Nyugati függőségből keleti függőség, az Orbán-kormány 12 éve

• Magyarország külső pénzügyi függősége nemhogy nem szűnt meg az Orbán-kormányok elmúlt 12 éve alatt, hanem irányt váltott és tovább is nőtt.
• A Fidesz-KDNP-kormány Magyarországot az orosz és kínai tőke érdekével összhangban pozícionálja az EU-ban.
• Nemzeti tőkére alapozott új hegemóniát és további függőségi viszonyokat hozott az Orbán-kormány.

Magyarország függő fejlődése

A 2008-2009-es globális gazdasági válság egyben lehetőséget teremtett arra, hogy a 2010-ben hatalomra jutott Orbán-kormány átrajzolja Magyarország addigi külgazdasági és politikai orientációját. A rendszerváltoztatással felérő változások nemcsak a magyar politikai rendszert érintették (az illiberális rendszerben Orbán akaratának nincs korlátja), hanem a belföldi tulajdonviszonyok átalakítását is. Ezt az egyoldalúan elfogadott Alaptörvény úgy írja le, hogy ugyan a privatizációt nem tiltja, de a nemzeti vagyon átruházását sarkalatos törvényhez köti.

Ez nem egyedi, ha úgy tetszik magyar sajátosság volt a gazdasági világválság időszakában, ugyanis a gazdaságilag fejlettebb nyugati államok is államosításokat hajtottak végre a fontosabb vállalatok esetében. Azonban az cseppet sem mellékes, hogy azt milyen céllal tették. Legtöbbször azok többségét újra magánosították vagy felszámolták.

Az Orbán-kormány azonban Magyarország pénzügyi függősége és külpolitikai korlátai miatt széles körű államosítást nem tudott végrehajtani, ezért azt az utat választotta, hogy megpróbálta a belgazdaságban egyedi szabályozással a korábbi privatizáció idején kiszorult hazai tulajdonosi csoportokat, tehát a nemzeti tőkét megerősíteni, és azok tulajdonosi körét a saját érdeke szerint átrendezni. Ennek a gazdasági programnak az irányvonalát Matolcsy György vezette, aki a Nemzetgazdasági Minisztériumot vezette 2013-ig, összegzi Gerőcs Tamás közgazdász-szociológus, a Helyzet Műhely tagja, a Magyarország függő fejlődése című könyvében azt, hogy milyen nemzetközi függőségi rendszerek miatt mozog kötött pályán a magyar gazdaság.

A világgazdasági válságot követő időszakban, ekkor került hatalomra Orbán Viktor, a német járműipar meghatározó befolyásra tette szert Magyarországon. A magyar államigazgatáson belül az ipari befektetések idevonzására külön erre vonatkozó intézményeket szakosítottak, de ide tartozik a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a HIPA (Nemzeti Befektetési Ügynökség) vagy a 2018 óta működő ITM. A kormány számos kedvezményt is nyújtott a nemzetközi nagytőkének, ilyen például, hogy az EU-ban Magyarországon a legalacsonyabb társaságiadó-kulcs, 9%, de ez az egyéb korrigált további kedvezményekkel, mintegy 4,7% csupán. Orbánék emellett az egyedi támogatásokban sem szűkmarkúak, ha a nagytőkét kell segíteni.

Egyedi támogatások értéke a 2004 és 2010 közötti időszakban 130 milliárd forintot tett ki, míg 2011 és 2020 között, tehát az Orbán-kormányok alatt, 523 milliárd forintra emelkedett – derül ki a Külügyminisztérium adataiból.

