Minden elismerés az önkénteseké, de az öntözés így hosszútávon fenntarthatatlan

Sok önkéntes vállalta a nyáron Kecskeméten, hogy az aszály miatt rendszeresen öntözi a környezetében lévő facsemetéket, így sok kis fa megmenekült a kiszáradástól. De sürgősen lépéseket kell tenni helyi szinten is a vízmegtartás, a zöldfelületek kezelése terén, mert ez így nem mehet tovább – véli Farkas Barta Kata, a Zöld Küldetés Egyesület elnöke.

Az egyesület tagjai és önkéntesei (korábban a 10 millió Fa kezdeményezés részeként) az elmúlt évek során rendkívül sokat tettek a kecskeméti közterületek zöldítéséért, közösségi akciók keretében rengeteg fát ültettek. Az idei nyáron az aszály miatt egyrészt figyelemfelhívó kampányt indítottak:

• papír szívre írt szívhez szóló üzeneteket akasztottak több mint száz kiszáradástól fenyegetett fára, kérve a lakosságot, hogy időnként néhány kanna vagy vödör vízzel öntözzék meg őket.
• Emellett megszervezték több helyszínen a rendszeres öntözést, így a Kodály Iskola mögötti területen, a Széchenyivárosban a Rüsselsheimi játszótéren és a FürKÉSZ játszótéren.

“Nagyon köszönjük mindenkinek az erőfeszítését és lelkesedését, akik cselekedtek, jöttek és gondoskodtak a fákról. Nagyon fontos és példamutató hozzáállást tanúsítanak” –

hangsúlyozta Farkas Barta Kata. Ugyanakkor reálisan nézi a helyzetet, és úgy ítéli meg:

a faültetés, az öntözés, egyáltalán a zöldfelületek kezelése a mostani módszerekkel hosszútávon nem folytatható, ez a rendszer fenntarthatatlan, át kell alakítani. Csakhogy ehhez sok mindent kellene csinálni, és lehetőleg mihamarabb, egymással párhuzamosan. Első körben főleg szemléletet váltani.

Helyben tartani a vizet, nem a föld alatt elvezetni

Azoknak a facsemetéknek, amelyek kaptak heti 70-80 liter vizet a kánikulában, volt esélyük a túlélésre, a többinek nemigen. Sőt, az idősebb, tíz-húsz éves fák közül is sok kiszáradt, ez a tendencia pedig a közelmúltban elültetett kis fákra nézve sem biztató.

Mint Kata elmagyarázta, az okok főleg arra vezethetők vissza, hogy a talajvízszint nagyon lecsökkent, olyan mélyre, ahonnan a viszonylag fiatalabb fák gyökérzete már nem éri el, ezt a tetemes fapusztulást már láthatjuk a városban is. Abban az esetben, ha nem fordítunk kellő figyelmet a vízmegtartásra, a talajvízszint tovább csökken, a korosabb fák gyökere sem lesz képes felszívni a vizet és azok is ki fognak pusztulni.

“Emiatt az egyik legfontosabb teendő a vízmegtartás lenne. Az összes lehulló csapadékot, amit most a föld alatt a csatornákban elvezetünk, helyben kellene tartani és hasznosítani, segíteni a talajba történő visszajutását, a fölső talajrétegek áztatását. Természetesen az utaknál indokolt a vízelvezetés kiépítése a közlekedés elősegítése miatt, de nem kell messzire vinni a csapadékot, elég csak egy közeli zöldfelületre.”

A Zöld Küldetés elnöke hozzátette: a Homokhátság vízpótlásában is sürgős lépésekre lenne szükség.

Újra élővé tenni a betonkeménységű talajt

Az is nagy probléma, hogy mára a talaj – főleg a városban – szinte betonkemény lett, így hiába esik rá az eső, a víz nem tud leszivárogni. Farkas Barta Kata szerint ezen is lehetne javítani, viszonylag egyszerű eszközökkel is. Mondjuk szakítani a lehulló levelek összegereblyézésének káros gyakorlatával.

“A fák túlélése egy ilyen katasztrofális aszályban azon is múlik, milyen a vitalitásuk. Nem sok esélyük van viszont úgy, hogy hosszú évek óta folyamatosan elvesszük tőlük az összes szerves tápanyagot, ami az avarból származhatna. A talajszerkezetet, a talaj mikrobiológiáját szerves anyag hozzáadásával lehet javítani, erre pedig kézenfekvő módszert kínálnak a levelek. Természetesen ahol zavaró, össze lehet húzni, de aztán akár a fák alatt-körül kialakított ágyásokban is szét lehetne teríteni. A faápolások során levágott ágakat helyben kellene ledarálni és az aprítékot szétszórni a zöldfelületen. Pár év alatt annyira átalakulna a talaj, hogy bátran ültethetnénk egynyári vagy évelő növényeket, cserjét.”

Építsünk esőkerteket!

Farkas Barta Kata szerint az esőkertek sok szempontból kiutat jelenthetnek. Egyrészt nagy, intenzív esőzések után biztosítják a csapadékvíz megtartását, növények általi felhasználását. Főleg ott előnyös ez, ahol az utcát, előkerteket már oly mértékben leburkolták, hogy az esővíz egész egyszerűen nem tud az útról lefolyni, és gyakorlatilag elárasztja az utcát. Az esőkertek nagy mennyiségű víz megkötésére képesek, a csapadékot hosszú időre képesek elraktározni és fokozatosan hasznosítják, így aszály idején is több esélye van a növényzetnek a túlélésre.

A Zöld Küldetés Egyesület már több esőkertet megvalósított Kecskeméten, legutóbb a Sosztakovics utcában.

Itt a társasházak tetőzetéről levezetett víz eddig a lakóépületek tövéhez folyt, áztatta a lakások falát és penészedést eredményezett. A házak által körülvett kis tér közepén pedig nem volt növényzet. Az esőkert mindkét problémát megoldhatja: a házak tetőzetéről a csapadékot idevezetik, így a házak tövében sem áll meg a víz, és a kert fáinak, cserjéinek vízutánpótlása is részben biztosított.

“Az emberi tevékenység miatt, hogy mindent beépítünk, leburkolunk, egyszerűen nincs növényzet, ami megtartsa a vizet, és párologtasson. Így a helyi vízkörök nem működnek, és a jövőben mindig a mostanihoz hasonló szárazsággal fogunk szembesülni, ha a nagy vízkörökből, a tengerek, óceánok felől sem érkezik csapadék. Ahhoz, hogy újra legyenek legalább hetente nyári záporok, sok párologtató felületre lenne szükség, tavakra, tápanyagban gazdag talajra, és dús zöldfelületekre, sok fára.”

Most kell lépni

A Zöld Küldetés Egyesület elnöke szerint tehát roppant összetett folyamatról van szó, de mielőbb neki kell kezdeni, mert az egyes lépések jótékony hatásai egymást erősíthetik. A víz megtartásával több lehet a zöldfelület, ami elősegíti a légköri viszonyok javulását, az esők megérkezését, és így a növényzet megmaradását.

Ez a cikkünk is érdekelheti:

Nem kell belefulladnunk az aluljáróba – a klímaváltozás súlyosan érinti Kecskemétet