Madárinfluenza: 2016-ban 2,5 millió baromfit, 2020-ban már 5 milliót kellett leölni (1. rész)

0
Kiskunmajsán több ezer kacsát földeltek el egy telepen / Fotó: Dabis Tibor - majsa.info
Hirdetés

Magyarország visszanyerte a madárinfluenzától mentes besorolást szeptember elején, közölte az Állategészségügyi Világszervezet (OIE). Az utolsó madárinfluenza miatti területi korlátozást 2020. július 10-én oldotta fel az állategészségügyi hatóság.

A 2020 elején kitört madárkór következtében több mint 5 millió állatot kellett leölni a vírus megfékezése érdekében.

2020 áprilisában és májusában Bács-Kiskun, Csongrád-Csanád és Békés megyében a Nébih laboratóriuma összesen 269 baromfiállományban mutatta ki a betegség jelenlétét. A gazdák kártalanítására 13 milliárd forintot fizetett ki az állam, olvasható a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal oldalán.

Arra vagyunk kíváncsiak, hogy miért tartozik Bács-Kiskun megye a veszélyeztetettebb területek közé, hogy madárinfluenza gócpont-e a megye és mi állhat a háttérben a tömeges gyilkos madárvésznek?

Állattartókkal, kereskedőkkel és állatorvosokkal beszélgettünk, amit két részben közlünk a kecsUP-on.

Hirdetés

Bács-Kiskun megyében többször is kitört már a gyilkos madárkór

Először 2006 nyarán fordult elő a madárinfluenza Bács-Kiskun megyében, ekkor 29 járványkitörést jegyeztek fel és 770 ezer baromfit öltek le. (2007-ben Csongrád, 2015-ben Békés megyében tört ki a vírus.) 2016 őszén a madárinfluenza vírus jelenlétét mutatta ki a NÉBIH laboratóriuma a Bács-Kiskun megyei Kiskunmajsán lévő nagylétszámú kacsatartó gazdaságban. A fertőzött gazdaságok száma ekkor országosan a 226-ot érte el, amiből 177 Bács-Kiskun megyén belül volt. A leölt állatok száma összesen 2,5 millió volt, amiből 2 millió (!) Bács-Kiskun megyében történt, derül ki az egykori Földművelésügyi Minisztérium összefoglalójából.

A számokból világosan látszik, hogy vírusról vírusra egyre több állatot kell leölni. Míg 2016-ban 2,5 millió állatot semmisítettek meg, 2020-ban már 5 milliót.

A túlzott állomány koncentráció, a kártalanításért folyó küzdelem, illetve a személyes és intézményes átfedések is befolyásolják az egyre nagyobb károkat okozó madárinfluenza körüli problémákat

A magyar baromfiágazat a legnagyobb hazai, alapvető hústerméket előállító ágazat, ahol a foglalkoztatottak létszáma 50-60 ezer fő között van. A baromfiágazat több fajból áll össze, a legnagyobb a csirke, ezt a pulyka és kacsa követi, majd a liba zárja a sort. A jó takarmánytermő területek miatt az Alföldön jelentős a víziszárnyasok tartása. Kacsából és lúdból az országos állomány döntő többsége itt található a térségben. A vágópulyka feldolgozás dél-alföldi kapacitásait jelzi, hogy zömmel Bács-Kiskun és Békés megyei felvásárlókhoz jut az országos mennyiség 95%-a, aminek felét adja az alföldi árualap.

200 ezernél is több baromfit öltek le Kerekegyházán és Lajosmizsén 2020 tavaszán / a kép illusztráció

Egy, a madárkórt jól ismerő, de a neve elhallgatását kérő állatorvost arról kérdeztünk, hogy a baromfitartók miért ennyire kitettek a madárinfluenzának, és mi áll az egyre nagyobb károkat okozó madárvész kitörések mögött? A következő választ kaptuk:

túlzott koncentráció és nagy telepen belüli állománysűrűség a víziszárnyasoknál, ami megnöveli a kockázatot, a kitettséget. De nem lehet figyelmen kívül hagyni az integrátori érdekeket egy kezdődő túltermelési és árcsökkenési válságban, ahogy a kártalanítási összegek megszerzésének a lehetőségét sem. A személyes szerepek és érdekek keveredése és összetalálkozása, átfedések a termelői, tulajdonosi, állatorvosi, hatósági, állatorvosi és integrátori körben, mind-mind befolyásoló tényezővel bírnak ebben az ágazatban.

