Még mindig működik a recept. Fogj egy jó adag ABBA slágert, keverj hozzá hangerőt és fényeket, és megvan a hangulat. A Hírös Hét hétfő estéjén is működött a trükk. A hangulat remek volt, s ezt az sem tudta elrontani, hogy a technikát néhányszor infúzióra kellett kötni közben.
De azért igen kínos volt. Már vagy 15-20 perce mennie kellett volna a koncertnek, amikor elkezdték a kontroll hangfalakat cserélgetni, és a vezetékekkel bíbelődtek. A zenekar előre be is jelentette, hogy csúszás lesz, mert a technika nem állt össze. Nem is tudjuk, kinek lehetett kellemetlenebb, hogy ott állt a tömeg, és nem tudtak kezdeni, mert valami nem stimmelt. A zenekarnak vagy a közönségnek? A technikusoknak nyilván, de ez legyen az ő bajuk.
Jelentkezz be a KecsUP-ra!
Lépj be a beszélgetéshez és hogy jobban megismerjük egymást.
A koncert közben is volt hiba. Az egyik zene alapja nem szólalt meg, ekkor is kábelt kellett cserélni, erősítőn csavargatni, dugókat ki-be húzni. Néhány perc is volt ez a kínlódás a koncert közben. Az énekes lányok a tömeg megénekeltetésével igyekeztek feledtetni a bénázást, és a Mamma Mia film első részének kezdődalába kezdtek bele. Szép dallamok, meghitt acapella volt, színpad szélére kiülős éneklés. Már éppen belejött a tömeg, amikor a várt zene alapja beledörrent a csendes éneklésbe, derékbe vágva a dalt.
Majd, hogy senki ne unatkozzon a STAFF-ban, az egyik énekes mikrofonjával történt valami, és azzal kellett bíbelődni. Profik lévén, a másik lány egyedül vitte végig a dalt. A technikai hibák nem csak az ABBA Tribute Show-ra voltak jellemzőek.
Az ezt megelőző TST táncbemutatón sokadjára találták csak el, hogy melyik zenére van szüksége a csapatnak. Szegény gyerekek, már majdnem ott tartottak, hogy mindegy melyik zene, majd improvizálnak. A tánciskola vezetője már azon gondolkodott, hogy leugrik a színpadról, és talán a hangpultnál maga indítja el a zenét, de elég volt egy lekiabálás, hogy a második szám kellene.
Kár, hogy a város legnagyobb rendezvényét ilyen technikai malőrök kísérték hétfőn este. Mert amúgy a hangulat jó volt, és az ülősre tervezett svéd buli táncolós mulatozásba csapott át. Fiatalok és idősebbek együtt ropták. Egyre csökkent a távolság a színpad és a közönség között. Látszik, hogy jót tettek a mozifilmek a régebbi slágereknek. Ismeri azokat a mai fiatalság is. Az idősebbeknek pedig egy kellemes időutazás lehetett a múltba, fiatalságuk idejére. A zenék feldolgozására igazán nem lehetett panasz. Az, hogy jól szólt-e vagy sem, már nem a csapaton múlt. Talán azok sem csalódtak, akik ott döbbentek rá, hogy nem az eredeti együttes lép fel, mert voltak, akik azt hitték. A tavalyi Boney M. utánzatnál – amely szégyenteljes produkció volt – nagyságrendekkel minőségibb zenei élmény volt a tegnapi. Csak hát a körítés!
