Különleges szemüvegen keresztül látják a város közlekedését: feladatuk a szabályok betartatása, a forgalom biztonságos lebonyolítása, a balesetek megelőzése. Mindeközben maguk is közlekednek, ugyanolyan használói Kecskemét közlekedési infrastruktúrájának, mint bárki más. Kerti István rendőr alezredessel, Kecskemét rendőrkapitányával, és Bohner Zsolt rendőr alezredessel, a Kecskeméti Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztályának vezetőjével beszélgettünk.
– Akár csak a húsz évvel ezelőtti állapotokkal összevetve sokkal több lett az autó, sokkal nagyobb lett a forgalom városunkban. Zsúfolt, vagy inkább túlzsúfolt, és ez főleg a belvárosunkra igaz. Hogyan lehet mégis megteremteni a biztonságos közlekedés feltételeit?
– Kerti István, Kecskemét rendőrkapitánya (K.I.): Szabálykövetéssel. Ez a legfontosabb. Ha a közlekedők betartják a szabályokat, a közlekedés biztonsága fenntartható.
A városszerkezet adott, azon változtatni nagyon nehéz, viszont megnőtt az autók száma, megnőtt a forgalom. Ahol kevés a hely, értelemszerűen összetömörülünk, nagy lesz a zsúfoltság.
Azt viszont érdemes lenne megnézni, hogy külföldi jó példákat alapul véve milyen forgalomszervezési technikákkal tudnánk élni. Sok városban a belső városrészekbe az autók behajtását feltételekhez kötik, a külső kerületekben nagyobb kapacitású parkolókat építenek, és kerékpáron, illetve közösségi közlekedést igénybe véve jutnak el a centrumba az emberek. De tőlünk nem is olyan messze, Prágában is csak az ott lakók tehetik le az autóikat a városközpontban.
– Bohner Zsolt, Közlekedésrendészeti Osztály vezető (B.Zs.): Akár egy tölcsért, úgy képzeljük el a városi közlekedésünket: a belvárosban van több oktatási intézmény, a hivatalok, üzletek és irodák, rengetegen igyekeznek ide, miközben a rendelkezésre álló tér itt szűkül be. Élhetőbb körülményeket lehetne teremteni, ha a tömegközlekedést, vagy a gyalogos-kerékpáros közlekedést választanák az emberek, de megszoktuk az autóhasználatot, nem akarunk lemondani a kényelméről.
– Így viszont gyalogosként nehezedik meg a közlekedésünk. Arról nem is beszélve, hogy a közlekedésen kívül más emberi elvárásoknak is érvényt illene szereznünk, hiszen egy belvárosnak optimális esetben a szabadidő-eltöltés számtalan formáját kellene támogatnia. Viszont ahol állandó éber figyelemmel kell járnunk-kelnünk, és ahol a lámpaprogramok kifejezetten barátságtalanok a gyalogosokkal szemben…
– B.Zs.: A lámpaprogramok kialakítása a közútkezelő hatásköre, a rendőrség csak észrevételezéssel élhet. Ezt meg is tesszük, ha a már említett közlekedésbiztonsági szempontok megkövetelik, vagy a forgalom folytonossága javítható vele. Ilyenkor a közútkezelő is megkezdi az adott átkelő, csomópont vizsgálatát.
Azt pedig látni kell, hogyha a közlekedés egyik szereplőjének adunk, egyúttal a másiktól el is veszünk. Nehéz az egyensúlyt megteremteni, egy mindenki számára megfelelő konszenzust létrehozni.
– Gyalogos közlekedőként az élet a belvároson kívül, egy sztenderd gyalogátkelőhelyen sem egyszerű. Hogyan lehetne elérni, hogy a nekik járó elsőbbségüket figyelembe vegyék a volán mögött ülők is?
– K.I.: Én azt látom, hogy történt előrelépés az utóbbi időben. Jó néhány autóshoz eljutott az üzenet, amit mi magunk is különféle akciók, szervezett kampányok keretében megfogalmazunk. De fontos, hogy egymásra figyeljünk, kellő óvatossággal közlekedjünk, ez nem csak a járművezetőkre, hanem a gyalogos közlekedőkre is érvényes.
