Tőlünk nyugatabbra régen felismerték, hogy a múlt épített értékei az idő múlásával igenis pompás színfoltjai a modern város életének. Itthon is vannak erre jó példák, de a védett és nem védett köz- és magánépületek a befektetőknek gyakran szabad prédát jelentenek, vagy ellenkezőleg, forrás hiányában az idő vasfoga szedi szét ezeket az épületeket és tereket.
Szolnokon szomorú kép bontakozik ki: egykor patinás szállodák észrevétlenül merülnek el a szürke közterek mindennapjaiban, üresen tátongó üzlethelyiségek és romos szellemházak, amik valamikor fontos feladatoknak adtak helyet, pusztulnak céltalanul a város szívében.
A szecessziós épületeiről híres Kecskeméten a hetekben adták át a kívül és belül is megújult városházát, és az elmúlt 10 évben több főtéri századfordulós épület homlokzata is megszépült. A városképet árnyalják viszont az elkerítetlen foghíjtelkek, és azok az emelkedett stílusban épült belvárosi bérházak, üzletházak és templomok, amik már régóta felújításra szorulnak, vagy használatukra évek óta nem találnak megfelelő megoldást.
Nem csak hazai sajátosságról van szó, hanem világméretű igényről, hogy az épített örökségünket tovább adományozzuk a következő generációnak. Ehhez kellő forrásra, szakhatósági jogkörrel bíró intézményes háttérre, a szakértelem elfogadására, és olyan várostervezésre van szükség, amiben a modernség, a fenntarthatóság és az épületek védelme összeegyeztethető.
Kecskemét és Szolnok kapcsolatáról viszonylag kevés szó esik a mindennapokban, ugyanakkor a városaink előtt álló kihívások néhol fedik egymást. Fakadhat rendszerhibából, erőforráshiányból, elszalasztott lehetőségből, vagy rosszul megkötött üzletből.
A SZOL24 és a KecsUP közös cikkében olyan kecskeméti és szolnoki épületeket és köztereket mutatunk be, amik régóta várják sorsuk jobbra fordulását.
Szolnok belvárosa könnyen körülhatárolható, pár percnyi járásra megtalálunk mindent: múzeumot, színházat, éttermeket, sörözőket, a Tiszaparti sétányt és a fantáziátlan főteret. A Hild tér a város kedvenc szabadtéri rendezvényhelyszíne, ami a város legotrombább épületének árnyékában található. A térkő önmagában nem boldogít, a lerobbant Hotel Pelikán uralja a környéket. Munkásruha eladó – gondolhatjuk messziről, amikor megpillantjuk a szürke hotel teraszain száradó és fodrozódó kék kantáros nadrágok táncát. Évtizedekkel ezelőtt ez volt Szolnok első számú szállója, elegáns szobákkal, étteremmel, ennek megfelelő ízléses bálokkal és ropogós fehér ingben szorgoskodó pincérekkel. Napjainkban idomtalan szörnyetegként magasodik a tér fölé a munkásszállóvá silányult Pelikán.
A Görögtemplom utca és közvetlen környezete a központi fekvésével és az épített örökségeivel, a szecessziós Ifjúsági Otthonnal és a vakolatot magáról ledobó görögkeleti templommal, Kecskemét városképét meghatározó egyik legszebb és hangulatosabb sétánya – lehetne. Az utca burkolata kátyúktól és foltozásoktól hemzseg a lepusztultság és a gazdátlanság érzetét keltve. A „gombák”, amik apró üzletek, hosszú idő óta nem találnak bérlőre. A Görögtemplom utca évtizedek óta zsúfolt és koszos parkoló. Ezzel szemben lehetne hangulatos utcácska, padokkal, kioszkkal, zöld növényzettel, időszakos gasztrorendezvénnyel. Bármivel javítható lehetne, ami a mostani szürkeséget élettel és színnel váltja fel.
A szolnoki Domus épülete háromezer négyzetmétert ölel magába. Évtizedeken keresztül a megyeszékhely egyetlen bútorboltja volt. Olyan érzés volt körbejárni, mint a mai kölyköknek az IKEA bemutatótermeit. Puha ágyak, színes fotelek – mindez két szinten. A Domus 2004 nyarán végleg bezárt. Próbálkoztak élelmiszerboltot üzemeltetni benne, de ez is kudarca volt ítélve. Több mint hét éve kihasználatlanul áll. Innen kőhajításnyira található a Szövetség névre keresztelt ABC, ami 1975-ben épült. Sokáig úgy tartották, hogy ez a város legjobban ellátott boltja. Talán megmenekül. A legfrissebb híresztelések szerint Aldi nyílhat a majd 20 éve üresen álló valaha nyüzsgő üzletben.
Kecskemét főterén, a református templom oldalában húzódik az 1878-ban épült önkormányzati tulajdonú eklektikus bazársor. Magánkereskedők üzletei működtek itt, amit a tervgazdálkodás időszakában államosítottak. Amikor az Állami Áruház kinőtte magát 1983-ra; elköltöztették. Földszintjén többször próbálkoztak étteremmel, kávéházzal, tartottak itt Jóképű Klub partikat is; a városháza felújítása alatt ideiglenesen az önkormányzat néhány osztálya ide költözött. A központi helyen fekvő komplexum nem teljesen üres, felső szintjén működik az önkormányzati médiacentrum, az épület egyik sarkán cukrászda, az alsó szint viszont évek óta hasznosításra vár.
