„Miért éppen most, és miért éppen a KATA-t „öli meg” a kormányzat? Az időzítésre könnyen választ adhatunk. A fegyelmezetlen gazdálkodás okozta, válság súlyosbított költségvetési lyukakat be kell tömnie. Az eddig KATA-t fizetők nagy része pedig több adót fog fizetni, legalábbis rövid távon.
De miért éppen így próbálja növelni a kormány az adóbevételeit? Miért nem a KATA vagy más, általános adónemek emelésével? Egyrészt kommunikációs célból: a kormány mindenáron fenn akarja tartani a látszatot, hogy nem emel adót. A KATA azonban eddigi formájában a 2010-es évek elején, az első kétharmados ciklusban kialakított adórendszer egyik sarkköve volt. Mostani feláldozása jól tükrözi azt a szemléletváltozást, amely azóta a Fidesz-kormányzat gazdaságpolitikájában végbe ment.”
– írja a Válasz Online felkérésére Mike Károly konzervatív közgazdász.
Milyen célt szolgált a KATA?
Teszi fel a kérdést Mikes. Válasz: az önfoglalkoztatókra, a kisebb vállalkozásokra minden modern gazdaságban jellemző, hogy a nagy adórendszerek peremén egyensúlyoznak, barkácsmegoldásokkal, sokszor a szürke-fekete zónában operálnak.
A KATA adónem „népszerűsége” is ezt tükrözte: a sufni- és szürke-fekete megoldásokat követők bejöttek a hidegről. A korábbiaknál egyszerűbb, ösztönzőbb és nagyobb bevételt hozó adórendszer jött létre. A mögöttes eszmény az öngondoskodás erősítése volt: a munkavállalás és a jövedelemszerzés ösztönzése
– összegez Mikes.
A KATA része volt egy konzervatív, piacpárti, az öngondoskodást előtérbe állító gazdaságpolitikai vonulatnak
A mostani tiltakozás jelentős részben abból fakad, hogy sokan gondosan, a szabályokban bízva kialakított egzisztenciákat kényszerülnek feladni, újraszabni. S kérdésként vetik fel, hogy miért bízzanak meg az új szabályokban, ha a régiekben csalatkozniuk kellett – véli Mike.
A KATA tehát minden praktikus szempont mellett része volt egy konzervatív, piacpárti, az öngondoskodást előtérbe állító gazdaságpolitikai vonulatnak. Ugyanakkor a Fidesz-kormányzatban egy ezzel ellentétes vonulat is jelen volt:
- a kiváltságok osztogatásán alapuló politikai kézivezérlés,
- kivetett ágazati különadók,
- a multinacionális cégekkel tökélyre fejlesztett különalkuk,
- a politikai marketing patikamérlegén kimért adókedvezmények és támogatások,
- a növekvő klientelizmus,
- egyes szektorok kormányzati hátterű „elfoglalása”, újabban a drasztikus árszabályozások.
A magát konzervatívnak mondó párt, most a tervgazdálkodás felé nyit
A 2010-es évek eleje óta lassú, de egyenes irányú és mára igen markáns elmozdulást látunk a klasszikus európai konzervatív mintákat – joguralom, öngondoskodás, szabad piac – követő szemlélettől egyfajta „új jobboldali” gazdaságpolitika felé, amely
- a hatalmi központosítás,
- a paternalizmus és
- egyfajta új tervgazdaság jegyeit erősíti.
A KATA beáldozása ebbe a trendbe illeszkedik. A gazdasági válságok sokszor megingatják az elveket, cafatokra tépik a gazdaságpolitika amúgy is viseltes vitorláit – írja Mikes a cikkében, amit egészben a Válasz Online portálon olvashat el.
