- Mozgássérült édesanyával tettünk egy körutat Kecskeméten, és kérdeztük tapasztalatairól, milyen nehézségekkel jár kerekesszékkel közlekedni a városban, lát-e előrelépéseket az akadálymentesítés terén.
- Mint azt megírtuk, az Európai Mobilitási Hét apropóján – de nemcsak emiatt – szeptember hónapban kiemelten foglalkozunk a KecsUP-on a helyi közlekedéssel.
- Célul tűztük ki azt is, hogy bemutassuk, a kerekesszékeseknek a mindennapi életük során milyen akadályokkal kell megküzdeniük a közterületeken, az üzletekben, az intézményekben vagy éppen a tömegközlekedésben. Egy kecskeméti édesanya, Sipos Gyöngyi szívesen vállalta, hogy beszámol tapasztalatairól.
A padkázás nem kíméli a kerekesszék csapágyait
Gyöngyi koraszülött volt, születésekor oxigénhiány lépett fel. Az orvosok öt százalék esélyt adtak arra, hogy életben marad, és ő mégis itt van: boldogan él, dolgozik, gyermeket nevel, ellátja a háztartást, süt-főz, szabadidejében kirándul és barátokkal találkozik. Gyakran lehet látni Kecskemét belvárosában elektromos kerekesszékével, szeret kimozdulni otthonról.
Amivel a leggyakrabban, szinte tíz-húsz méterenként találkozik, az a fránya padka. Sok bosszúságot okoznak számára a bukkanók, mégis mosolyogva beszél minderről.
“A padkák többnyire leküzdhetők, de néhol igen magasak. Ez a kocsi szabolcsiasan szólva tökön-paszulyon keresztülmegy, de azért a sok döccenés hosszú távon tönkreteszi a csapágyait” – mondja Gyöngyi.
Több közelmúltban felújított helyszínre is felhívja a figyelmet, ahol kis odafigyeléssel kedvezhettek volna a kerekesszékeseknek, de a végeredmény sajnos nem tükrözi ezt a szándékot.
Például a Petőfi Sándor utca – Kőhíd utca kereszteződésénél, az egyik új lámpás gyalogos átkelőnél az útszegély magassága nem egységes. Egyik felén csak 2 centiméter a szintkülönbség az úttesthez képest (a csapadékvíz-elvezetés miatt állítólag ez a minimum), másik felén kb. 4-5 centi. Mondhatjuk, semmiség, de ez a pár centi egy kerekesszékesnél igenis sokat számít. Nyilván a zebra bal felén megy le az úttestre, mert itt alacsony a szegély, utána viszont át kell gurulnia az átkelő jobb felére, mert az út túloldalán ott tud könnyebben feljutni a járdára. Így viszont keresztezi a gyalogosok útját, ez pedig kellemetlen szituációkat okozhat. Pedig a zebra tervezésekor-kivitelezésekor elég lett volna arra figyelni, hogy az alacsonyabb szegély használatához ne kelljen átlóban gurulnia egy mozgássérültnek
“A gyalogosokat lóugrásba kerülve kelhetünk át a zebrán, akik pedig aztán nem értik, miért kacsázunk keresztbe. A Petőfi Sándor utcáról a Dózsa György út felé, a rózsakert oldalában rettenetes mutatvány az átkelés. Ahogy leugratunk a padkáról, hullámvasúti élményben lehet részünk. Miközben próbálunk a néhány másodperces zöld lámpánál átmennii, erősen figyelni kell arra is, hogy a kocsi egyben maradjon alattunk”
– mondja el Györgyi, és meg is mutatja, mi okozza a problémát: a nyomvályús és töredezett úttest. A Dobó körúti (Univer áruháznál lévő) zebrával viszont elégedett, szerinte babakocsit és kerekesszéket kímélő lett a megvalósítása.
“Sok múlik a költségvetésen, mi fér bele a felújításokba, de az ésszerű emberi gondolkozás nagyban hozzájárulhat minden átalakítás során ahhoz, hogy könnyebben átjussunk egy-egy gyalogos átkelőhelyen. Minden felújításnál fontos lenne, hogy szem előtt tartsák az akadálymentességet! A járdák sok helyen elhasználódtak, a Dobó körúti Univer környéke nagyon felújításra szorul, de a Hunyadiváros felé vezető gyalogos aluljáró is elég hepehupás”
– összegez Gyöngyi. Azt is hozzáteszi: a kátyúk, járdahibák, padkák miatt gurulás közben muszáj lefelé néznie, így sajnos nem mindig veszi észre az ismerőseit – ezért ha valakinek esetleg nem köszön vissza az utcán, annak “csupán” az az oka, hogy minden figyelmét a biztonságos előrehaladás köti le.
A kisebb boltok közül jónéhány nem gondol a kerekesszékesekre
Gyöngyi szerint a közintézmények, kulturális intézmények többsége ma már akadálymentesített, és az iskolák, óvodák is nagy lépést tettek a mozgássérültek problémamentes közlekedése terén, sok helyen épült rámpa, alakítottak ki mozgáskorlátozott mosdót. Így a kerekesszékes anyukának nem okoz gondot, ha szülői értekezletre kell mennie nagylánya iskolájába, a református gimnáziumba, ott lifttel feljut az emeletre.
Sajnos vannak negatív kivételek : az esküvőknek ideiglenesen helyet adó Rákóczi utcai volt művháznál csak lépcső van, miként a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóság Deák téri székházánál is. Utóbbi épületben ugyan működik egy lépcsőlift, de ez csak a kézzel hajtható székeket bírja el, a súlyosabb elektromos székeket nem. Ide ugyan ritkán jár Gyöngyi ügyet intézni – csak a négyévenkénti felülvizsgálat és nyugdíjjal kapcsolatos dolgok miatt -, de a látogatás számára mindig tortúra, akárcsak sorstársainak.
