Az állatkertekről szóló híradások után rendre felbukkannak azok a vélemények, amelyek szerint ezeken a helyeken az állatok nem érzik jól magukat, mert nem az eredeti élőhelyükön vannak. Így van ez legutóbbi cikkünknél is, amely a Valentin-napi vadaskerti programról szól. Bár nincs akkora ellenkezés, mint – hasonló okokból – a cirkuszokkal szemben meg tud nyilvánulni, de sokan sajnálják az állatkerti állatokat.
Megkerestük a Kecskeméti Vadaskert Természetvédelmi Alapítvány elnökét, hogy segítsen nekünk tisztán látni ebben. Dr. Brúszel László azzal kezdte, hogy az állatkerteknek igen komoly szabályokat kell betartaniuk. Ezek előíráják egy-egy állat szükséges területmennyiségét, élelmezését, és még arra is iránymutatást adnak, hogy az eredeti helyükhöz hasonló terepet kell biztosítani. Így kap az egyik állat tavacskát, a másik himbálózó kötelet, a másik ágas-bogas sarkot, vagy homokvárhoz hasonlító búvóhelyet.
Az állatkertek nem csak arra jók, hogy megmutassuk az állatokat a látogatóknak és ezzel el is van intézve. Persze ez nagyon is fontos célunk, hiszen azt tapasztaljuk, hogy még a környezetünkben élő állatokat sem ismerik a mai gyerekek. Sokan csodálkozva nézik a szamarat, nem merik megsimogatni a kecskét, és nem tudják, miért nem lehet szorongatni a nyulakat. Tehát nevelünk is. Játszva tanítjuk a fiatalokat. Ezért vannak különböző foglalkozások, látványetetések is – mondta a KecsUP-nak dr. Brúszel László.
Ugyanakkor – főként a nagyobb állatkertek – komolyan vesznek (mert van pénzük, emberük és eszközük hozzá) egy másik fontos küldetést is. Mégpedig azt, hogy a kihalóban lévő, veszélyeztetett fajok fennmaradjanak. Így szaporítási programok futnak több helyen is. Az utódokat pedig igyekeznek visszaintegrálni a természetbe.
Szintén az állatkertek azok, amelyek sokat tudnak tenni akkor, ha valaki egy beteg, sérült állatot visz be. Ezeket nem lehet csak úgy megtartani, és hely sincs minden állat számára.
Megtesszük, ami tehető, és ha meggyógyult az állat, visszaadjuk a természetnek. Mindezt ráadásul egyetlen forint plusz támogatás nélkül tesszük Kecskeméten – tette hozzá dr. Brúszel László.
Nem a vadonból emelik ki az állatkertek lakóit
Az alapítványi elnöktől azt is megtudtuk, hogy nem ritkán másfélszer, de akár kétszer annyi ideig élnek az állatkerti állatok, mint a természetben élők. Egyrészt nem leselkednek rájuk természetes veszélyek, nem lövik le ezeket orvvadászok, és rendszeres orvosi felügyelet alatt állnak. Az élelmet pedig biztosan megkapják.
Azt, hogy az állat jól érzi magát, mi sem bitzonyítja jobban, hogy szaporodik. Már pedig nálunk rendre születnek állatok. Igaz, a kollégák azt is látják, ha valamelyik nem érzi jól magát valami miatt. Ilyenkor általában elvisszük máshova, helyette pedig kapunk másik állatot – tette hozzá az elnök.
Kecskemétre leginkább másik állatkertből érkeznek állatok cserealapon, ritkábban tenyésztőktől szereznek be példányokat. Tehát nem arról van szó, hogy a vadonból fogják be ezeket. Természetesen a világ legelső állatkertjei párszáz évvel ezelőtt még innen tudták biztosítani az állatokat, de manapság elmondható, hogy ez nem így megy. Kivétel, ha egy területen azt tapasztalják, hogy védet állatokat ölnek le, akkor ezeket igyekeznek megmenteni azzal, hogy egy időre védett helyre viszik, amennyit tudnak. Nagyobb számok esetében ez rezervátumot jelent. Az állatkerti állatok nagy része a sokadik generáció óta itt nő fel, ha úgy tetszik, nekik már ez a természetes élőhelyük.
Végezetül néhány fotó a hétvégi állatok farsangjáról, ahol a maszkban lévők kedvezményesen mehettek be a vadaskertbe.
1 / 42
Új galéria
