A gazdaságvédelmi akcióterv keretében az állásukat elvesztőknek speciális önkéntes tartalékos katonai szolgálat bevezetését jelentette be Benkő Tibor honvédelmi miniszter kedden a Magyar Honvédség szentendrei Altiszti Akadémiáján – írja a Magyar Hang.
A bruttó 161 ezer (nettó 107 ezer) forintos havi illetményért cserébe részt kell venni az alap-, az általános lövész- és a szakkiképzésen a szokásos munkaidő szerinti időbeosztásban.
A speciális katonai szolgálatra jelentkezőkkel szerződést nem kötnek, de a képzés végén a résztvevők a katonai életre vonatkozó esküt aláírják, a hatodik hónap befejeztével pedig „kiképzett hadköteles tartalékos katonává” válnak.
A 6 hónap letelte után a résztvevők minden megkötöttség nélkül visszatérhetnek a civil életbe, illetve a képzés további 6 hónapra meghosszabbítható. Amennyiben alkalmasak és kedvet éreznek hozzá, a résztvevők dönthetnek úgy is, hogy pályájukat önkéntes, esetleg hivatásos vagy szerződéses katonaként folytatják.
A feltételek:
- 18 és 50 év közötti életkor
- erkölcsi bizonyítvány megléte
- megfelelés egy speciális egészségügyi alkalmassági vizsgálaton, amely azonban lényegesen kevésbé szigorú, mint a hivatásos vagy szerződéses katonai szolgálat, illetve az önkéntes tartalékos katonai szolgálat esetében.
Az első képzések július 1-jén indulnak az ország 25 helyszínén. Benkő Tibor az idén 3 ezer jelentkezőre számít, férfiakra és nőkre egyaránt.
Érdekes módon sem az általános iskolai végzettséget, sem az állásvesztés igazolását nem várják el, ahogy a korábban letöltött sorkatonai szolgálat sem számít be az alapkiképzésbe az eddigi információink szerint. A kínált járandóság mindenesetre a közmunkás bér kétszerese, és ez sokak számára vonzó lehet, de korántsem biztos, hogy a katonai élet kötöttségeit ellensúlyozza.
| Vélemény
A kormányzat katonai vállalkozásának komolysága erősen kétségbevonható. Miért kell volt sorkatonáknak ismét alapkiképzésen részt venniük? Mi lesz a jelentkező hölgyek dolga? Hogyan lehet analfabétáknak fegyvert adni a kezébe? Mi lesz a menet közben lemorzsolódókkal? De a lényeg: nem tudni, hogy a nettó illetmény mellett mennyit költ az állam egy-egy résztvevőre, mibe kerül a ruha, az étkezés, a lőszer, a felszerelés, a kiképzőszemélyzet, az infrastruktúra fenntartása, a társadalombiztosítás, az utaztatás. Könnyen lehet, hogy az állásukat vesztettek jövedelempótlását egyszerűbben, olcsóbban és kevésbé értelmetlen formában is meg lehetett volna oldani, ha az Orbán-kormány ideológiai okokból nem zárkózna el a válság alatti segélyezéstől és nem erőltetné a szocializmusban megszokott látszat-munkavégzést. Kapitalizmusban ugyanis munkahelyeket teremteni nem a kormány dolga, hanem a piacé. W.M. |