Madárinfluenza Bács-Kiskun megyében 2020 tavaszán / az interkatív térképet készítette a NÉBIH

Ezt a kérdést már mi szúrjuk itt közbe, amit sokan mások is feltettek tavasszal. A madárinfluenza márciusban jelent meg Kiskunmajsa és környékén, és több tízezer állatot kellett leölni. Az állati hulláknak csak egy része került elszállításra, hogy speciális körülmények között semmisítsék meg, de egy részüket a hazai és az EU-s jogszabályok ellenére, egy miniszteri rendeletre hivatkozva mégis elföldeltek. Az eset néhány lokális és országos lapban jelent csak meg, miközben a helyi lakosok attól tartanak, hogy a tetemek szennyezik a környezetet, akár a talajvizet is.

Fotók: Dabis Tibor – majsa.info

Egy nem régen nyugállományba vonult másik állatorvos, aki korábban hatósági állatorvosként is dolgozott, szintén arra hívta fel a figyelmet, hogy intézményi szinten sincs minden a legnagyobb rendben. (Ő is a neve elhallgatását kérte, ahogy egyébként minden megszólítottunk.)

Szerinte vannak hiányosságok a hatósági oldalon is, főleg az információ jut el nehézkesen oda, ahol a legnagyobb szükség lenne rá. Kétségesnek találta azt is, hogy az állathigiéniai szabályok betartását minden esetben megfelelően és mindenkire egyforma szigorral alkalmazzák-e, illetve alkalmazták a korábbi járványok idején. Elmesélt egy rendkívüli esetet is 2019-ből, miszerint okostelefonnal készített képekkel kellett helyzetjelentést küldeni az illetékes hatóság felé a tartási körülmények hiányosságairól és a pótlásukra foganatosított intézkedésekről.

Szigorodnak a szabályok, de nehéz a végrehajtásuk

Az országos főállatorvos, a Nébih, illetve a megyei kormányhivatalok rendelkezései irányadók, mint az köztudott, azok számára, akik a baromfiágazatban dolgoznak. A hatósági munka szigora növekszik, mint azt több helyen is elmondták nekünk, de helyi és járási szinten komoly szakemberhiány merül fel. A ténylegesen terepen dolgozók, köztük az állatorvosok túlterheltek. Telepi állatorvosi teendők, rendelés, adminisztráció, ügyelet, csak néhány alapfeladat, amit el kell látniuk.

A vírus kapcsán a szigort elsősorban a rendkívüli virulencia indokolja. Egyre erősebb ugyanis a fertőzőképesség és a megbetegedések hevenysége, ami a veszélyeztetettséget fokozza. A nagy állományok, a nagy és a gyakori anyag, ember- és élőállat forgalom csak növeli a vírus gyors és kezdetben láthatatlan tovaterjedését. Minimum 3-5 nap a tünetmentes lappangási idő. Az állatok csak kisebb részben töltik ki életciklusukat egy telephelyen, napos vagy növendékbaromfiként, tömő állományként 8-10 hetes korban termelőt vagy telepet váltanak.

Az állatorvosok, akikkel beszélgettünk azt is elmondták, hogy sok még mindig a termelői oldalon a tartási technológiai hiba és fegyelmezetlenség a fertőtlenítési és egyéb higiéniai szabályok betartásában. Az emberi kockázati tényező, ahogy sok más ágazatban is, rendkívül nagy. Mindez pedig kezelhető lehetne a szakemberek anyagi megbecsülésével, nagyobb technológiai fegyelemmel, képzésekkel és kisebb állománysűrűséggel.

Madárinfluenza: 200 ezernél is több baromfit öltek le Kerekegyházán és Lajosmizsén