A bevásárlóközpontokkal minden rendben, még mosdó terén is, a kisebb boltok között viszont még jópár akad, ahol nincsenek felkészülve a kerekesszékesek fogadására. Vagy csak pusztán nem törődnek velük. Gyöngyi mutatott egy turkálót, ahol két bejárat van, az egyikhez ki is van alakítva a rámpa, de a bolt innen nyíló ajtaját valamilyen oknál fogva zárva tartják. Pedig mozgássérültek is szívesen vásárolnának, ha ezt lehetővé tennék.
Kedvenc étterménél magasak a küszöbök, ide csak segítséggel tud bejutni. A templomok között is akad jópár, amit kerekesszékkel megközelíteni reménytelen vállalkozás.
“Ha egy bolt, étterem bejárata nem akadálymentesített, akkor bekopogok, megpróbálok kihívni valakit. Az ilyen helyzeteken korábban felmérgeltem magamat, ma már nem, megszoktam”
– folytatja Gyöngyi.
Egy pozitív élménye a Centrum áruház alatti Ofotért szemészeti szaküzlethez fűződik.
“Hatalmas fellépő volt, egyedül esélyem sem volt bejutni, de ott szerettem volna szemüveget csináltatni, ezért segítséget kértem és bementem. A szemüveg átvételének napjára elkészült egy nagyon jól használható mobil rámpa, ami hatalmas örömmel töltött el. Azóta felújították a járdát és így már még könnyebben, rámpa nélkül is be lehet jutni az üzletbe.”
Kecskemét nagyon rosszul áll nyilvános, közterületi illemhelyek terén, hiszen csak a főtéren található. Ehhez is lépcső vezet le, szóval a mozgáskorlátozottaknak nem jöhet szóba. Gyöngyi azt a korábbi esetét sem felejtette el, amikor a Budai utcai piaccsarnok kerekesszékeseknek kialakított wc-jébe akart bemenni, de kiderült, itt a felmosószereket és a takarításhoz szükséges eszközöket tárolják. Reméli, ez a helyzet azóta megváltozott.
Ma már nem kell buszt rendelni
A legnagyobb fejlődésen a helyi tömegközlekedés ment át – jelenti ki Gyöngyi. Korábban napokkal előre meg kellett rendelnie az alacsonypadlós járatot a szolgáltatótól, de még ilyenkor is izgulhatott, nem jön-e közbe valamilyen átszervezés, aminek az lesz a vége, hogy nem tudják teljesíteni kérését. Ma már minden helyi busz alacsonypadlós, és a buszvezető (vagy a kísérő, esetleg utastárs) által kinyitható rámpán a kerekesszékesek könnyen fel-és le tudnak gurulni. Ez hihetetlenül nagy könnyebbség Gyöngyinek és sorstársainak, hiszen jóval egyszerűbb megtervezniük és kivitelezniük egy-egy utat, elég csak átböngészniük a menetrendet.
Szerencsére a buszmegállók zöme könnyen megközelíthető, csak ott veszélyesebb a leszállás, ahol a váró kiemelkedik a környezetéből és annyira keskeny a járdasziget, hogy nem lehet megfordulni rajta. Gyöngyi leginkább akkor buszozik, ha esik az eső, vagy nagyon hideg van, esetleg messze található az úticél. Egyik kedvenc helye Kecskeméten a szabadidőközpont, ide rendszeresen jár a 14-essel.
A vonatnál a helyzet még változatlan, továbbra is előre kell jeleznie a kerekesszékeseknek, ha valamelyik szerelvénnyel szeretnének utazni.
Külön busz, külön vonat – lesz-e külön repülőgép?
Gyöngyinek több közlekedéssel kapcsolatos kalandja volt, amelyek elsőre igencsak hajmeresztőnek tűnnek, de ő nevetve idézi fel őket. Például azt az esetet, amikor egy zebránál fennakadt a padkán, a hátsó kereke kipörgött, és nem tudott megmozdulni, végül egy járókelő segített neki. Máskor megpróbált lemanőverezni egy magas buszmegállóból, aztán…
“Gondoltam, a hátsó kis kerék majd megtartja a kocsit. Tévedtem, hanyattestem, hatalmas zúgás volt. A fejemet tartottam, szerencsére nem ütöttem be, az emberek rohantak oda hozzám, én meg nem bírtam abbahagyni a röhögést.”
A debreceni vasútállomáson pedig éppen vonathoz siettek lányával, amikor Gyöngyi nem vett észre egy rámpát, előreesett, letérdelt, a kocsi pedig ráesett a hátára. “Mint egy csigabiga, hátamon a házam. Aztán könyökkel hátradöntöttem és akkor visszaugrott a szék a földre.”
Így utólag jó sztori az is, amikor Pestről vonatozott haza a legutolsó járattal, és elfelejtették leszállítani Kecskeméten. A vonat már továbbindult, mikor tudott szólni a kalauznak. A folytatás abszolút pozitív: Kiskunfélegyházáról külön vonattal hazahozták Kecskemétre.
Rosszul indult Gyöngyinek az a lakiteleki kirándulása is, mikor a kért alacsonypadlós busz helyett lépcsős érkezett. Aztán korrigálták a hibát, és küldtek érte egy számára is használható járatot. “Már csak különrepülőn nem utaztam” – búcsúzik viccelődve a kecskeméti kerekesszékes anyuka.
