Szeretem a repülést. Fent átélni és lentről csodálni. Hallani a vadászgépek hangját. A menőverekben gyönyörködni. Utóbbiakra egy repülőnap kiváló lehetőség, szerencsére többször volt alkalmam átélni. Egyszer még az eseményről készült hivatalos filmnek narrátora is lehettem. Ezért ha repülőnap, ott a helyem. Most sem volt kérdés.
A program rendben volt, látványos, színes és hangos. Ezt vártam. Bár a földön is nagyon sok látnivaló van ilyenkor, engem mégis inkább az égi program érdekel. Ez a része jó élmény volt. A katonaság messze áll tőlem, én háború esetén túsz kategóriába kerültem az ingadozó vérnyomásom miatt a sorozáson. Egyenruhát sosem öltöttem tehát, de utólag nem bánom már. A fegyvereket nem különösebben szeretem, ezért nem hoz lázba egy gépágyú sem. A harckocsiban is csak a csörgő, nyikorgó hangokkal megspékelt dübörgést szeretem. Nem leszek izgalmi állapotban egy-egy közelharc bemutatótól sem. De tudom, szükség van a számomra teljesen érdektelen részletekre ahhoz, hogy a hadsereg az legyen, ami a rendeltetése. Hogy baj esetén megvédjenek minket a katonák, és ezért minden tiszteletem az övék.
Szombaton káoszt tapasztaltam
Azért jócskán találtam magamnak látnivalót, és ezt az évet is elteszem a többi kellemes emlék közé. De ami a körítést illeti, már vannak problémáim. Újságíróként többször vettem tehát részt repülőnapon, és nem emlékszem, hogy az elmúlt kb. 20 éves sajtós pályafutásom alatt valaha is órákkal előbb kellett indulnom, hogy a megnyitóra odaérjek. így idén is kb. 2 órát hagytam erre (bőven elég volt ennyi mindig, sőt ha jól rémlik, egy órával a kezdés előtt indultam mindig). Miután több kilónyi szerelést vittem (fotógépek, nehéz objektívek, állvány, akkumulátorok, laptoptáska) nekem nem volt opció a szükségesnél több gyaloglás, a kerékpár vagy a buszozás még a városon keresztül is. Utóbbi az én lakhelyemről hétvégén nem is nagyon kellemes mutatvány. Nem választhattam parkolót sem, a sajtó a kékben vehette át a belépőjét, sehol máshol. De amíg ide elértem, és amennyi idő alatt végül is bejutottam a bázisra, az kb. 3 óra hossza volt. Élőztem erről többet, mutattam a torlódást, amiről az országos sajtó számomra kedvesebb része be is számolt. Helyben is hallottam jó sok zsörtölődést.
A parkolóig vezető úton megtévesztő volt a jobbra mutató tábla VIP és PRESS feliratokkal. Le is kanyarodtam, ott pedig egy rendőr mondta, hogy nem jó helyen vagyok annak ellenére, hogy a PRESS felirat erre mutat, menjek csak én is egyenesen a parkolóba. Még ezzel is ment az idő, mert a sorba vissza kellett mennem, ahonnan a tábla miatt letértem. Szóval a megnyitót lekéstem, bár sokat nem vesztettem, nem igazán érdekel a protokoll, azt meghagyom a többi sajtónak, amely be is számolt erről. Egyébként vasárnap már ott voltam a megnyitón, és szerintem elég gáz, hogy mindent ki tudtak adni a bázis egész területére kihelyezett hangfalakra, csak pont a megnyitót nem, ezért aki nem a színpad közelében volt, nem hallhatta a beszédeket. Egyébként a program kommentálása nekem túl sok volt, gyakran nem is értettem miről akarnak poénkodni. Az aláfestő zene többször torzul ért a fülemhez, dübörgött, elnyomta a beszédet, és ami számomra a legbosszantóbb volt, hogy olykor a gépek hangját is, amit imádok.
Tehát a bejutás nekem és a velem együtt érkező százaknak, ezreknek körülményes volt. Soha ilyesmire nem emlékszem. Vagyis a korábbi évek tapasztalatai alapján úgy vélem, hogy nem feltétlenül jár együtt a nagy tömeggel több órás torlódás. Most volt az első alkalom, hogy nem a bázis melletti földeken volt a parkolás, hanem a város szélein.
És arra sem emlékszem, hogy a bázis területén is kordonból folyosókat alaktottak ki korábban, amely szintén szűkítette a közlekedési lehetőségeket. A harckocsik bemutatójakor érkeztem szombaton, ahol a jó nagy nézőseregen kellett áthámozni magunktat, pluszban itt volt egy felüljáró, ami tovább szűkítette a folyosót. Ezért már tudtam, hogy nem igen kell egyik helyszínről a másikra araszolgatni, mert az hosszadalmas lesz. Arra sem emlékszem, hogy a futópálya előtti területet, ahol a nézők nagy része volt, kordonokkal osztották több részre, vagyis nem lehetett mindenhonnan egyenesen megközelteni a betont, ott is kerülgetni kellett a kerítéseket.
