Vélemény
„A költségvetésen belül lenne mód, hogy olyan átcsoportosításokat hajtson végre a gazdaságpolitika, ami lehetővé tenné az egészségügy, az oktatás és a szociálpolitika helyzetének a javítását. Ám ez értékválasztás kérdése, és a kormány értékválasztásában ezek a területek háttérbe szorulnak” – hívta fel a figyelmet Surányi György közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke a Friderikusz Podcast műsorában. A szakember elmondta, olyan helyekről kellene átcsoportosítani jövedelmeket, amelyek a kormány szempontjából nagyon fontosak:
- az évente 110 milliárd forintból fenntartott kormánykommunikációtól,
- a 120 milliárdból működő köztévétől,
- a 400 milliárd fölötti támogatásban részesülő élsporttól.
Összességében ugyanis ez GDP arányosan a kétszerese annak, amit más OECD országok szoktak hasonló célokra költeni. Surányi György emellett megjegyezte, évente 8 százalékot költünk gazdaságtámogatásra, gazdaságfejlesztésre, ami szintén körülbelül 3-4 százalékkal magasabb az átlagnál.
Nos, a fentiek alapján igazat kell adnunk Surányi Györgynek. Na persze nem abban, hogy csak úgy hirtelen felindulásból be/felismerjük, hogy bizony vannak olyan területek a költségvetésben, ahol lehetne némi aprót, rongyos 330 milliárdot spórolni. Nem! A volt jegybankelnöknek abban van teljesen igaza, hogy a garasoskodás, az adógarasok foghoz verése az Orbán-kormány ízlésétől távol áll. Ők sohasem vetemednének arra.
Főleg most, amikor Szemereyné Pataki Kaludia is bejelentette (Áder Jánost a születésnapján való felköszöntés, egy KTE meccs amolyan a „nép lánya” módjára való megtekintése közben), hogy hamarosan újra a demokrácia ünnepét üli Kecskemét, közeleg az önkormányzati választások ideje. Addig azonban a szemünket és szánkat befogva (legalábbis az ellenzéknek biztosan) kell tovább dolgoznunk.
Ám hogy ne csak lokális érveket vegyük figyelembe, hát lássuk meg: a magyar gazdaságot minden eddiginél nagyobb veszély, a világbékét pedig az ukránok háborúja fenyegeti. Az okok persze világosak: mindennek az oka a brüsszeli bürokraták kapitalista ténykedése, jelesül az elhibázott szankciók, valamint az amcsi-brüsszeli fegyverlobbi. Ez felháborító.
Ha persze nem vesszük figyelembe, hogy Orbánék szerint a honi békét csak egy erős magyar hadsereg képes megvédeni, amihez a fegyvereket kiktől kapjuk? Ám utóbbi felvetés most mellékes, nem is érdemes szót fecsérelni rá. Inkább tegyük fel magunkban azt a kérdést, hogy ugye egyetértünk abban, hogy a kormánykommunikáció és a közmédia támogatása költött minden egyes adóforint (uszkve 230 milliárd forint) teljes egészében jó helyre megy? Hiszen, ha nem lenne ez a pénz, akkor honnan tudná a szomszéd Marika az igazságot, majd a fakenews médiát nézegetné mi? Mire lenne az jó?
Ezek után egyértelmű, hogy meg kell védenünk Magyarországnak az élsportnak járó támogatásokat is. Hiszen a doktorminiszterelnök úr egy korábbi nyilatkozatából tudjuk: a magyarok életében a sport különösen fontos, a kormánytól ezért nagy hiba lenne, ha ezt nem venné figyelembe a nemzetnevelésben, az oktatáspolitikában, a karakterformálásban. A sport amúgy is a nemzetek versenyfutásának és teljesítménymérésének a legjobb eszköze! Kérdés hát, hogy az a 400 milliárd forint, amiből az élsport évente támogatódik, az bizony szükséges? Hisz Orbán is megmondta, a sport arról szól, hogy na, barátom, akkor álljunk ki a gátra, és nézzük meg, ki a jobb! Valaki pedig hogyan lehet jobb a másiknál, ha nem kap sok-sok közpénzt?
Hát, mondjuk úgy, ahogyan egy kajakos vagy kenus a világ legjobbjává, vagy egy úszónk legendává válik. Rengeteg szabadidőt, gyakran egy egész gyerekkort rááldozva a teljesítményre állami pénzeső nélkül. Mondjuk, ha minden ilyen egyszerű lenne, akkor persze nem lehetne egy kormánypárti politikus (értsd klubvezető) főszereplésével látványos unboxing videót forgatni. Ez is bizonyítja, hogy a jelenlegi támogatási rendszerrel nincsen semmi gond, a sport elleni „puffogás” pedig csak a baloldal mantrája. „Hiszen ők mindent elleneznek, így a sportot is. Ez azonban nem normális hozzáállás, nem szabad sajnálni a pénzt sportpályákra vagy a gyerekek sportolására” – véli a miniszterelnök.
Összességében kitűnik tehát, hogy a mindenkori költségvetést átcsoportosítani nem csak hogy fölösleges, de még hülyeség is, hiszen minden befizetett adóforinthoz az arra érdemesek jutnak hozzá. Sőt, a legjobb talán az lenne, ha további összegek jutnának a Surányi György által említett területre. Hiszen ahogyan azt a felcsúti kisvasút esetéből már tudjuk: ha valamit támadnak, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig. Csak győzzük megfizetni!
