Szinte senki sem számolt újabb kétharmaddal, Orbán Viktor mégis minden korábbinál nagyobb győzelmet aratott áprilisban. Az ellenzéki tábort sokkolta az eredmény.
„Mindenkit óvnék attól, hogy egy választás után fekete-fehérnek lássa a világot” – mondja Kovách Imre szociológus, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Mobilitás Kutatási Centrumának vezetője, aki úgy véli, háború nélkül talán nem lett volna kétharmad.
„Senki az égvilágon nem tudta megmondani, hogy a háború és az erre adott kormányzati politika mennyire fogja felülírni a villamoson, a boltban és a közvélemény-kutatásokban tapasztalható, ennél tömegesebb mormogást.”
Tavaly október-novemberben végzett, ötezer fős kutatásukban még 51-52 százalékot mértek a Fidesznek, és 48-49-et az ellenzéki összefogásnak (a végeredmény: 54-34). „Feltételezésem szerint sokan, akik nem elégedettek a kormánnyal és az ország vezetőivel, most racionálisan vagy tudattalanul mégis úgy döntöttek, nem érdemes kockáztatni, mert az ördög tudja, mi lesz utána. Őket a nem túl izmos ellenzéki kampány sem győzte meg.”
Kovách szerint az utóbbi túlságosan forradalmi hangulatú volt. Ebben a helyzetben a bűnösök börtönbe vetése és az elmúlt tizenkét évvel való totális szakítás ígérete állt szemben sokak stabilitási igényével, miközben az ellenzék nem magyarázta el, mit csinálna győzelem esetén. (Az ellenzéki kampány további hibáiról: „Rájuk kellett volna borítani az asztalt”)
Valószínűleg sosem fogjuk megtudni, pontosan hogyan befolyásolta a háború a választók viselkedését, mindenesetre az eredményekből látjuk, hogy a falvakban és kisvárosokban lehengerlő volt a kormánypárt fölénye. Továbbra is túlzás lenne a Fideszt egyszerűen a vidék pártjának nevezni, hiszen az ellenzéki bázisoknak tekintett városokat is szinte kivétel nélkül megnyerte, és Budapesten is erősített 2018-hoz képest. Mégis sokatmondó, hogy az ellenzék alig 50 települést tudott megnyerni abból a háromezerből, ahol tízezernél kevesebben szavazhattak.
2018-hoz hasonlóan ismét gyakran hallani: Orbán mindenki másnál jobban érti vagy érzi a vidéket és az ott élő emberek szükségleteit. Önmagában nehéz mit kezdeni ezekkel a varázserőt feltételező elméletekkel, amikor jól fizetett apparátus szondáztatja folyamatosan a közvéleményt a kormány számára, meghatározva a döntések és a kommunikáció irányvonalát akár válságos helyzetekben, a járvány és a szomszédban dúló háború idején is.
Via 444.hu
