A semlegesség legtöbbször nem más, csak egy enyhébb kifejezés a gyávaságra

Sokszor találkoztam már az online újságírással, bár sosem voltam újságíró. Kecskemét egyik első online újságjában is részem volt 2001-ben és az eddigi legfrissebben is eddig.

Régóta érlelődött a gondolat, hogy sajtót kell csinálni. Egy darabig ez csak naiv lelkesedés volt. Aztán 2010 után hirtelen megváltozott a világ, kezdett fogyni a szabad levegő. Persze, addig se volt egyszerű, de elmondhatták a szereplők, hogy alapvető piaci logikával előre lehetett lépni és haladni. Voltak jobban pénzelt és kevésbé pénzelt médiaszereplők, már akkor is torz volt a piac. De ha jó médiaterméket csináltál és voltak olvasóid, nézőid, akkor ezzel nem kellett törődni.

2010-ben a hírügynökségi piac állami monopóliummá vált egy pillanat alatt, azaz csak egy forrás állt rendelkezésére a vidéki sajtónak. A közmédia addig is nehezen tartott közszolgálatisága megszűnt. Ehhez ráadásul igába hajtották a vidéki tévék szerkesztőségeit is, amikor már a megrendelésben megadták, hogy kit kell megszólaltatni és mit kell neki mondania. A nyomtatott sajtót kicsit lassabban teperték le, de idővel ott is elfogyott a kormánytól független levegő. Végül a rádiók következtek, bár ott már az MTI hírszerkesztése bőven elegendő volt minden zavaró hang kiszűrésére.

Ez már nem az a környezet, ahol egy jó médiatermékkel piaci sikert lehet elérni. Tudtuk ezt 2019-ben is, amikor Gáborral ismét összesodort a szél. Két lehetőségünk maradt: semlegesnek lenni, vagy lépni és létrehozni valamit, aminek még a nevét sem tudtuk akkor. A döntés számomra gyors volt, március elején találkoztunk és március 10-én már megvolt az újság neve és elkezdtük felépíteni a portált.

Induláskor a létező konkurenciához mértük magunkat. Azt láttuk, hogy a korábban a kisvidéki bulvár mintájaként működő KEOL már átvette a központi kommunikáció minden elemét, miközben megtartotta olvasótáborát, nem is kicsit. Azt is láttuk, hogy az okosan és nagy költségvetéssel felépített HÍRÖS közönsége még nagyobb, tematikáját szintén a központi narratíva adja. A futottak még kategóriában említésre méltó a Hírösvény, hisz régről ismerjük egymást, tudunk is karcosan fogalmazni egymásról és mégiscsak Kecskemét egyetlen Pulitzer emlékdíjas újságírója alapította. De sajnos ő is beállt a nagy ernyő alá és olvasottsága is szerény. Tehát volt itt három olyan média, amelyek gyakorlatilag ugyanazt a központosított irányt viszik. Egyértelmű volt, hogy nekünk velük ellentétben nem egy irányt kell felvállalnunk, hanem felületet adni minden más témának. Mindennek, amit ők nem írhatnak meg.

Mérhető számokban annyit tűztünk ki, hogy év végére be kell érnünk a KEOL-t, és majd 2020 végére a HÍRÖS-t. Magunk is nehezen hittük el 2019 októberében, hogy a másfél éves tervet fél év alatt teljesítettük. Persze ez csak pillanatnyi állapot volt, de nagyon jó érzés. Ahogy az is jó érzés, amikor azt látjuk a jelenlegi koronavírusos időszakban, hogy több alkalommal is beelőztük annak a BAON-nak az olvasottságát, amelyet meg sem említettünk még a terveinkben, hisz annyira messze voltak. Akkor még.

1 év alatt, minimális költségvetéssel és nagy adag bátorsággal eljutottunk oda, hogy van olyan időszak, amikor szabadon megírt és szerkesztett híreinkkel mi érjük el a legtöbb olvasót régiónkban. Kell ennél nagyobb siker egy kiadónak? Talán az, ha mindezt pénzre is tudja váltani. Ami sajnos még nem történt meg. Ez a piac nem az a piac. A hirdetők még félnek. De a támogatók nem. És az utóbbiaknak köszönhetjük, hogy most születésnapot ünnepelhettünk. A közeljövőben nem várható, hogy a piac megváltozik, ezért a kecsUP is igazodik a helyzethez és kiadót vált. Az eddigi céges háttért április egytől felváltja egy alapítvány, hisz jelenleg a működés nem tud profitábilissá válni. Ami nem változik: a bátorság és a KecsUP! Boldog születésnapot a kecskeméti olvasóknak! Jövőre, veletek és a megye többi olvasójával együtt, ugyanitt!

a kiadó