Ugyancsak csendesen enyészik Szolnok központi helyén, a buszpályaudvar mellett a Magyar Rádió hetvenéves épülete. A kétszintes ingatlan egyelőre állja a sarat, bár a környék kifejezetten lelombozó, szemetes, ragacsos, gazdátlan. Terveztek ide parkolóházat, mostanában viszont arról lehet hallani, hogy a Fidesz-közeli Mathias Corvinus Collegium hasznosítja majd az értékes épületet.
Sötét kupolájával Kecskemét főtere fölé magasodó Tudomány és Technika Háza a volt zsinagógában formálja az Andrássy utat utánzó Rákóczi utcát. A fehérre mázolt, 1871-ben felavatott zsinagógát a szocializmus időszakában a bontástól sikerült megmenteni, és a ’70-es évek közepén az új funkciónak megfelelően átalakítva felújítani. Nemrégiben Európai Uniós pályázatból Természettudományos Tudástár és Élményközpont jött létre a több tulajdonosú épületben, de évtizedek óta kihívást jelent a korszerűtlen fűtéshálózat és az épület külső tatarozása. A népszerű korzón, ahol éttermek és cukrászdák váltják egymást, több üres bolt várja hosszú ideje, hogy belakják. Közülük is kiemelkedik a városi tulajdonú portálos kialakítású, többfunkciós tevékenységre alkalmas volt Szigma áruház.
Szolnok eleven sebe, a Tisza Szálló és Gyógyfürdő, ami a nemrég közel 8 milliárd forintból felújított Szigligeti Színház közvetlen szomszédságában található. A múlt és a jelen, az érdek és a közjó kontrasztja a neobarokk stílusban épült szálloda, ami ugyan a szocializmus éveiben élte fénykorát, de egészen 2010-ig működött bálteremmel, vadászteremmel, fagyizóval.
Nyáron tágas kerthelyiség, élőzene és táncparkett csábította a vendégeket, oly nagy sikerrel, hogy a kerítésen kívül várakoztak esténként, amíg felszabadul egy-egy asztal. A téli időszakban pedig szauna és a kör alakú kupolacsarnokban termálvizes medencék várták a látogatókat. A tulajdonosváltások viharában megtépázott Tisza egyre siralmasabb állapotban van. A Szalay Ferenc-féle városvezetés 2010-ben kínai magánkézbe adta a műemlék jellegű szállót és ezzel nem csak egy értékes ingatlanról mondott le, de a város jelenleg egyetlen termálfürdőjéről is. Az új tulajdonos akkor azt ígérte, hogy az ingatlant fejlesztik, de nemhogy a vendégcsalogató beruházások maradtak el, hosszú évek óta nem látogatható a gyógyfürdő sem.
A 19-20. század fordulóján Kecskemét elsőrangú szállodája és kávéháza a Royal volt a városháza közelében, a Lechner Ödön utcában. Az épületben volt szanatórium, orvosi rendelő, bálterem. 1951-ben azzal a céllal adták át új közönségének, hogy a hivatásos katonák, a rendőrség tagjai és hozzátartozóik szórakozási lehetőséget találjanak. Közel hatvan éven át itt működött a Tiszti Klub, bezárása után söröző és nosztalgiadiszkó. A megyétől megörökölte a kecskeméti önkormányzat, de ajtaján évek óta lakat.
Szolnok másik ikonikus szállója a Szapáry úton található Grand Hotel, ami 1895-ben épült. Még kopottas ruhájában is kiemelkedik környezetéből a kétemeletes impozáns szálló. Az épület földszinti részén valaha étterem és kávéház működött, de ma már egy bankfiók színes kirakata található itt, a felsőbb emeletek falai között pedig csak a galambok találtak otthonra.
Kecskeméten az üres, bekerítetlen foghíjtelkek tátongó sebként jelennek meg, hol ideiglenes parkolóként, hol gazos üres telekként, ami elcsúnyítja a városképet. Ezek a területek döntően magántulajdonban vannak. Az önkormányzat kellő eszköz hiányában tétlenül nézi, ahogy az építési telkeket ellepi a gaz, a bokrok alatt hajléktalanok vernek sátrat, illegális szemétlerakókká válnak.
Szellemházak minden városban vannak, Szolnokon és Kecskeméten is. Szolnokon a tárház kísértetjárta épülete, az Eötvös téren álló víztorony és a Mártírok úti Hotel Student.
Kecskeméten nem egyszer lángolt már a Mária körút és Csaba utca sarkán álló félbemaradt lakóház, ami csaknem 20 éve szégyenfoltja a városnak. A magánépület állapota életveszélyes, a tető beszakadt, drogosok lakják. Használaton kívül van a közel 60 éves Lővei Klára kollégium a Piaristák terén. A szocializmusban épült egykori óvónőképző kollégium 2020 óta a Református Egyház tulajdona. A felújítás és a lebontás viszont egyaránt költséges. Az egyház ettől elzárkózott; erre nincs pénze. Februárban a város közgyűlése arra kérte a helyi ingatlankezelő céget, hogy dolgozzon ki egy megoldást az egykori kollégium hasznosítására; – azóta nincs hír.
Ahogy az üresen és hasznosítatlanul álló, vakolatát magáról ledobó más épületekről sem.
