Különleges kihívást, kampányt hirdetett meg a Szabad Terek csapata Kecskeméten is: a Klímaakcióhoz csatlakozók azt vállalták, hogy egy hónapon keresztül csak olyan élelmiszereket vásárolnak, amelyeket 50 kilométeren belül termeltek meg vagy állítottak elő.
Hat város közösségi terei és civil szervezetei vettek részt a Szabad Terek Étkezz fenntarthatóan egy hónapon át! mottóval meghirdetett Klímaakciójában. Pécs, Szeged, Szombathely, Debrecen és Budapest mellett idén első ízben a Kecskeméti Szatyor Egyesület is bekapcsolódott a kampányba, mégpedig azzal a céllal, hogy itt helyben minél jobban megismerjék az egyesület küldetését, tevékenységét. A Szatyor közösségét nemrég mi is részletesen bemutattuk. Kecskemét elmúlt tíz évének egyik legsokoldalúbb, legelőremutatóbb kezdeményezése azt képviseli, hogy nem szabad és nem is érdemes száz és ezer kilométerekről ideszállított zöldséget, gyümölcsöt vagy sajtot megvenni, mikor helyi – esetleg lassan ismerőssé váló – termelőknél jobb minőségű, egészségesebb és ízletesebb árut kaphatunk. A közösségben önkéntesek munkája révén talál egymásra az eladó és a vásárló, nem utolsósorban pedig egy rendelőfelületet is üzemeltetnek.
A mostani életmódváltó kihíváshoz csatlakozók azt vállalták, hogy lehetőség szerint csak olyan olyan élelmiszereket vásárolnak, amelyeket 50 kilométeren belül termeltek meg vagy állítottak elő. Az már haladó szintet jelentett, ha valaki nem csak azt kérdezte meg a pékségben, hogy a kenyeret hol sütik, hanem aziránt is érdeklődött, hogy a sütéshez honnan hozzák a lisztet.
Mindez nyilván azért jó, mert így nem a fél világon átutaztatott élelmiszerek, hanem szezonális, termelői, lehetőleg vegyszer- és csomagolásmentes alapanyagok kerülnek az asztalunkra, majd a gyomrunkba – hívta fel a figyelmet a Szatyor.
Az egészséges táplálkozást és fenntartható fogyasztást népszerűsítő kampányt nagykövetek is képviselték, Kecskeméten Pál Fanni szövegíró.
„A Szatyor vásárlói, termelői, önkéntesei valamennyien elhivatottak ebben a gondolatban. Igyekszünk minél ritkábban járni bevásárlóközpontokba és lehetőleg csak helyi élelmiszereket vásárolunk” – mondta el múlt héten a kampányról a sajtónak tartott uzsonnán Oláh Edit, a közösség egyik önkéntese.
Miklusicsák Alíz, a kampányt elindító Szabad Terek kommunikációs munkatársa szervezetüket mutatta be. A Szabad Terek egy országos hálózat, amely olyan független kulturális tereket és civil szervezeteket fog össze és támogat, amelyek helyet biztosítanak a párbeszédre az emberi alapértékekről, az európai alapjogokról és aktuális társadalmi ügyekről, illetve befogadó teret nyújtanak alternatív kulturális programok és a helyi civil közösségek számára, azoknak, „akiknek nagyon fontos a szabadság, a szabad tér, a szabad gondolkodás”.
Elmondta azt is, hogy tavalyi klímaakciójuk olyan sikeres volt, hogy a résztvevők nem hagyták abba a meghatározott időkeret, azaz négy hét után sem. Nagykövetet a kampányhoz egyértelműen Budapesten volt a legnehezebb találni, hiszen a fővárosban nem kis vállalás ötven kilométeres körzeten belüli árukból biztosítani a mindennapi étkezést.
Pál Fanni mindenhová Lali nevű biciklijével vagy busszal, vonattal jár. Tanyáján fával fűt, a vizet fúrt kútból nyeri és kevés húst fogyaszt. A ruhatára döntő hányada second hand-forrásokból van. Szóval egyáltalán nem áll tőle az akcióban kért szemléletmód. Mégis, többször volt olyan pillanat, amikor azt mondta, ezt nem tudja így tovább csinálni, muszáj elugrania a bevásárlóközpontba.
„De aztán mindig visszafogtam magam, és csak a helyi kisboltba mentem el. Ott megkérdeztem, milyen termék származik ötven kilométeren belülről, és kiderült, hogy nemcsak a tojás, hanem a zöldségek is. Meg voltam mentve! Az egy hónap alatt nagyon sok tapasztalatot szereztem. Az egyik, hogy sokkal nehezebb egy ilyen vállalás, mint elsőre tűnik – már ha komolyan veszi az ember. Márpedig én így tettem” – mesélte Fanni. Főleg a tejtermékek beszerzése jelentett neki eleinte gondot, és az is egy komoly váltás volt, hogy csak szezonális zöldségeket, gyümölcsöket tudott fogyasztani.
Fanni feltett szándéka volt, hogy utolsó perces beugrásait a szupermarketekbe és impulzus-vásárlásait kiváltsa egy-egy kiadós piacozással. És ez be is jött neki, teljesen magával ragadja a hangulata.
„Sokkal személyesebb kapcsolódásokra van lehetőség a piacon, mint ha bemegyünk egy multiba és levesszük a szükséges dolgokat polcról. Az személytelen és elidegenítő dolog, míg a piacon ismerősöket lehet szerezni, beszélgetni” – véli a kampány kecskeméti nagykövete, aki a Szatyor több termelőjének áruit is felfedezte. Úgy véli, biztosan lesznek a jövőben is megingásai, de feltett szándéka, hogy a megkezdett utat folytassa, és továbbra is a helyi termékekre alapozzon.