– Sok konfliktushelyzet adódik a kerékpárosok és a gyalogosok találkozásaiból. Városunk nem rendelkezik használható kerékpáros hálózattal, sok az egymással közös közlekedési felület, vagy épp a járdán bicikliznek sokan, hiszen tartanak az úttest nagy autóforgalmától. Járdán kerékpározni szabálytalan, nem kellene büntetni őket?
– B.Zs.: Nem mindig a büntetés szolgálja igazán a közlekedésbiztonságot. Meg kell tanulni a megfelelő magatartásformákat, ezen kívül pedig ki kell alakítani mindenki számára a biztonsággal és félelem nélkül használható közlekedési infrastruktúrát. Városunkban az egyik ilyen neuralgikus pont a Könyves Kálmán körút, ahol az autóforgalom nagysága már régóta indokolja egy kerékpárút megépítését.
– A gyalogos-kerékpáros konfliktus mellett a leggyakrabban felmerülő közlekedési beszédtéma Kecskeméten az autós és motoros „bandázás”. Már hosszú ideje megoldatlan probléma, zavarja a közrendet, borzolja az idegeket, és mindenki kérdőn vonja fel a szemöldökét, hogy miért nem lehet tenni ellene semmit?
– K.I.: Lehet tenni ellene, és természetesen a mi figyelmünket sem kerülik el ezek a fiatalok, de azt látni kell, hogy ez egy általános jelenség, számtalan városban küzdenek vele, és teljesen megszüntetni mások sem tudják. Az amerikai kontinensen sem, ahonnan elindult a tuningolt autóknak és az autóépítésnek a divathulláma.
A lakossági panaszokban felmerülő helyszínekre odafigyelünk, kijárunk, ellenőrizzük őket. Ha kétségesnek látjuk egy-egy átépítés szabályosságát, hatósági ellenőrzésre küldjük a járműveket.
B.Zs.: Kétségtelenül zavaró tud lenni a lakosság számára, még akkor is, ha nem hajt gyorsan, nem sért szabályt, viszont hangosabb a megszokottnál. Mi betartatni igyekszünk a jogszabályokat, és ha a kapitány úr által is említett hatósági vizsgálatokon a közúti közlekedés szabályainak megfelelnek ezek a járművek, nem lehet őket szankcionálni.
Összehangolt akciókat szoktunk szervezni a Városrendészettel és a Kormányhivatal Közlekedési Felügyelőségével közösen. Jó tapasztalat, hogy ittas vagy bódult állapotú járművezetőt csak ritkán kell kiszűrnünk közülük, és ez talán a legfontosabb tényező a közlekedés biztonságát szem előtt tartva. Ha pedig a járművek átalakítása kapcsán kell eljárnunk, a szigorított műszaki vizsgára küldés mellett az azonnali forgalomból kitiltás eszközével is élhetünk súlyosabb esetekben.
– A Kiskörúton kiemelt gyalogátkelőhelyek létesítéséről döntött egy évvel ezelőtt a városi közgyűlés, bár az átalakításnak még nem kezdtek neki. A Kecskeméti Rendőrkapitányság támogatja az elképzelést?
– B.Zs.: Teljes vállszélességgel. Hatékony eszköznek tartjuk, mert fizikailag lehet a sebességtúllépést megelőzni vele, hiszen óvja-félti az autóját, nagy érték számára nem akar kárt okozni benne.
– K.I.: Kiskunfélegyháza belvárosában pár éve már kialakítottak ilyen kiemeléseket, és az ottani tapasztalatok csak megerősíthetnek minket abban, hogy a Kiskörúton is beválnának.
