A gyanútlan vásárló éppen tolja a bevásárlókocsit az autójához, és már kezdené is a bepakolást, miközben szép nagy autó gördül mellé a városszéli bevásárlóközpontnál. Már az ablakon át is látni, hogy nem tipikusan európai a sofőr, és ezt meg is erősíti, amikor megáll és lehúzza az ablakot.
„Ali vagyok, török üzletember.”
És már mondja is tovább, hogy az autópályát keresi, ugye erre van valahol, miközben pont a helyes irányba mutat. A vásárló, aki segíteni igyekszik, és nem is sejti, kivel áll szemben, bólint, hogy igen, itt a pálya, és Budapest sincs messze. Mert Ali oda igyekszik. Repülne haza, a kocsi csak bérelt. Itt még mindig úgy néz ki, hogy segítségre szorul emberünk, de hamarosan felfedi, mit is szeretne. Van nála némi szajré, és ezt nem viheti fel a repülőre. Már adja is a kezünkbe, hogy tessék, milyen jó fej, úgysem tud vele mit kezdeni. Jönnek edények, talán kések is, és ki tudja mi kerülne elő a kocsiból, ha lenne elég ideje erre. Persze Ali nem a Mikulás, nincs ez ingyen. Itt jön az alkudozás arról, hogy mennyit érne ez meg nekünk. De itt már a legtöbben fogják, és adják vissza neki a cuccot, arra utalva, hogy nem lesz üzlet, szép napot, bocsánat.
És Ali utazik másnap is repülővel, és a harmadik napon is. Ügyetlen a pasas, mindig lekési a gépet. De nem csupán ő. Vannak kollégái is. Más autóval, más parkolóban. Az alap történet mindig hasonló. Megtörtént ez velünk is, és kaptunk olvasói levelet is hasonló esetekről, amelyek mostanság történtek.
Persze, nem állítjuk, hogy nem lenne jó üzlet, ha jó áron meg lehetne venni valóban jó minőségű termékeket így, egy parkolóban, akár egy török ismeretlentől is. Ha valóban csupán a házaló ügynöki létnek egy formája lenne mindez, és Ali talpig becsületes, és tényleg csak egy a lényeg számára, hogy eladja azt, ami nála van. De gyanússá teszi az egészet a nagy autó, a túl kedves beszélgetés, az üzleti út és a körítés. De úgy, hogy napról napra ismétlődik ez az egész procedúra a kamu autópálya kereséssel, egyértelmű, hogy itt valami nem stimmel. Amire csak ráerősít, hogy ha megérkezik közben családtagunk is az autóhoz, Ali máris a gázra lép és elhajt. Ki tudja, hogy nem arra kíváncsi-e, hogy mennyi pénz van nálunk? Hogy milyen kocsink van? Esetleg amíg velünk beszél, egy társa nem próbálkozik-e a kosarunkból kicsenni valamit? Talán követnének is? És az áru legálisan került hozzá?
Jönnek az ünnepek, több pénzzel járunk a boltokba, és jobban meg is pakoljuk a bevásárlókocsit. Talán az sem véletlen, hogy pont most tűntek fel ezek az „üzletemberek”. Figyeljünk jobban, mert sosem lehet tudni, ki lesz éppen a parkolóban, a boltban az a trükkös tolvaj, aki rászed minket.
