Háromból egy szinte biztos, kettő már kevésbé – Orbán és az uniós pénzek

Az Európai Bizottság augusztus 22-éig adott határidőt arra, hogy a magyar kormány válaszoljon a legutóbbi bizottsági levélre, amelyben a jogállami mechanizmussal kapcsolatos korábbi kritikákra adott magyar válaszra reagáltak. Ha az Orbán-kormány elküldi a válaszát, a bizottságnak újabb egy hónapja lesz arra, hogy elbírálja, megfelelőnek látja-e azt, avagy az Európai Tanács elé terjeszti, hogy a jogállami mechanizmus keretében mennyi uniós forrást tartsanak vissza Magyarországtól.

Az első levélben nem elsősorban a jogállamisági, hanem az uniós pénzek felhasználásával kapcsolatos problémákat sorolták, hiszen a mechanizmus célja az alkuk folyományaként – leegyszerűsítve – nem a jogállami csendőrködés, hanem az uniós pénzek védelme attól, hogy ellopják őket.

A második levél tartalma viszont nem ismert, mert ebben már konkrét összegeket is megneveztek, és ha ez kiszivárogna, egyúttal az is kiderülhetne, konkrétan mennyi pénzt vehet el a bizottság a magyar kormánytól.

A kabinet most egyszerre három ügyben tárgyal az Európai Unióval.

Az első a hétéves költségvetésből származó pénzek ügye. A jogállami mechanizmus alapvetően ezeket a pénteket érinti. Az innen származó pénzek nagy részét az unió és a magyar kormány közösen menedzseli, ezért ebben a két félnek kötnie kell egy úgynevezett partnerségi megállapodást. A tárgyalások ez ügyben haladnak a legjobban, az év végéig szinte biztosan meg tud állapodni a Navracsics Tibor tárca nélküli miniszter vezette csapat.

A második ügy az úgynevezett Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköznek, vagyis a helyreállítási alapnak a pénzeit érinti. A helyreállítási alapban összesen nagyjából ugyanannyi forrás van, mint a hétéves költségvetésben, viszont máshogy oszlik el.

Magyarország számára vissza nem térítendő támogatás és hitel formájában körülbelül hatezer milliárd forint érhető el. A kormány nagyon szeretné megkapni ezt a pénzt, de nem áll valami jól egyelőre. Magyarország az egyetlen tagállam, amelynek a pályázatát ezekre a forrásokra még nem hagyták jóvá. Ahhoz, hogy ezeket a pénzeket megkapjuk, az ajánlások túlnyomó többségét teljesítenünk kell. Ezek nem is feltétlenül csak a korrupcióval és a jogállammal kapcsolatosak, a háttérben arról is beszélnek, hogy a bizottság nem elégedett a magyar kormány munkájával például a digitalizáció területén sem.

A bizottságban úgy gondolják, hogy amíg a magyar tárgyalódelegáció majdnem mindenre hajlandó a pénzekért, addig a kabinet egésze sokkal kevésbé engedékeny. A kettősség részben abból is következik, hogy a tárgyalódelegációt Navracsics vezeti, míg a jogállami mechanizmussal kapcsolatos tárgyalások a Varga Judit vezette Igazságügyi Minisztériumhoz tartoznak, a végső döntéseket pedig természetesen Orbán Viktor hozza meg.

A harmadik ügyet a jogállami mechanizmussal kapcsolatos tárgyalás jelenti. Az erről folyó egyeztetések folyamatosak, ami azt látszik bizonyítani, hogy bár teljesen külön eljárás a helyreállítási pénzeké és a mechanizmusé, a politikai realitás alapján mégis összetartoznak. Mindkét fél abban bízik: amennyiben sikerül lezárni a mechanizmussal kapcsolatos tárgyalásokat, megnyílnak a kapuk a helyreállítási pénzek előtt is.

Az már a lengyelek példájából is látszik, hogy azzal számoltak: a bizottság megelégszik látszatintézkedésekkel is. Lengyelországban a kormányoldal benyújtott egy törvényjavaslatot, amely megszüntette ugyan a sokat kritizált bírói fegyelmi kamarákat, de létrehozott egy majdnem ugyanilyen szervezetet. A lengyelek pályázatára elvben ugyan rábólintottak, viszont kaptak egy listát, hogy milyen további reformokat várnak el tőlük – az első kifizetésekre csak ezek teljesítése után kerülhet sor.

Magyarország és Lengyelország fenyegetésének valódi politikai támaszt az adhatna, ha az őszi előrehozott olasz választáson várhatóan győztes jobboldali koalíció is beállna melléjük, ám erre kevés az esély. Giorgia Meloni, a leendő miniszterelnök épp azzal próbálja nyugtatni a piacokat, hogy vége pártja, az Olasz Testvériség unióellenes időszakának.

A magyar kormány előtt tehát számos akadály tornyosul, hogy pénzhez jusson Brüsszelből, ráadásul a legkorábban akkor is csak jövő év végén, 2024 elején érkeznének pénzek, ha mindenben sikerülne megegyezni Brüsszellel.

via 24.hu