– Autóinkkal nem csak vezetés közben követhetünk el szabálytalanságot, hanem azzal is, ha rossz helyen hagyjuk őket. Márpedig alig látok olyan kereszteződést, ahol a KRESZ által előírt öt méteres távolságon belül ne parkolna autó, ezzel alaposan megnehezítve többi járművezető dolgát, akik csak komoly tornagyakorlatok árán tudnak meggyőződni arról, hogy továbbhaladhatnak a kereszteződésben. Nem kellene-e ezt erőteljesebben szankcionálni?
– K.I.: A büntetés csak az egyik rendelkezésre álló eszköz, viszont én inkább a megelőzésre helyezném a hangsúlyt, adott esetben a figyelmeztetésekre.
Ugyanis itt is az a helyzet, hogy megszaporodtak az autók – az sem ritka, hogy egy család akár két-három autóval is rendelkezzen – és nem lehet helyet találni nekik. Kinőttük a várost, ezzel kellene kezdeni valamit.
– Bármennyire is törekszünk rá, teljes biztonságot a közlekedésben nem lehet garantálni. Történnek balesetek, hír lesz belőlük, ezek egyébként nagyon olvasott és nézett hírek, kiváltják az emberek érdeklődését. Ugyanakkor hiányzik a közéleti nyilvánosságból a tanulságok levonása, egy-egy balesetnek csak a ténye jelenik meg, a magyarázatok elmaradnak. Hogyan lehetne ezen változtatni?
– B.Zs.: A rendőrség nem jogosult a felelősség megállapítására, ez a bíróság jogköre. Mi egy vizsgálati jegyzőkönyvet készítünk, amit az ügyészségnek és a bíróságnak is elküldünk, és a jogi eljárásban ez természetesen szerepet is kap.
A bíróságot már keresheti a sajtó, és az valahol a média feladata is, hogy ezeknek a konzekvenciáknak utánajárjon, mert a nagyobb nyilvánosságot kapó ügyek, így azok tanulságai is jobban megmaradnak az emberekben. Fontos is lenne erre figyelmet fordítani, mert a közvélemény által megállapított okok és a valódi kiváltó okok olykor merőben eltérnek.
Alaposabb elemzéseket, különféle tanulmányokat pedig a Közlekedéstudományi Intézet (KTI) szakemberei szoktak összeállítani, ám ezt már csak a szűkebb szakma, és nem a tágabb közvélemény olvassa. De ezek az anyagok is elérhetők természetesen, és javaslatokat is megfogalmaznak.
– K.I.: Azt lehet látni, hogy melyek a leggyakoribb kiváltói a baleseteknek, és ezeket ki is szoktuk hangsúlyozni: gyorshajtás, ittas vezetés, nem átgondolt előzés, figyelmetlen balra kanyarodás. Ezekhez kapcsolódóan pedig a biztonsági öv használatának a mellőzése fokozottan növeli a sérülés súlyosságának a kockázatát.
Az ittas vezetés csökkentésében azt is kijelenthetjük az utóbbi évek tendenciáit figyelembe, hogy értünk el eredményeket, felelősségteljesebben gondolkodnak erről a járművezetők, és ez a baleseti statisztikákon, illetve az ellenőrzéseink során is látszik.
– Ha a nyilvános közbeszédben kevéssé is jelenik meg, más módon becsatornázódnak ezek a tapasztalatok?
– B.Zs.: Hogyne, az Országos Balesetmegelőzési Bizottság (ORFK-OBB), és a megyei tagszervezeteik által kezdeményezett kampányaink, akcióink nagyrészt innen építkeznek. Koncentrálunk a megelőzésre pl. plakátok, szóróanyagok segítségével, és az ellenőrzéseket is ezek tükrében fókuszáljuk. Nem szankcionálunk, inkább figyelemfelhívó jellegük van.
Idén leginkább a vasúti átjárókban történt balesetek szaporodtak meg, ezért különösen odafigyelünk most erre a problémára.
