Hogy a dolgok a helyükre kerüljenek. Például a kutyáról és a farkasról. Semmi bajunk a két állattal, és nyilván Petőfi Sándornak sem volt, mikor „megénekelte” A Kutyák dalát és A farkasok dalát. 1847 januárjában.
A sok-sok politika mellett elfér nálunk a kultúra is, talán olvasóink nem neheztelnek ránk majd emiatt. Persze ezzel a cikkel sem távolodunk el a közélettől. Azoktól a dolgoktól, amelyek minket, és bizonyára a KecsUP lelkes táborát is foglalkoztatják. Mint ahogy Petőfit is, amikor a két ikerverset papírra vetette. Szolgalelkűség vagy szabadság? Kutya vagy farkas? Két embertípus ez. Versbe csomagolt politikai vélemény. Esetében a habsburgokról, csatlósaikról, a nyaloncokról. És azokról, akik vágytak a függetlenségre, a szabadságra.
Mint ahogyan írja a kutyáról:
S harag multán urunk Ismét magához int, S mi nyaljuk boldogan Kegyelmes lábait!
Majd a farkasról:
Fázunk és éhezünk S átlőve oldalunk, Részünk minden nyomor… De szabadok vagyunk!
Valahogy így. Íme a két vers.
A kutyák dala
Süvölt a zivatar A felhős ég alatt; A tél iker fia, Eső és hó szakad.
Mi gondunk rá? mienk A konyha szöglete. Kegyelmes jó urunk Helyheztetett ide.
S gondunk ételre sincs. Ha gazdánk jóllakék, Marad még asztalán, S mienk a maradék.
Az ostor, az igaz, Hogy pattog némelykor, És pattogása fáj, No de: ebcsont beforr.
S harag multán urunk Ismét magához int, S mi nyaljuk boldogan Kegyelmes lábait!
Pest, 1847. január
A farkasok dala
Süvölt a zivatar A felhős ég alatt, A tél iker fia, Eső és hó szakad.
Kietlen pusztaság Ez, amelyben lakunk; Nincs egy bokor se’, hol Meghúzhatnók magunk.
Itt kívül a hideg, Az éhség ott belül, E kettős üldözőnk Kinoz kegyetlenül;
S amott a harmadik: A töltött fegyverek. A fehér hóra le Piros vérünk csepeg.
Fázunk és éhezünk S átlőve oldalunk, Részünk minden nyomor… De szabadok vagyunk!
Pest, 1847. január