Tömeg, használhatatlan internet és óriási sorok
De amint elhelyezkedtem, már rendben volt minden. Nem a szervezők hibája nyilván (feltételezve, hogy nem volt semmilyen mobiltelefont blokkoló megoldás), de a mobilinternet használhatatlan volt, ami a sajtó dolgát nehezítette. Mi is sokkal több bejelentkezést terveztünk. A sajtós sátorban ugyan volt WIFI, de az onnan indított élőzés is megszakadt a kapcsolat gyengesége miatt. Pedig akkor három kolléga használta maximum egyszerre az internetet. Miután a kártyás terminálok is mobilinternetet használtak, több helyen akadozott a kártyás fizetés.
A tömeg mindenhol nagy volt, a sorbanállós megtekintéseknél sokat kellett várni, büféknél elképesztő sorok voltak, még úgy is, hogy sok sátorban volt kiszolgálás. Nem tudjuk, hogy ez előrás volt-e, de pl a fél literes üdtő mindenhol ahol néztük 550 forint volt, a meleg kaják jellemzően 2500 forint körül alakultak. Meglepően jó áron, kávét már 250 forinttól lehetett kapni. Alkoholt bevinni és vásárolni nem lehetett. Mobil WC elégséges volt, bár amelyikben jártunk, jó büdös volt. Viszont ami egyértelműen pozitív volt, hogy szedték össze folyamatosan a szemetet, ezért nem is volt szemetes a bázis.
Szombat este jött a feketeleves
A bemutatók rendben voltak, amit látni akartam azt láttam. Szerencsére az idő is kegyes volt, csak este esett kicsit szombaton, de az a programot már nem érintette. De ami ezután következett! Nem akartam megvárni a 18 órai kiürítést, ezért már 16:30-kor elindultam a kapu felé, hogy onnan busszal a parkolóba érjek. Az első buszra fel is fértem. De az öröm nem sokáig tartott. A parkolóban vagy három órát vártam százakkal együtt, hogy kijöhessünk.
Akkor élőztem is többet, és elmondtam egy katonára hivatkozva, hogy valami a forgalomiránytással nem stimmelhet. Mert ugye az 5-ös főútra kellett kihajtani, amely elég forgalmas volt, és a folyton járó buszokat is engedni kellett. Úgy tűnt, hogy ennek koordinálása nem sikerült a legjobban. Amikor aztán már a kapuhoz értünk, akkor láttam, hogy sokkal több már a rendőr, mint előtte. Be is indult a forgalom. Így a messziről jöttek, a gyerekekkel várakozók végre fellélegezhettek. Ekkor elgondolkodtam, hogy vasárnap visszamenjek-e, de mivel akkor családi kiruccanást terveztünk, nyilván csak kósza gondolat volt ez.
Vasárnapra valami megváltozott
Kb 40-50 perccel előbb indultam, és vagy ezért, vagy azért, mert közben valamit változtattak szombat óta, gördülékenyebb volt minden. A leparkolás, az oda vezető út és igazából elég gyorsan ott voltunk a reptéren, bőven a 10 órai kezdés előtt. Most nem fogok mindent újra lerni, mert a többiről ugyanaz a véleményem. Ekkor már végig maradtunk, az utolsó bemutatót is megvártuk. 17:30 körül elindultunk tehát a kapuhoz. Itt jóval nagyobb volt a tömeg, mint előző napon, mivel egyszerre indult meg több tízezer ember (nem egy kapuhoz), mégis elég hamar kijutottunk.
18:18-kor a buszon ültünk, 18:40-kor az autónál voltunk. Majd innen fél órán belül kint voltunk. Hogy mi történt? Nem tudom. Amikor a parkolóba értünk, már eleve kevesebb autó volt. Az egész napon talán kevesebben voltak, mint szombaton. Valamikor 16 óra után bemondták, hogy zivatarok várhatók, és ha úgy lesz, befejezik a programot. Ekkor egy nagyobb tömeg elindult a kapuk felé. Talán az irányításon is változtattak, a rendőrök határozottabbnak tűntek vasárnap, és több köröző helikoptert is láttunk. Talán csak szerencsénk volt ekkor, és talán csak szerencsétlen időszakban mentünk szombaton. Ez is lehet.
Így tehát vegyes a kép. Azért is, mert a program remek volt, de a szombati közlekedés és idegeskedés azért rányomta a napra a bélyegét. És úgy is felemásak az érzéseim, hogy szombaton káoszt tapasztaltam a közlekedésben és parkolában, vasárnap pedig nem.
Azért bármi is történt, jöhet a következő repülőnap. Ott leszek.
Gunity Gábor főszerkesztő
Ajánljuk ezt a cikkünket is:
