezdeményezésére. „Az idén az elmúlt évekhez képest 80 százalékkal több pénzt kell összeadnia az érintett 47 balatoni önkormányzatnak szúnyoggyérítésre, hogy meglegyen az az 55-60 millió forintnyi forrás, ami elegendő évi négy beavatkozásra. Múlt év tavaszán a balatoni önkormányzatok pénzéből csak egy biológiai és egy kémiai gyérítést tudtak elvégeztetni, ami kevésnek bizonyult. Ez indokolta a hozzájárulás összegének növelését” – érzékelteti Balassa Balázs, hogy a szúnyogmentesség nincs ingyen. A helyzet a turisztikailag szintén csúcsra járatott Budapesten és környékén ellentmondásos – a Duna-parti területek lakói egészen különböző tapasztalatokról számolnak be. A belvárosi Bálnánál sorakozó kávézók szinte telt házzal üzemelnek, és ugyan minden percben látni valakit, aki épp hadonászik a levegőben vagy keményen lecsap egy-egy vérszívóra, nincs invázió. A vendéglátósok is arról beszélnek két koktél kihordása között, hogy komoly gondot most nem okoznak a rovarok. Néhány kilométerrel feljebb, az óbudai részen viszont alkonyatkor fél óra alatt 8-10 csípést is össze lehet szedni. Egy közeli gyógyszertárban már kétségbeesett anyuka próbálja csitítani másfél éves csemetéjét, a tejfölszőke, vízkék szemű csöppség fehér bőrén hatalmas, 50 forintos nagyságú csípések láthatóak. Legalább egy tucat csípés van a gyereken. Édesanyja épp valamiféle hatékony szert próbál vásárolni, ami valamiképpen enyhíti a gyerek szenvedését. Sikerrel jár, a patikából már a javulást ígérő kencével gurulnak ki. A kereslet kínálatot szül, és ezt később az online térben is tapasztaljuk, ahol szélsebesen reagáltak a szúnyoghelyzetre. Egyre-másra ugranak fel a hirdetések, amikben csípések kezelésére alkalmas termékeket akarnak eladni. Azt, hogy ezek mennyire hatékonyak, nem tudni, de az egész biztos, hogy az invázióban érintett területeken élők mindent megvesznek, csak csökkenjen a viszketés és a fájdalom.