Individualista és önző világunkban ritka az olyan nemes tevékenység, mint amilyenbe Kollár Csaba lokálpatrióta üzletember vágott: hét éve kitalált egy hatalmas botanikus kertet Kecskemétre és neki is fogott a megvalósításhoz, megvásárolt öt szomszédos ingatlant, rekultivált, közművesített. A területet körülölelő mintegy 2,5 hektárnyi véderdőben már szépen növekednek a bokrok, facsemeték, tíz-tizenöt év múlva pedig a kert az alapító-tulajdonos tervei szerint a látogatók előtt is megnyílik majd: óvodások, iskolások, kirándulók, családok tölthetnek kellemes órákat a zöld környezetben.
2021 tavaszán Belsőnyírbe, az arborétumtól nem messze lévő földbirtokára hívta meg a városvezetést, az erdész és kertész szakembereket, valamint a helyi és országos sajtó munkatársait Kollár Csaba. Az agrármérnök üzletember ekkor beszélt először nagyobb nyilvánosság előtt a nem mindennapi terveiről. A KecsUp a napokban meglátogatta a Kecskeméti Nyírjes Modern Botanikus Kertet, hogy megnézzük, az elmúlt két és fél évben mi történt, hogyan fejlődnek a növények, és hogy megkérdezzük az alapítót, kitart-e az elhatározása mellett.
„Természetesen. Nem szemfényvesztésről van szó” – mondja mosolyogva Csaba, amikor elindulunk körbesétálni a területet. Velünk tart Szlovák Gabriella is, aki idén tavasszal lett itt főkertész, és lát el vagy szervez meg minden kerttel kapcsolatos feladatot. Mint Csaba hozzáteszi, tevékenységei miatt gyakorlatilag egyáltalán nincs szabadideje, ezért nagy szüksége volt egy hozzáértő és megbízható segítőre.
„Kerestem egy területet házépítés miatt, és megtetszett ez a környék. Az építési előírások szerint itt viszont rendkívül alacsony, mindössze 1 százalékos volt a lakhatási célú beépítési arány – ez azóta 1,5 százalékra emelkedett. Azaz egy 150-200 négyzetméteres házhoz 1,5-2 hektáros területre van szükség. Arra gondoltam, hogy ha ilyen szép nagy területem lesz, akkor ott egy igazán pazar kertet, rekreációs miliőt lehet létrehozni. Az is eszembe jutott, hogy ha ez a kert megvalósul, akkor az jóval több embert kell szolgáljon, mint az ott lakó pár főt, tehát legyen sok-sok ember örömére és hasznára. Így jutottam el pár nap leforgása alatt ahhoz a tervhez, hogy legyen itt egy igényes botanikus kert, ahova a jövőben látogatók is jöhetnek majd” – idézi fel Csaba, hogyan is indult az egész. És hogy rávilágítsunk, miért is nem mindennapi az elhatározása, két fontos tényezőt muszáj elárulni:
- ha eljön majd az ideje, a kapukat díjmentesen nyitja meg az érdeklődők előtt, és csoportoknak szakvezetést is adni kíván,
- eddig mindent saját adózott jövedelméből finanszírozott, a területvásárlástól kezdve az ültetésen át a fenntartásig, nem vett igénybe pályázati forrásokat sem, főként azért, hogy teljes egészében a saját elképzelései mentén haladhasson, ne kössék meg, ne befolyásolják különféle, esetleg a valóságtól elrugaszkodott vagy a céljaihoz nem illeszkedő kiírási feltételek, elvárások (lásd: például nem tervez talajfelszíni lombkorona sétányt).
Az első kettő után további három szomszédos földet vásárolt meg, de ezeket már kifejezetten azzal a céllal, hogy a közcélú kert elég nagy legyen. Voltak olyan szántóföldek, amelyekre extrém magas árat mondott a tulajdonosa, például egy 1,5 hektáros szomszédos földért 120 millió forintot kértek 2016-ban. Végül sikerült nagyjából három év alatt öt ingatlan tulajdonosaival megalkudnia és így kialakult a mostani 8,2 hektáros terület, amelyet már nem kíván bővíteni. Egyrészt már rég elültették a véderdőt alkotó növényeket, kialakították az öntözőrendszert, és nem mellesleg felhúzták a kerítést, másrészt a nyolc hektár fenntartása óriási feladat és költség (éves szinten már most a kezdetekben is tízmillió forintos nagyságrendű).