A tőke irányába való elmozdulásban a legnagyobb munkaügyi reformot 2011-ben hajtotta végre a 2/3-os jobboldali kormány, amikor megalkotta az új Munka Törvénykönyvét, amit a világpiacra exportáló – nagyobbrészt járműipari – termelővállalatok, és az őket kiszolgáló hazai nagyobb cégek szorgalmaztak. A szakszervezetek és az ellenzéki pártok némelyike tiltakoztak ugyan ellene (pl. az LMP országos népszavazási kezdeményezést indított), a végeredmény végül az lett, hogy a mára csak rabszolgatörvénykényt ismert jogszabály rögzíti a 12-ről 36 hónapra kitágított munkaidőkeret alkalmazását.

A tulajdonviszonyok átalakítására elsősorban a belföldi szolgáltató szektorokban, mint a víz-, földgáz- és villamosenergia-ellátás, a távközlés és az energetikai cégek esetében került sor – elemzi Gerőcs. Azért itt, mert az itt előállított termékek a világpiaci kereskedelembe közvetlenül nem bevihetők, viszont az állam közvetlenül szabályozza az infrastruktúrát és magát a belföldi piacot (például szektorális különadók). De piaci intervencióra került sor a kiskeresdelmi területén, a médiapiacon, a belföldi termelőágazatok közül az építőiparban, valamint a turizmus területén is. És nem utolsósorban a bankszektorban is.

Mészáros Lőrinc, Tiborcz István, Orbán Viktor lánya, a különböző alapkezelőket, alapítványokat és pénzalapokat irányítók, a dohánykoncessziókat tulajdonlók, a NER által feltőkésített cégek tulajdonosi köre, ők mind azok, akiket abba a körbe lehet sorolni, akik az elmúlt 12 év alatt tettek szert gazdasági befolyásra miután az Orbán-kormány rendszerintű változtatásokat vitt véghez.

Orbán kommunikációja arról szól, hogy a protekcionista intézkedésekkel a hazai, nemzeti tőkét megerősítették, tehát a külföldi és a nemzeti tőkéscsoportok egymáshoz fűződő viszonyát átalakították. Nem változott azonban 2010 előtthöz képest az exportágazatokban domináns külföldi tőke szerepe Magyarországon, érdekeik nem sérültek, sőt, meg is erősödtek, még nagyobb befolyásra tettek szert a hazai gazdaság szerkezetén belül. Ezen a téren Orbánék az elmúlt 12 évben továbbra is erősítették döntéseikkel a félperifériás helyzetünket.

Gerőcs így jellemzi a félperiférikus állapotot az Új Egyenlőségnek adott interjújában:

„A félperiféria felzárkózó, modernizációs paradigmája az iparosítás. Az ipar viszonya az ökológiai rendszerekhez meghatározó. A járműgyártás viszonya, a vegyiparé, a nukleáris energiáé, és így tovább… Ha megnézzük, melyek azok az ágazatok, amelyek Magyarországon terjeszkednek, és a magyar munkaerőt felszívják, akkor azt látjuk, hogy ezek jellegzetesen a nagyon nagy szennyezők. […] Magyarország jelenlegi feltételei nem jók, és nem látható, hogy radikálisan meg tudná változtatni a helyzetét a globális munkamegosztáson belül.”

Nyugati függőség mellett orosz és kínai függőség is

Az Orbán-kormány külgazdasági orientációja egy szélesen vett geopolitikai változás közepette indult el 2010 után, amit egyfelől arra használt fel, hogy megszilárdítsa a hegemóniáját, másfelől – félperifériás kötöttsége miatt – finanszírozni tudja magát. Mivel egyre több EU-n kívüli befektetés vált lehetővé, így az orosz, a kínai vagy éppen az indiai tőke előtt, Orbánék nem is haboztak meghirdetni a „Keleti Nyitás” politikáját.

Az orosz tőkével a második és a harmadik Orbán-kormányok számos beruházásról döntöttek. Gerőcs pontokba szedi ezeket.

