„Borzasztó” – mondta Nagy István agrárminiszter július végén, amikor már arról beszélt, hogy soha ilyen mértékű nem volt a bevételkiesés. Magyarországon lassan 1 millió hektárhoz közelít az aszálykárral érintett termőterületek nagysága, a kárbecslések már 800 milliárd forint környékén járnak.
A vízhiány nagy területen teljesen lenullázta a terméshozamot, ami példanélküli Magyarországon. Több kukorica- és napraforgóföldön nem lehet aratni, a növények víz nélkül nem tudtak kifejlődni, így csak térdig érnek.
Az Alföld legtöbb legelőjére az állatok csak napozni járnak,
a teljesen kiégett, kiszáradt fűből lényegében semmilyen táplálékhoz nem juthatnak.
A nagyvárosok parkjai is szomorú látványt nyújtanak, júliusban olyan mértékű volt a kiégés, amilyet augusztus végén is nagyon ritkán lehet látni.
Pápai Gergely bejárta az országot, hogy bemutassa az aszály hatásait videón. A 20 perces filmben ropogósra száradt kukoricásokban gázol, a feldolgozhatatlan termést a porzó talajba forgató traktort követ, kiszáradt tavakat és élhetetlenné sült réteket mutat.
A film címe: A sivatag, ahol élni fogunk. A képsorok mindennél jobban mutatják be, milyen iszonyatos kárt okoz a vízhiány a Kárpát-medencében, és mennyire gyökeresen felforgathatja az életünket.
„A film egy két éve készülő audiovizuális projekt, egy sorozat 12. része és Az utolsó eső a fakitermelésen című epizód folytatása. A sorozat környezetünkhöz való viszonyunkat elemzi, gyászmunka, a tájat és benne saját magát elpusztító ember ábrázolása” – mondta a film alkotója. „Szmogban, autók között, maszkban iszkoló emberek, protofasiszta épületegyüttesek, ipari erdők és és magasfeszültségű vezetékek végtelen szekvenciái érzékeltetik az emberi tevékenység tájra gyakorolt hatását. A filmek hangja analóg elektronikus hangszerekkel készül, és egyfajta flow vagy improvizáció, ami a képeken látható tájakhoz és hangulatokhoz kapcsolódik.”
