Talán Kovács Zoltán, a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár a kormány véleményét közölte arra a nyílt levélre, amelyet a KecsUP is aláírt. Ebben azt kérte 28 szerkesztőség, hogy engedjék meg az újságíróknak, hogy megmutathassák, mi folyik a kórházakban, talán ezzel is tudatosul a lakosságban a koronavírus általi veszély, és ezáltal a lakosság felelős magatartása is erősödne. Több ilyen példa is fel volt sorolva a levélben más országokból.
Most a 444 cikkét erről a levélről posztolva ezt írta Kovács:
Ezzel azonban adott egy pofont Kovács zoltán az M1 híradónak, amelynek kecskeméti stábja (Kecskeméti TV) nem olyan régen forgatott a kiskunhalasi járványkórházban. Ez látszólag azt bizonyítja, hogy beengednek újságírókat a Covid osztályokra, ugyanakkor csak arról van szó, hogy van néhány ilyen különleges alkalom, amikor -a számukra megbízható- állami televíziót beengedik a kórházakba, de ez a jelenség semmiképpen nem általános és a sajtó egészére kiterjedő lehetőség.
Kovács Zoltán, ha valóban úgy véli, hogy bizonyos portálok kamu híreket terjesztenek, akkor éppenhogy hozzá kellene juttatni ezeket a sajtótermékeket a valós információhoz, például azzal, hogy odaengedi őket a kórházakhoz, a húsvér orvosokhoz, a napi küzdelmet folytató ápolókhoz. E helyett most is csak erre a posztra futotta. Miközben nem hisszük, hogy kategórikusan ki lehetne jelenteni, hogy eleve baloldali portálokról van szó, és eleve kamu híreket közölnek ezek. Egyetlen aláíró portál sem kérdőjelezte meg soha, hogy emberfeletti munkát végez az egészségügyi személyzet, kár most úgy beállítania Kovács Zoltánnak sok-sok újságíró kérését, hogy azok ne hagynák dolgozni a személyzetet azzal, hogy készítenének néhány felvételt és interjút.
A Kovács által felhozott 444.hu szerint „az operatív törzs tájékoztatásában nagyon komoly hiányosságok vannak, olyan adatokat nem árulnak el, melyek minden más európai országban nyilvánosak. A kormány hétpecsétes titokként őrzi a kórházi járványadatokat, az intenzív osztályon ápoltak számát a járvány kezdete óta mindössze négyszer, külön kérdésre voltak hajlandóak elárulni, a közérdekű adatok kiadásának határidejét pedig a járvány alatt változtatták meg, és élnek is ezzel az extra határidővel, ha a járvánnyal kapcsolatos adatokról van szó.
Az pedig, hogy orvosok és ápolók nem nyilatkozhatnak szabadon a kórházaikban tapasztalt állapotokról, ahhoz vezet, hogy sokan név nélkül mernek csak mesélni a tapasztalataikról a sajtónak, ami után Gulyás Gergely miniszter álhírnek nevezheti, hogy kapacitásprobléma lenne a magyar egészségügyben.”
Kovács Zoltán kijelentése azért is értelmetlen számunkra, mert a gyógyítást az egészségügyi szakemberek végzik, kamerázni pedig operatőrök és fotósok szoktak. Vagyis attól, hogy az egyik szakma dolgozik, egy másik szakma is dolgozhat a négy fal között, ezek nem oltják ki egymást. A logika is sántít. Hiszen ez alapján kamerázás csak egy filmstúdióban, egy szerkesztőségben történhetne, minden máshol, ahol másik szakma képviselője dolgozik, nem. Hiszen ott sütni kell, varrni kell, tanítani kell, neadjisten szavazni kell egy törvényről.
Csak halkan súgjuk meg az államtitkárnak, hogy bizony a kórházakban a gyógyítás égisze alatt is szoktak kamerázni. Maradjunk ennél a szónál. Hiszen nem ritka, hogy műtéteket rögzítenek, hogy azokat később vissza lehessen nézni, netán egyetemi hallgatóknak levetíteni. Van, hogy a műtétet végző orvos is megörökíti a munkáját, mert kell egy projekthez, kutatáshoz. Tehát nem ördögtől való ez a fránya kamerázás a kórházakban. Nem beszélve azokról a dokumentumfilmekről, amelyek a televíziós csatornákon jönnek velünk szembe. Ha ezek nem lennének, bizony nem tudhatnánk egy-egy új módszerről, eljárásról. Bármennyivel is többet tudunk a világról, annyival többet tudunk magunk is tenni azért vagy magunkért, társainkért.
