Kétszer is csordultig töltötte Azariah a kecskeméti Ápoló klubot a hétvégén. A fiatal zenész több hangszeren, meglepetés előadókkal állt színpadra, a közönség pedig szinte egy emberként tombolt a legnépszerűbb slágerekre és a korai dalokra is.
Ahogyan azt már korábban megírtuk, eredetileg csak a pénteki napot hirdették meg a szervezők, ám a jegyek olyan sebességgel fogytak el, hogy a hoppon maradt érdeklődők kedvéért szombatra is szerveztek egy ráadás koncertet. A rajongók pedig éltek a lehetőséggel, még a második napra is csak komoly vadászat útján lehetett belépőt találni. Jól kellett taktikázni az érkezéssel is, ugyanis egy-egy neccesebb időszakban a Széktói Stadion oldalsó bejáratáig ért a beléptetésre váró sor, bent pedig, ha lett volna csillár biztos, hogy még azon is emberek lógtak volna.
Megdőlni látszik tehát a népszerű közvélekedés – amit a szerző is hajlamos volt osztani -, hogy Kecskeméten nincsenek érdekes programok, kikapcsolódási lehetőségek, jó koncertek. E tétel ellen az Ápoló klub már egy ideje egyre hatékonyabban dolgozik, és teszik mindezt modern, 21. századi körülmények között, ahogyan azt több ismerős kecskeméti zenekartól is hallottuk már. Talán a profi technikai paraméterek is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a teltházas péntek után, a szombati ráadásból sem spórolták ki az energiát Atiék. A becézést talán nem lesz sértő, ha már a vendégelőadó Desh köszöntőjében mindannyian drága szép testvérek lettünk.
A kicsit több mint egy órás buli alatt elhangzott a Mindegy, a Gát, a Miaf@sz, a Four moods, a Tisztán iszom, a Három korty, meg amiket a szerző nem ismer, ám ez cseppet sem gátolta meg a latinos, arabos, szép szólókra és jó ütemű veretésre történő táncban.
Botcsinálta zeneelemzés helyett álljon itt a lényeg, Azariah valami olyat tud, amit más nem. A zenei zsenialitása hiteles, természetes, a szövegei pedig – a hazai zeneipar 95 százalékával ellentétben – amellett, hogy jól énekelhetőek teret engednek az intellektusnak és az érzelmeknek is. Szép és nehéz küldetés ez. Hogy merre ível majd kiderül. Legkésőbb jövőre, amikor ígéretük szerint újra jönnek az Ápolóba!
