A szabadszállási Kreisch Zoli civilben nagykereskedelmi vezető, de ha van csak egy kis szabadideje, feleségével a Felső-kiskunsági pusztát járják, és fotóznak, filmeznek. Az elmúlt hetekben egy rókacsaládról – főleg a világgal ismerkedő, szunyókáló vagy egymással civakodó kölykökről – készítettek remek felvételeket.
Kreisch Zoltánról már többször írtunk. Ő az az amatőr filmes, aki februárban saját örömére forgatott egy kisfilmet a Felső-kiskunsági pusztáról, benne szép képkockákkal a térség talán legismertebb állatfajáról, a fokozottan védett túzokról. Készített képeket egy különleges világos színváltozatú őzbakról, de videózta a KTE futballcsapatának szurkolótáborát is (egyébként ő is a lila-fehérek nagy híve).
Zoli egyébként egy épületgépészeti és fürdőszoba felszerelési cégnél dolgozik mint nagykereskedelmi vezető. Édesapja a Kunszentmiklós melletti tanyavilágban született, és bár ő nem itt nőtt fel, mindig nagy élményt jelentett számára gyermekként, ha nagyapját meglátogatták a pusztán; lenyűgözte ez a vidék, és remélte, hogy egyszer majd itt telepedhet le. Felesége, Kreisch-Körözsi Virág Kunadacsról származik, ő is bejárta gyermekkorában a környező erdőket és mezőket. A házaspár manapság is sokat sétál a természetben, és közben hódolnak szenvedélyüknek, a fotózásnak és videózásnak.
„Ebből mi nem keresünk pénzt, egyszerűen csak szeretnénk minél többeknek megmutatni a természet értékeit és hogy a mai, rohanó, félelmekkel teli világban is van szépség, van kikapcsolódási lehetőség” – mondta Zoli.
Nemrég készült el újabb kisfilmje, ezúttal egy rókacsaládról, amelynek kotoréka Kunszentmiklós és Kunadacs között, egy akácligetben található. A Kunszentmiklósi Természetvédő Petőfi Vadásztársaságtól kapták a tippet a témára. A szokásos munkamegosztás szerint felesége fotózott, Zoli pedig filmezett.
„Egyszerű terepszínű vadász ruházatot használunk, amikor ilyen közel vagyunk, akkor terepszínű csuklyát és néha kesztyűt is. Az állványokhoz lombos ágakat támasztunk, ez a takarásunk. Van álcahálónk és lessátrunk is, de jobban szeretjük, ha meg tudjuk ezt “természetesen” oldani. 15-25 méter távolságból filmezünk és fotózunk, ennél közelebb nem szabad menni. Meg sem pisszenünk, mert már egy kézmozdulat elég ahhoz, hogy elijesszük őket. A legfontosabb, hogy a célhoz képest lehetőleg szembeszélben, vagy rosszabb esetben oldalszélben legyünk. Ha kotorék közelében otthagyjuk a ‘szagunkat’, vagy észrevesz minket, akkor az anya elköltözteti a kölyköket” – árult el részleteket a forgatásról. Ebből azért jól kitűnik: ugyan amatőr vadfotósról és filmesről van szó, de roppant profihoz méltón tervezik meg és hajtják végre a forgatásaikat.
A rókacsaládot két nap lesték meg. Első alkalommal két órát töltöttek a kotorék közelében, de alaposan eláztak egy hirtelen jött záporban, így aznapra feladták. A második nap reggelén koncentráltan figyelték egy kotorék bejáratát, a kölykök viszont egy másikból jöttek elő, és felfigyeltek a házaspárra. Helyet változtattak, de délelőtt a rókák már nem mutatkoztak. Délután viszont végre szerencséjük volt, két órán keresztül ott játszottak-pihentek-civakodtak előttük a rókakölykök, és kóstolgatták az anyjuk által hozott nyulat.
„Mivel tükörreflexes gépet használunk, hallották a kattogását. Eleinte figyeltek rá, aztán idővel megszokták, és rá se hederítettek. Az erdő a zöld növényzet alatt tele van száraz ágakkal, ezért óvatosan kell lépkedni, minden lábmozdulatra figyelni. Sokszor teljesen begörcsöl a lábunk a kis széken… A kölykök nagyon sokáig nem mentek vissza a kotorékba, de nem akartam tovább maradni, nehogy az anyjuk megjelenjen és észrevegyen. Ezért egy takarás mögé bújva elkezdtem zörögni, mintha egy vaddisznó lenne ott, a kis rókák erre rögtön a kotorékba menekültek, így én is gyorsan el tudtam tűnni” – mondta Zoli, hangsúlyozva: vigyáznak rá, hogy ne háborgassák a rókákat. Ez fontos az állatoknak, de a vadásztársaságnak is, és nem szeretnének gondot okozni nekik.
„Hogy milyen élmény volt így testközelből? Leírhatatlan. A filmen sem tudom teljesen átadni… Hatalmas adrenalin, majd megnyugvás. Egyszer csak beleolvadsz abba a világba. Ott megszűnik a hétköznapok gondja” – mondta az amatőr filmes. Hozzátette: természetesen tudják, hogy a rókák és a Simabőrűek közötti harc állandó, hiszen a kisrókák nagyon sok fácánt, nyulat fogyasztanak, míg felcseperednek, és a ravaszdik zsákmány után kutatva manapság sem vetik meg a tanyák, faluszéli házak baromfiudvarait…
