Igen, Orbán Viktor miniszterelnökről van szó. Emlékszem még a szabadon választott első parlamentre, Orbán Viktor politikai tehetségben kimagaslott az akkori Fidesz-frakcióból. Gyors észjárású, kiváló vitapartner politikus volt, emellett kifejezetten szellemes és éles eszű.
Tegyük hozzá, egyben gátlástalan is volt, hiszen saját fülemmel hallottam, mikor Antall József miniszterelnök indokolta a költségvetést, akkor ő felállt, és pulóverben odakiáltott a miniszterelnöknek: „Miniszterelnök úr, Ön hazudik!”
Ez azért nem volt semmi tőle, hirtelen dermedt csend ült a parlamentre, de Antall József feloldotta a helyzetet azzal, hogy Orbán Viktort, aki az egyetemi padból került a parlamentbe, forrófejű diáknak tekintette.
Amúgy, beszédei alapján az akkori Orbán Viktor a demokrácia élharcosa volt, és mindig izgalommal vártuk a szónoklatait, melyek friss hangvételű nyilatkozatok voltak. Hangoztatta, hogy ő huszonhat évesen nem a hatalmat akarja, hanem annak kritikáját képviseli.
Volt valamiféle kisugárzása is, hiszen két embert kísérgettek hívei a parlament folyosóin, az MSZP-s Horn Gyulát, és a liberális Fideszes Orbán Viktort. Horn Gyula később miniszterelnök lett, Orbán Viktor szintúgy.
Aztán emlékszem egy 2006-os tv-vitára is, melyet Orbán elveszített Gyurcsánnyal szemben, és megalázó vereséget szenvedett. Persze a vereségből is tanult az akkori Orbán Viktor, nevezetesen azt tanulta meg, hogy nem bocsátkozik szakmai vitába olyan emberrel, és mióta hatalomra került, senkivel sem, aki bizonyos szakmai témában képzettebb nála.
Azonban Orbán Viktor, aki 2010. óta folyamatosan hatalmon van, mint miniszterelnök, igen csak megváltozott. Ma már nem az a liberális gondolkodó, aki védi a demokráciát, hanem ellenkezőleg, miután jobbra tolódott, feltalálta az általa illiberálisnak nevezett demokratikus berendezkedést, amit körömszakadtáig véd. Ennek előnye – legalább is szerinte –, hogy a központosított hatalom gyorsabban reagál a változásokra, hamarabb képes döntést hozni, mint a sok egyeztetést kívánó, liberálisnak mondott nyugati demokráciák.
Mindeközben a parlamenti szereplése során egyre kevésbé meggyőző, amit bizonyít az, hogy még mindig Gyurcsány Ferencet támadja kitartóan, és az Európai Uniót pedig szinte ellenségként kezeli.
Kiléptette a Kereszténydemokrata Néppártból a Fidesz frakcióját, és most a pártot is.
Azt már csak megjegyezzük, hogy az ilyen döntésekhez a Fidesz közgyűlését össze kellett volna hívni, s a választmánnyal is megszavaztatni a kilépéseket, legalább is a párt alapszabálya szerint.
Ma már teljesen úgy látszik, hogy Orbán Viktor teljhatalommal rendelkezik a Fideszen belül, és sajnos beszédtechnikája, retorikája is megkopott, és vészesen ragaszkodik az általa megszerzett hatalomhoz. Igyekszik népiesnek látszani, és olyan kifejezéseket használ, melyek egy miniszterelnök szájából az értelmesen gondolkodó emberek számára visszatetszést keltenek. Ilyenek például azok a kiszólásai, hogy a turizmusnak kampó, ő és mások keccsölnek, míg egyesek munka nélküli jövedelemhez akarnak jutni, vagy például a végzett orvostanhallgatókat inasoknak nevezte.
Úgy tűnik, hogy a környezete változtatta meg, hiszen a bátor 133 Fideszes parlamenti képviselő mindig odaadóan tapsol és nevet Orbán mondanivalóján és erőltetett poénjain, amelyek már az ízléstelenség határáig süllyedtek.
Kolbászbőrbe töltött ellenzékről beszél, és arról, hogy szerinte az ellenzéki összefogás nem más, mint hogy a kommunisták összeálltak a fasisztákkal. A sorosozásról meg a migránsozásról már nem is beszélve. Ez azért lássuk be, kemény túlzás, hiszen ez a nép szótlanul elviselte azt, és ma is tűri, hogy a liberális Fidesz lassan a szélsőjobbra kerül úgy hazánkban, mint az Európai Unióban is, és azt is, hogy Orbán Viktor érvek helyett pejoratív szavak és mondatok ismétlésével politizál.
Az a kicsinyes karaktergyilkolás, melyet a korábban elszenvedett vereségéért Gyurcsány Ferencen bosszul meg, csak arra jó, hogy a saját nimbuszát és karakterét taszítsa le a trónról.
2022-ben, a választások alkalmával eldől majd, hogy elegendő-e Orbán Viktor „népieskedése”, kiüresedett népies retorikája, hogy hatalmát meg tudja-e őrizni.
ábrahám
