Individualista és önző világunkban ritka az olyan nemes tevékenység, mint amilyenbe Kollár Csaba lokálpatrióta üzletember vágott: hét éve kitalált egy hatalmas botanikus kertet Kecskemétre és neki is fogott a megvalósításhoz, megvásárolt öt szomszédos ingatlant, rekultivált, közművesített. A területet körülölelő mintegy 2,5 hektárnyi véderdőben már szépen növekednek a bokrok, facsemeték, tíz-tizenöt év múlva pedig a kert az alapító-tulajdonos tervei szerint a látogatók előtt is megnyílik majd: óvodások, iskolások, kirándulók, családok tölthetnek kellemes órákat a zöld környezetben.
2021 tavaszán Belsőnyírbe, az arborétumtól nem messze lévő földbirtokára hívta meg a városvezetést, az erdész és kertész szakembereket, valamint a helyi és országos sajtó munkatársait Kollár Csaba. Az agrármérnök üzletember ekkor beszélt először nagyobb nyilvánosság előtt a nem mindennapi terveiről. A KecsUp a napokban meglátogatta a Kecskeméti Nyírjes Modern Botanikus Kertet, hogy megnézzük, az elmúlt két és fél évben mi történt, hogyan fejlődnek a növények, és hogy megkérdezzük az alapítót, kitart-e az elhatározása mellett.
„Természetesen. Nem szemfényvesztésről van szó” – mondja mosolyogva Csaba, amikor elindulunk körbesétálni a területet. Velünk tart Szlovák Gabriella is, aki idén tavasszal lett itt főkertész, és lát el vagy szervez meg minden kerttel kapcsolatos feladatot. Mint Csaba hozzáteszi, tevékenységei miatt gyakorlatilag egyáltalán nincs szabadideje, ezért nagy szüksége volt egy hozzáértő és megbízható segítőre.
„Kerestem egy területet házépítés miatt, és megtetszett ez a környék. Az építési előírások szerint itt viszont rendkívül alacsony, mindössze 1 százalékos volt a lakhatási célú beépítési arány – ez azóta 1,5 százalékra emelkedett. Azaz egy 150-200 négyzetméteres házhoz 1,5-2 hektáros területre van szükség. Arra gondoltam, hogy ha ilyen szép nagy területem lesz, akkor ott egy igazán pazar kertet, rekreációs miliőt lehet létrehozni. Az is eszembe jutott, hogy ha ez a kert megvalósul, akkor az jóval több embert kell szolgáljon, mint az ott lakó pár főt, tehát legyen sok-sok ember örömére és hasznára. Így jutottam el pár nap leforgása alatt ahhoz a tervhez, hogy legyen itt egy igényes botanikus kert, ahova a jövőben látogatók is jöhetnek majd” – idézi fel Csaba, hogyan is indult az egész. És hogy rávilágítsunk, miért is nem mindennapi az elhatározása, két fontos tényezőt muszáj elárulni:
- ha eljön majd az ideje, a kapukat díjmentesen nyitja meg az érdeklődők előtt, és csoportoknak szakvezetést is adni kíván,
- eddig mindent saját adózott jövedelméből finanszírozott, a területvásárlástól kezdve az ültetésen át a fenntartásig, nem vett igénybe pályázati forrásokat sem, főként azért, hogy teljes egészében a saját elképzelései mentén haladhasson, ne kössék meg, ne befolyásolják különféle, esetleg a valóságtól elrugaszkodott vagy a céljaihoz nem illeszkedő kiírási feltételek, elvárások (lásd: például nem tervez talajfelszíni lombkorona sétányt).
Az első kettő után további három szomszédos földet vásárolt meg, de ezeket már kifejezetten azzal a céllal, hogy a közcélú kert elég nagy legyen. Voltak olyan szántóföldek, amelyekre extrém magas árat mondott a tulajdonosa, például egy 1,5 hektáros szomszédos földért 120 millió forintot kértek 2016-ban. Végül sikerült nagyjából három év alatt öt ingatlan tulajdonosaival megalkudnia és így kialakult a mostani 8,2 hektáros terület, amelyet már nem kíván bővíteni. Egyrészt már rég elültették a véderdőt alkotó növényeket, kialakították az öntözőrendszert, és nem mellesleg felhúzták a kerítést, másrészt a nyolc hektár fenntartása óriási feladat és költség (éves szinten már most a kezdetekben is tízmillió forintos nagyságrendű).
Az alapítónak gondolni kell a jövőre is, hogy hány állandó kertészt kell majd alkalmazni, mennyi gépet venni, járulékot fizetni, látogató központot építeni (és a kiadásokat felsorolását folytathatnánk), hiszen azt nem szeretné, hogy egy óriási, de gondozatlan, gazos, elhanyagolt kertje legyen (mint hozzáteszi, azt nyilván meg se mutatná másoknak, és ő sem szívesen tartózkodna benne).