• Visszavásárolták a MOL Nyrt. korábbi orosz tulajdonosától a 400 milliárd forint értékű részvénypakettet, amit az einstandolt magánnyugdíjpénztári alap egy részéből finanszíroztak.
• Újratárgyalták az orosz Gazprommal kötött, és 2021-től hatályos hosszú távra szóló földgázszállítási szerződést.
• Paks2-őt az orosz Roszatommal építettné meg az Orbán-kormány, amire 10 milliárd eurós hitelösszeget vett fel.
• Nemzetközi Beruházási Bank (IIB) regionális székhelyét Budapestre költöztette Putyin Orbán támogatásával. A magyar kormány 10 millió euróval megemelte az IBB bank alaptőkéjét, amivel Magyarország vált az orosz bank második legnagyobb részvényesévé. (A kémbank néven ismert IBB részvényesei közül az ukrajnai háború miatt Románia, Csehország, Bulgária és Szlovákia már jelezte kilépési szándékát.)

Ami pedig a kínai tőke magyaroszági (és kelet-európai térségben történő) terjeszkedését illeti, ami mögött az áll, hogy Kína egyik fontos célja a fejlett nyugati technológiákhoz és nyugati piacokhoz való hozzáférés, a következő nagyobb befektetéseket sorolhatjuk fel:

• Budapestet Belgráddal összekötő 336 kilométeres vasút, aminek 85%-át az Export-Import Bank of China állja, de a finanszírozásába orosz források is vannak. Kína a világon mindenhol befektet hatalmas infrastrukturális fejlesztésekbe, ilyen például az „Egy Övezet, Egy Út” program.
• Kínai befektetés történt a BorsodChem Rt-nél 2011-ben, amikor a vásárló kínai fél 1,7 milliárd dollárért jutott hozzá az egyik legnagyobb régiós vegyipari cég részvényeihez.
• Kína jelen van a távközlésben is a Huawei által, 2020-ban K+F-beruházást jelentett be a budapesti központjában. A céget egyébként az USA-ban nemzetbiztonsági okokra hivatkozva szankciókkal sújtották.
• A kínai vállalatok terjeszkedésében a bankok szerepe is jelentős. A magyar kormány és különösen az MNB arra törekszik, hogy a kínai pénzügyi rendszer regionális elszámoló központjává váljon. Ezért pedig kész megteremteni az Orbán-kormány, hogy a kínai fizetőeszköz, a renminbiben (RMB) végrehajtható befektetések piacának az intézményes hátterét kiépítse.
• Egyelőre csend van, de tavaly az egyik leghangosabb vita a kínai Fudan Egyetem budapesti kampuszának létrehozásáról szólt. Államközi szerződést írt alá 2018-ban a magyar kormány és Kína, a Fudan Egyetem magyarországi felsőoktatási tevékenységének támogatásáról. 450 milliárd forintos építési költséggel számolnak, amihez kínai hitelt vesz fel a magyar állam.

Politikai elfordulás

Nem volt kérdés, hogy Magyaroszág gazdasági kitettségei erősen meghatározzák 1990 óta a mindenkori magyar kormányok mozgásterét. Ami viszont más mint 2010 előtt volt, hogy ez a függőség az elmúlt 12 évben egy inkább nyugati függőség helyett orosz és kínai függőségbe fordult át. Mindez pedig nem csupán a gazdaságban mutatkozik meg, hanem a magyarországi politikai rendszerben is jelentős változást hozott. Az Orbán-rezsim az új autokráciák közé tartozik, ahol ugyan van formálisan parlament, vannak önkormányzatok, Alkotmánybíróság, Médiahatóság, de tényleges működésük minden jogállami elvnek ellentmond. A kormányzást nem a szakértelem, hanem a politikai érdekek és a személyes hűség határozzák meg.

Ha pedig mindezt korunk legnagyobb válsága időszakában nézzük, amikor a szomszédos országban háború zajlik az oroszok és az ukránok között, különösen fontos, hogy legalább elgondolkodjunk azon, hol is lenne jobb helye Magyaroszágnak.