Csütörtökön Szűcs Szabina megszerezte a magyar csapat első dobogós eredményét a Kenya fővárosában, Nairobiban zajló U20-as világbajnokságon. A Kecskeméti ARC hétpróbában új egyéni csúccsal bronzérmet nyerő fiatal tehetségével péntek délelőtt beszélgettünk a mögötte álló fantasztikus két napról.
Gratulálunk az eredményedhez. Hogy vagy? A bronzéremmel a nyakadban aludtál?
Köszönöm szépen! Leírhatatlanul boldog vagyok és még mindig nem fogtam fel, hogy mit is vittem véghez a második napon! Az érmem, ha nem is a nyakamban, de mellettem volt az ágyamban az éjszaka.
Kérlek egy pár mondatban értékeld a kétnapos remek teljesítményed versenyszámonként!
Az első napomat összességében egy átlagos eredménnyel zártam, az első két szám után egyáltalán nem gondoltuk volna, hogy érmes leszek.
A gátfutásom egy kicsit óvatos volt, ami feltehetően az Eb-n való rontásom miatt lehetett. A magasugrásomnál kicsit dühös voltam, mivel 7 centivel kisebbet ugrottam, mint az egyéni csúcsom. A súlylökésem ugyancsak nem sikerült a legjobban, de ott mindig vannak bizonytalanságok. 200 méteren megközelítettem az egyéni csúcsomat és végül az első nap után a negyedik helyen álltam.
Természetesen megfordult a fejemben a dobogó, de még itt sem gondoltam volna, hogy sikerülhet. Majd jött a második nap! El sem hiszem. Háromból három számban új egyéni csúcs. Távolugrásban és gerelyhajításban is az első kísérletem sikerült a legjobban, majd a 800 méter előtt kiszámoltuk, hogy 1.9 másodperccel maradhatok le az osztrák versenyzőtől, aki a negyedik helyen volt mögöttem 26 ponttal lemaradva.
Mivel három másodperccel jobb egyéni csúcsa volt, mint nekem, így tudtuk, hogy futni fog az éremért, de azt is tudtuk, hogy én is! Végig őt figyeltem, 10 méternél nem mehetett messzebb tőlem és amikor 150 méterrel a vége előtt magam előtt láttam, elindultak a lábaim, hogy minél közelebb kerüljek hozzá. Végül egyéni csúccsal bőven két másodpercen belül érkeztem be mögötte. Amíg meg nem láttam a kivetítőn a pontokat nem mertem semmit gondolni. Ez a második nap mentett meg!
Számítottál-e ekkora, 275 pontos egyéni csúcsjavításra, amikor kiutaztál a vébére? Mi kellett hozzá, hogy ez összejöjjön?
Őszintén szólva, tudtam, hogy jobbra is képes vagyok, mint amit az Eb-n produkáltam, de arra, hogy ez most fog kijönni először, arra nem. Kellett az Eb után, hogy másképp álljak oda a versenyszámokhoz fejben és hogy bármi történjék, élvezzem, hogy itt lehetek! Nehéz a hétpróba és mint kiderült bármi történhet a két nap alatt!
Mennyiben volt más számodra ez a vébé, mint egy hónapja az Európa-bajnokság? A kisebb mezőny miatt pörgősebbnek tűnt a verseny, mint lenni szokott, ez milyen hatással volt rád?
Sajnos az Eb-n az első számban, 100 gáton hibáztam a rajtot követően, ami az egész versenyzésemet befolyásolta. Nem voltam fejben elég erős, hogy el tudjam engedni, ami ott történt és végig rosszkedvűen versenyeztem. Pörgősebbnek nem mondanám a mostani versenyt, hiszen, ha többen vagyunk, akkor csoportokra osztanak minket, de talán családiasabb volt így.
Hogyan tetszik eddig Kenya? Milyenek a körülmények?
Teljesen más világ, ki nem mehetünk, így csak a buszról nyerhetünk betekintést az itteni életről és a városról, de a hotel nagyon szép, a stadion pedig lenyűgöző.
Mit fogsz a következő napokban csinálni? Milyen a hangulat a magyar csapatban?
Az elkövetkezendő napokban természetesen az elsődleges dolgom, hogy megyek ki a pályára és szurkolok a csapattársaimnak ahogyan ők is szurkoltak nekem. Nagyon jó a hangulat, kevesen jutottunk ki, így szerintem sokkal összetartóbbak vagyunk, valamint támogatjuk egymást és örülünk egymás sikereinek, ami szerintem a legfontosabb!
Gratulálunk Szabina edzőjének, Zsivoczky Attilának és nevelőedzőjének, Adamik Zoltánnak is tanítványuk remek eredményéhez!
Az interjút készítette: Szendrei Zoltán
