Vasárnap szomorúan vettem tudomásul, hogy a giccs, a vurstli birtokba vette Kecskemét főterét. Nem tudom hányan lehetnek azok, akik ezt szomorúnak tartják, én megdöbbentem. Engem elszomorít, hogy egy olyan városba, városközpontba engedték be a giccset, amit Lechner-Pártos szecessziós városházája, Márkus Géza Cifrapalotája, Mende Valér Luther-palotája és Újkollégiuma keretez, és amit többek között Závorsik Nándor, Tóth Sándor szobrai , Probstner János kútja díszítenek, hogy Telcs Ede Kossuth szobrát ne is említsem. A giccs, a vurstli ezekkel a művekkel került egy platformra.
Jelentkezz be a KecsUP-ra!
Lépj be a beszélgetéshez és hogy jobban megismerjük egymást.
Begyűrűzött az igénytelenség
Kecskemét, az egykori mezőváros, az évszázadok alatt megteremtett egy kulturális rangot, hajdani szülöttei, pl. Katona József, Kodály Zoltán, Németh László, munkásságukkal hozzájárultak a város kulturális hírnevéhez, csakúgy mint azok a nagy hírű kórusok, amelyek itt működtek; előadóművészek, képzőművészek, akik itt nevelkedtek, és akik pályájához hozzájárult a város művészeteket támogató, inspiráló atmoszférája. Most, több éves lopakodást követően, miután egyre közelebb és közelebb sündörgött a giccs a főtérhez, birtokba vette azt, és olcsó, talmi életígéretével elárasztotta azt az igénytelenség, a csillogó-villogó, csiricsáré giccs.
Erre vágyik a város? Ez a kívánatos jövőkép?
A botrányosan rossz utak, a mindenütt felbukkanó, szélfútta szemét, reggeli és délutáni dugók az utakon, a por és korom lepte koszos házfalak és a főtéren a mindezt elfedő, feledtető szemet kápráztató, harsogó csili-vili giccs-világ? Ezt akarjuk?
