Három kiváló elme, köztük László Ervin gondolkodó találkozott még 1996-ban a kaliforniai Mill Valley erdejében megbúvó ház teraszán. Kitettek maguk elé egy magnót és azoknak a kérdéseknek a jegyzékét, amelyeket tisztázni akartak maguk és egymás előtt. Olyan olvasni ma is az erről készült feljegyzést, mintha ez a beszélgetés most tartana. Mekkora esély van arra, hogy béke legyen a Földön? Ám alig kezdtek el beszélgetni, máris felmerült számos más téma: világválság, átalakulás, célok és értékek, világnézetek, magunk és mások megértése, művészet, tudomány, vallás és spiritualitás.Legeslegtöbbet pedig a tudatról beszéltek és hamar rádöbbentek, hogy tudatunk állapota a kulcskérdés, ez húzódik meg minden más mögött. A rendszerszemléleti gondolkodás zsenije, László Ervin mellett az egyik beszélgetőtárs Stanislav Grof pszichológus volt, harmadikuk Peter Russel teoretikus, aki arra keresi a választ: hogyan befolyásolják a tudati változások a nagyvilágban zajló változásokat? Mik azok a változások, amelyeknek bennünk – benned, bennem, valamennyiünkben – kell megtörténniük ahhoz, hogy egy szebb holnapba léphessünk be? László Ervin talán mindenki másnál pontosabban fejti ki azt a sokszor figyelmen kívül hagyott tényt, hogy: egy reménytelenül összekapcsolt világban élünk, ahol minden egyes aprócska dolog szinte varázslatos módon kapcsolódik minden máshoz. 25 évvel ezelőtt nem kevesebbre és nem többre jutott ez a három ember egy erdei ház teraszán, hogy ugyan mindenki a „fenntarthatóságról” beszél, mégis sokan nem is tudják, mi forog kockán. Itt nem arról van szó, hogy itt-ott változtatunk egy kicsit a gazdaságpolitikán, vagy valamely vegyszer helyett, üzemanyag helyett másikat használunk. Az emberi faj történetében ugyanis először fordul elő, hogy sikerült oly módon élnünk, mely nem folytatható tovább. Ezeket a mondatok nem valamelyik mostani klímaaktivista mondja, hanem három érett gondolkodású, nyugodt, de aggódó férfi. A tudat forradalmáról beszélnek, hiszen arra a kérdésre kell megtalálni a választ, hogy hol vagyunk, mik vagyunk és hogyan látjuk a világot és magunkat? 
A talajvízszint folyamatos süllyedése mellett negatív ökológiai változások is megfigyelhetők a Homokhátságon / Fotó: kecsUP
A Homokhátságon vagyunk, ami kiszárad, ha nem változtatunk
Csatári Bálint geográfus, az Alföld társadalom földrajzának kutatója egy 1984-ben jegyzett könyvben azt írja a 20. századról, hogy a sokféle korjelző közül kétségtelenül ráillik a századra, hogy a modern népvándorlások kora ez. Szerte a világon az iparosodó országokban sok millió ember kerekedett fel, hogy otthont találjon magának. Ahonnan elindultak, azok a falvak és tanyák, és ahová megérkeztek, azok a különböző nagyságú városok. Ezt a jelenséget nevezzük urbanizációnak.