A Szövetség a pandémiás helyzetre való tekintettel szűk körben emlékezett meg az aradi vértanúkra.
Józsa Bálint, az 5. számú választókerület (Széchenyiváros) önkormányzati képviselője mondott beszédet. Amelyet Lázár Vilmos utolsó mondatával kezdtett. E szerint „Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”
Majd azzal folytatta, hogy Magyarország a kaukázusi konfliktusban az iszlám Azerbajdzsán mellé állt (az azeri-örmény konfliktusról van szó- a szerk.). Hol ér össze a kettő? Vagyis a vértanúk sorsa és ez a friss hír? Tette fel a kérdést a képviselő. Majd megválaszolta:
Az aradi tizenhármak közül kilenc nem magyar származású volt, kettő közülük örmény. „Mégis magyarok voltak. Mégis keresztények voltak. Mégis európaiak voltak. Most mégis meggyalázzák emléküket, most mégis Haynau oldalára állnak, most mégis sörrel koccintanak” – fogalmazott Józsa Bálint, aki szerint a válasz csak az lehet, hogy imádkozni kell értük úgy, ahogyan az örmény nemzetiséghez tartozó Kiss Ernő honvéd altábornagy tette utolsó mondatában. Ez így hangzik: „Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük, és a hazáé az életük.”
Őszi napnak mosolygása Őszi rózsa hervadása Őszi szélnek bús keserve Egy-egy könny a szentelt helyre Hol megváltott – hősi áron- Becsületet, dicsőséget Az aradi tizenhárom
Az aradi Golgotára Ráragyog a nap sugára Oda hullt az őszi rózsa Hulló levél búcsúcsókja, Bánat sír az Őszi ágon, Ott alussza csendes álmát Az aradi tizenhárom
Őszi napnak csendes fénye, Tűzz reá a fényes égre, Bús szívünknek enyhe fényed Adjon nyugvást, békességet. Sugáridon szellem járjon S keressen fel küzdelminkben Az aradi tizenhárom
A beszéd és a vers után megkoszorúzták a vértanúk emlékművét.