A Kecskeméti Nyírjes Modern Botanikus Kertnek elnevezett terület megtervezésére neves tájépítészeket, botanikusokat, szakértőket fogadott. A nagyobb, belső, úgynevezett gyűjteményes részét még nem kezdték el kialakítani, ezt egyelőre növénytermesztéssel hasznosítják: tavaly napraforgó termett, idén tritikálé, most pedig őszi búza következik. Itt a növényeken kívül lesz később üvegház, játszótér, pavilon és látogatóközpont is.
Mint Csaba és Gabriella elmagyarázza, pár évig még a területet körülölelő véderdőnek kell erősödnie. A kerítés mellett belülről végig egy 2 méter széles cserjesáv s azon belül egy 19,5 méter széles fasáv húzódik. Bár ránézésre keskenynek tűnhet, összességében ez is már egy 2,5 hektárnyi területet jelent, ahova 2021 tavaszán közel 18 ezer fát és 10 ezer cserjét ültettek el. 94 százalékuk kicsi, 20-50 centiméter magasságú, 1-2 éves erdészeti csemete volt.
„Ez is egy pici vesszőcskéből nőtt ekkorára” – mutat Csaba egy bőven a fejünk fölé magasodó, jó négy méter magas nyárfát, megjegyezve, hogy a nyarak egyébként is rendkívül gyorsan nőnek. A véderdősávba a cserjék közé került tűztövis, homoktövis, kökény, gyepűrózsa és borbolya, az erdősáv körülbelül felerészben kocsányos tölgyből, valamint tizenöt egyéb európai őshonos fafajból – a névadó nyírfa mellett juharokból, nyarakból, gyertyánból, kőrisekből, ezüst hársból, vadkörtéből, madárcseresznyéből, az örökzöldek közül fekete-, luc-, és erdei fenyőből – áll.
A kertet oldalt és hátul két méter magas, sűrű szálú, hosszú élettartamú horganyzott acélháló veszi körül, amely 15-20 centiméter mélységben a talaj alatt is fut, így nyújt kellő védelmet az őzek és a nyulak ellen is. Rókák viszont így is be tudtak jutni, a kerítés alatt alagutat ásva. A kotorékokra földmunkák közben bukkantak rá. Az utcafronti kapu és kerítés még nem végleges.
„A véderdőben a fajösszetétel változó. Két őshonos európai növénytársulásra alapozunk, a gyöngyvirágos tölgyesek az alföldi zárt kocsányos tölgyesekkel váltakoznak. Jól látszik, hogy más képet is mutatnak. Mindkettő a kontinensünkön kialakult olyan természetes növénytársulás, amelyekre gazdag élővilág jellemző, és mivel képes önmagát folyamatosan megújítani, évezredekben mérhetően hosszú életű” – mondja Gabriella.
A véderdő sáv funkciója, hogy megvédje a majdani belső gyűjteményes részt a széltől, felfogja a nemkívánatos port, esetleges kemikáliákat és a gyomok magjait, valamint javítsa a terület mikroklímáját. A bokrok már a fák előtt felfelé terelik a szelet, termésük pedig eleséget jelent a madaraknak. Csaba hozzáteszi, hogy idővel, ha a védő funkciójukat már betöltötték, a nyárfákat kitermelik majd, pár évig viszont átmeneti nevelőfaként nagyon hasznosak.
„Az ültetések előtt nagyon alapos, tudományos igényű talajvizsgálatokat, majd talajelőkészítést, egyes részeken rekultivációt végeztünk, többszöri altalaj-lazítással, mélyszántással, nagy volumenű szervestrágyázással. Egyes növényfajoknál speciális, adott fafajnak megfelelő ültető-trágyát is szórtunk az ültetőgödrökbe” – folytatja Csaba. A bejárathoz közelebbi, magasabb részen körbemutatva megjegyzi: ezen a hosszú és nagyobb folton jól láthatóan világos, keseszínű a talaj, nagyon terméketlen, borzasztóan alacsony a humusztartalma, nagyon meszes és lúgos. Ugyan „csak” 8 hektár a terület, de nagyon változékony a talajminőség. A legmagasabb és a legalacsonyabb pontok között 6 méter a szintkülönbség, ami itt az Alföldön ritkaság. Van, ahol 100 centiméter mély a jó termőréteg, máshol teljességgel hiányzik (szóbeszéd szerint régebben elhordták).
„Azok a munkások, akik korábban itt dolgoztak a szőlőültetvényen, mondták, hogy az előző tulajdonos bármit próbált idetelepíteni, minden kipusztult, még a mandula és a dió is. Próbaképpen fenyőt ültettünk, és a jelek szerint egyedül az volt képes megmaradni. Sok helyen olyan kemény volt a talaj, mint a kő! Fúrásnál attól lehetett tartani, hogy tönkremegy a gödörfúró szerszám, no meg ment a lamentálás, hogy kőnek ütköztünk-e, vagy mi a fene lehet odalenn, mert nem bír lejjebb kerülni a benzinmotoros fúró.”
