Elmúltak azok az idők, amikor egy állatkert csak passzív bemutatóhely volt. Ma már komoly pedagógiai munkának kell folynia ezeken a helyeken, és mivel ez így van, kellenek azok a háttérrendezvények, amelyeken tapasztalatot cserélhetnek a szakemberek, a szakképzett előadók pedig módszertani képzést tarthatnak a hallgatóságnak.
A 12 állatkertet felölelő (ennél több állatkert van, tehát nem mindenki tag) Magyar Állatkertek Szövetsége minden évben ősszel, megrendezi a zoopedagógiai konferenciát. Az utóbbi néhány napon Kecskemét adhatott otthont ennek. Az előadások mellett gyakorlati része is volt a programnak, megismerkedhettek a kecskeméti vadaskerttel.
A legkisebb állatkertbe érkezett a konferencia, mert meghallották, hogy komoly munka kezdődött nálunk a zoopedagógia terén. Pedig nekünk nincs is hivatásos zoopedagógusunk. Csupán mintegy két tucat gondozónk. De azt szoktuk mondani, hogy nálunk ők mindannyian egy-egy zoopedagógusok is. Van olyan állatkert, ahol akár három ilyen szakembert is foglalkoztatnak, de nálunk egyelőre nincs erre pénz – nyilatkozta hírportálunknak a Kecskeméti Vadaskert tulajdonos alapítványának (Kecskeméti Vadaskert Természetvédelmi Alapítvány) az elnöke.
Be kell vonnunk őket, az itt folyó munkáról beszélni kell nekik, vagyis foglalkoznunk kell a látogatókkal, különösen a gyerekekkel – tette hozzá.
Erre szolgálnak a látványetetések, a nyári táborok és a különféle játékos foglalkozások.
