Site icon KecsUP – a kecskeméti régió kezdőoldala

Ki védi meg a földikutyákat?

Délvidéki földikutya (Nannospalax (leucodon) montanosyrmiensis) Albertirsa határában 2018. május 12-én (Fotó: Magyarvadász.hu)

Legújabb Facebook-posztjában a délvidéki földikutyáról szóló kisfilmet ajánl Szemereyné Pataki Klaudia kecskeméti polgármester – vagy az a személy, aki a Facebook-oldalt kezeli helyette.

„Ez a kis állat a világon egyedül Bács-Kiskun megye déli határszegélyén él, mindössze néhány száz példányban. A szomszédos határon túli Vajdaságban él még pár példány elszigetelten.
Néhány éve fedezték fel és rezervátumot is biztosított számára a Kiskunsági Nemzeti Park Baja határában” – állítja a poszt szerzője.

Baján rezervátumot kaptak

A polgármesteri poszt kapcsán röviden nézzük meg, hogyan is áll a délvidéki földikutya védelme megyénkben!

A bajai állományt 2013-ban fedezték fel. A megtalálásuk óriási szenzációnak számított akkoriban, hiszen akkor ez volt a faj harmadik ismert, egyszersmind messze legnagyobb egyedszámú állománya. Természetvédők javaslatára földművelésügyi miniszteri rendelettel rezervátumot hoztak létre nekik 2017-ben. Az összesen 114,252 hektár kiterjedésű homoki sztyepprét borította védett területen egy 2016-os felmérés szerint mintegy 350 példány élt.

A védett terület mellett azonban 2019-ben ismeretlenek azbeszttartalmú építési hulladékot raktak le illegálisan.

Délen a kerítés veszélyezteti az állatkákat

A dolgok nem olyan napfényes része viszont szokás szerint kimaradt a  fideszes polgármester kommunikációjából.

Az állat többi előfordulási helye Ásotthalom és Kelebia környékén van Magyarországon, illetve Szerbiában van egy nagyobb tömb Szabadkától északra. A szerb oldalon jóval több földikutya él, 5200 hektárnyi védett területen körülbelül ezer egyed, míg a magyar oldalon csupán 150-180 darab. A magyarországi Körös-éri Tájvédelmi Körzet igyekszik az természet háborítatlanságát megőrizni.

A délvidéki földikutya előfordulása a magyar-szerb határ mentén (Térkép: Visithusrb.com)

A szerbiai és a magyarországi populációk között régebben volt átjárás, ám amióta 2015-ben felépült a határkerítés, ez megszűnt. Az izoláció miatt beltenyészet alakul ki a kis csoportokban, genetikailag leromlik a faj, majd kipusztul.

Emellett a kerítés nyomvonalát követő földsávon rendszeresen nehéz munkagépek közlekednek, a területet gyomirtóval permetezik, miközben a faj fokozottan érzékeny a zajra, a rezgésre, illetve a gyepborítás meglétére. A fokozott forgalom a szerbiai állományt is veszélyezteti.

A megoldás egyszerű lett volna: a kis állatok érdekében az érintett térséget egyben kellett volna elkeríteni, a fokozott határvédelmet pedig a szerb és  magyar oldalon nemzetközi szerződéssel közösen kellett volna alkalmazni.

Sajnos a legfelsőbb szintről indított politikai hecckampány során ennek a kis jószágnak a megvédése a hatóságok már nem voltak tekintettel.

Exit mobile version