Már sok ezer kecskeméti diák számolja: négyet kell még aludni és kezdődik a tanév. Köztük a Zrínyi Ilona Általános Iskola mintegy 600 tanulója is. Csakhogy ők nem várják annyira ezt. Nem azért, mert újra lesz lecke, hanem azért, mert félnek. Akár a szüleik, nagyszüleik. Köztudott tény – a top hírek egyike mostanság -, hogy az épület omladozik, ami miatt omlásveszélyre figyelmeztet a tábla itt. Az épületnek a város a tulajdonosa, ezért a megoldást is innen várják. Az önkormányzat viszont mutogat államra, tankerületre, pályázatokra, bürokráciára. 2012-ben született a döntés, amely szerint államosították az iskolákat, majd a kecskeméti közgyűlés kormánypárti képviselői meg is szavazták, hogy a város adja át iskoláit. Cserébe évi mintegy 800 millió adóforintot fizet Kecskemét az államnak. Most látszik, mekkora hiba volt, mert lényegében lemondott arról Kecskemét, hogy az iskolái sorsa a kezében legyen. De mint az épület tulajdonosa, így is tehetne valamit – vélik a szülők, akik közül dr. Patyi Péter kvázi szóvivőként nyilatkozott a KecsUP-nak.
Nem tudjuk elfogadni az épület veszélyességét, és azt sem, hogy a város illetékesei bebújnak egy ürügy mögé, magyarán, hogy felújítás, modernizálás lesz. Majd valamikor, de erre most nincs lehetőség. Közben pedig azt sem teszik meg, ami halaszthatatlan. Úgy gondoljuk, hogy egy tulajdonosnak úgy kell átadnia egy épületet használatra, hogy az alkalmas legyen erre – nyilatkozta dr. Patyi Péter.
Szóval az igazgatónő jelezte, intézkedett, de nyilván neki nincs más eszköz a kezében. Erre kapta a választ a tulajdonostól, hogy most nem tudnak mit lépni, és nincs is idő rá már. Ez egy leszerelő válasz – mondta interjúalanyunk.
Ha valakinek a házának az utcafronti vakolata elkezd veszélyesen hullani, akkor jó eséllyel fog egy felszólítást kapni az önkormányzattól, és talán bírságot is, ha nem csinál semmit. Vagy az önkormányzat elvégzi a munkát és kiszámlázza. Ha ez lehetséges, akkor talán a saját tulajdonuk esetében is alkalmaznia kellene ezt a felfogást – szögezte le beszélgetőpartnerünk.
A megoldást abban látják as szülők, hogy ne ebben az épületben kezdődjön el a tanév. Keressenek a következő pár napban önkormányzati tulajdonú épületeket, és akár többen is osszák el a diákokat, akik jó körülmények között kezdhessék meg a tanulást. Addig, amíg közben fel nem újítják a Zrínyit. Ez az egy, amit el tudnak fogadni, és ezt már kinyilatkoztatták. Kincstári optimizmussal mennek el a nyilvános szülőire, hogy hátha megtörténik a csoda és bejelentik ezt.
Amennyiben mégis a romos épületben kell megkezdeni a tanévet, akkor a szülők egyéni döntésén múlik, hogy vállalják-e így. Itt felmerülhet az, hogy kiveszik a gyereket, hogy magántanuló lesz belőlük, hogy orvosi igazolásokkal távol maradnak, amíg nem történik előrelépés. Csakhogy így lelkileg sérülnek a gyermekek. Vagy jönnek az omladozó falak közé, a szülők pedig izgulnak. Ekkor viszont fizikai veszélynek vannak kitéve.
Az iskola udvarában sincs különb helyzet, mint az utcán. Ez viszont nincs lezárva, és a gyerekek itt fognak levegőzni, focizni, játszani. Ha mégis itt kezdődik a tanév. Van olyan ablak, amelyet egyik olvasónk rúgott ki 12 éve, és most a fotóinkon látta, hogy azóta sincs benne üveg.