– Az említett közvélemény egy-egy baleset, vagy bármilyen közlekedési szituáció kapcsán automatikusan keresi a hibát, a hiba elkövetőjét, és ilyenkor az aktív résztvevők valamelyikére mutatnak rá, elfelejtve, hogy van egy harmadik, passzív szereplő is: a közlekedésszervező, maga a közútkezelő. Nem mindegy tehát a forgalmi kialakítás milyensége, hogy jól terveztek-e meg egy csomópontot vagy útszakaszt. Helyszíneléskor vizsgálja a rendőrség ezeket a körülményeket?
– B.Zs.: Mi ezt úgy nevezzük, hogy a jármű-járművezető-út hármas egysége. Természetesen mind a három tényezőt figyelembe veszik a helyszínelő kollégák, és ha biztonsági kockázatot látnak a forgalmi kialakításban, jelzéssel élünk a közútkezelő irányába. Ilyenkor következhet egy azonnali, az észlelt problémára gyorsan reagáló beavatkozás, és egyúttal elindul egy egyeztetési folyamat, akár helyszíni szemlékkel is, aminek a végén egy hosszútávra is érvényes átalakítási javaslat születik.
Viszont erre ritkán kerül sor, az esetek nagyjából 95 százalékában járművezetői hibára vezethető vissza, ha valami baj történik. Ezen kívül figyelembe kell venni azt is, hogy a járművezetőknek meg kell szokni egy-egy új csomópont használatát, és az első néhány hét során könnyebben fordulnak elő bizonytalankodások, kisebb balesetek.
– A közlekedést tehát folyamatosan újra és újra kell tanulnunk, és már gyerekkorban el kell kezdeni megtanulnunk. Szükséges lenne-e a közoktatásban – akár tantárgyi szinten is, számonkéréssel – kötelezővé tenni a legfontosabb tudnivalók elsajátítását?
– K.I.: Mindenféleképpen. Németországban ez bevett gyakorlat: az ottani rendőrök bemennek az első órára, felvezetik a témát, de utána az órarendi struktúrában már a pedagógusok adják le a tananyagot, hogy az egésznek a végén újra szerepet kapjanak a rendőrök, és a vizsgákat az ő gyakorlatias szemléletük segítségével bonyolítsák le.
Jó elgondolásnak tartanánk mi is, hogyha a közlekedés oktatása, a megfelelő közlekedésre nevelés a Nemzeti alaptanterv része lehetne. A hasznossága mellett a gyerekek, diákok is szeretnék, ezt mutatja az is, hogy az utóbbi években szervezett Közlekedési szakköreink kifejezetten népszerűek szoktak lenni, jól működnek.
Ezeket a tevékenységeinket a megyei rendőr-főkapitányságunk fogja össze, városunk rendőrkapitánysága pedig ötletekkel és aktív rendőri munkával járul hozzá ehhez a nagyon fontos célhoz.
– B.Zs.: Az elmúlt hetekben az iskolakezdés kapcsán pedig a lakosság is láthatta az ilyenkor megszokott rendőri segítséget a gyalogátkelőhelyeknél, de fontos lehet megemlíteni iskolarendőreinket is, akik az aktuálisan fontos témákra hívják fel a figyelmet. Így a következő ilyen akció a szintén már jól megszokott „Látni és látszani” kampányunk lesz.
– Minden évszakra, és minden napunkra érvényes üzenetként mit fogalmaznának meg, mintegy zárszóként?
– B.Zs.: Türelem és szabálykövetés! Elsősorban ezt kérnénk minden közlekedőtől, hogy biztonságban odaérhessen mindenki, ahova elindult. Ne indulatosan, és ne megszokásból közlekedjünk, hanem odafigyelve és szabályosan!
– K.I.: Az előttem szólóval egyetértve én egy praktikus tanácsot szeretnék hozzáfűzni: induljunk el mindig időben! Előzzük meg a kapkodást, a felesleges idegeskedést, az ebből következő figyelmetlenségeket! Ha toleránsabbak leszünk, ha betartjuk a szabályokat, ha kellően udvariasak vagyunk, az általános közlekedési morál is egyre jobb lehet, vele együtt a közlekedés biztonsága is.