Az alapítónak gondolni kell a jövőre is, hogy hány állandó kertészt kell majd alkalmazni, mennyi gépet venni, járulékot fizetni, látogató központot építeni (és a kiadásokat felsorolását folytathatnánk), hiszen azt nem szeretné, hogy egy óriási, de gondozatlan, gazos, elhanyagolt kertje legyen (mint hozzáteszi, azt nyilván meg se mutatná másoknak, és ő sem szívesen tartózkodna benne).
A Kecskeméti Nyírjes Modern Botanikus Kertnek elnevezett terület megtervezésére neves tájépítészeket, botanikusokat, szakértőket fogadott. A nagyobb, belső, úgynevezett gyűjteményes részét még nem kezdték el kialakítani, ezt egyelőre növénytermesztéssel hasznosítják: tavaly napraforgó termett, idén tritikálé, most pedig őszi búza következik. Itt a növényeken kívül lesz később üvegház, játszótér, pavilon és látogatóközpont is.
Mint Csaba és Gabriella elmagyarázza, pár évig még a területet körülölelő véderdőnek kell erősödnie. A kerítés mellett belülről végig egy 2 méter széles cserjesáv s azon belül egy 19,5 méter széles fasáv húzódik. Bár ránézésre keskenynek tűnhet, összességében ez is már egy 2,5 hektárnyi területet jelent, ahova 2021 tavaszán közel 18 ezer fát és 10 ezer cserjét ültettek el. 94 százalékuk kicsi, 20-50 centiméter magasságú, 1-2 éves erdészeti csemete volt.
„Ez is egy pici vesszőcskéből nőtt ekkorára” – mutat Csaba egy bőven a fejünk fölé magasodó, jó négy méter magas nyárfát, megjegyezve, hogy a nyarak egyébként is rendkívül gyorsan nőnek. A véderdősávba a cserjék közé került tűztövis, homoktövis, kökény, gyepűrózsa és borbolya, az erdősáv körülbelül felerészben kocsányos tölgyből, valamint tizenöt egyéb európai őshonos fafajból – a névadó nyírfa mellett juharokból, nyarakból, gyertyánból, kőrisekből, ezüst hársból, vadkörtéből, madárcseresznyéből, az örökzöldek közül fekete-, luc-, és erdei fenyőből – áll.
A kertet oldalt és hátul két méter magas, sűrű szálú, hosszú élettartamú horganyzott acélháló veszi körül, amely 15-20 centiméter mélységben a talaj alatt is fut, így nyújt kellő védelmet az őzek és a nyulak ellen is. Rókák viszont így is be tudtak jutni, a kerítés alatt alagutat ásva. A kotorékokra földmunkák közben bukkantak rá. Az utcafronti kapu és kerítés még nem végleges.
„A véderdőben a fajösszetétel változó. Két őshonos európai növénytársulásra alapozunk, a gyöngyvirágos tölgyesek az alföldi zárt kocsányos tölgyesekkel váltakoznak. Jól látszik, hogy más képet is mutatnak. Mindkettő a kontinensünkön kialakult olyan természetes növénytársulás, amelyekre gazdag élővilág jellemző, és mivel képes önmagát folyamatosan megújítani, évezredekben mérhetően hosszú életű” – mondja Gabriella.
A véderdő sáv funkciója, hogy megvédje a majdani belső gyűjteményes részt a széltől, felfogja a nemkívánatos port, esetleges kemikáliákat és a gyomok magjait, valamint javítsa a terület mikroklímáját. A bokrok már a fák előtt felfelé terelik a szelet, termésük pedig eleséget jelent a madaraknak. Csaba hozzáteszi, hogy idővel, ha a védő funkciójukat már betöltötték, a nyárfákat kitermelik majd, pár évig viszont átmeneti nevelőfaként nagyon hasznosak.
„Az ültetések előtt nagyon alapos, tudományos igényű talajvizsgálatokat, majd talajelőkészítést, egyes részeken rekultivációt végeztünk, többszöri altalaj-lazítással, mélyszántással, nagy volumenű szervestrágyázással. Egyes növényfajoknál speciális, adott fafajnak megfelelő ültető-trágyát is szórtunk az ültetőgödrökbe” – folytatja Csaba. A bejárathoz közelebbi, magasabb részen körbemutatva megjegyzi: ezen a hosszú és nagyobb folton jól láthatóan világos, keseszínű a talaj, nagyon terméketlen, borzasztóan alacsony a humusztartalma, nagyon meszes és lúgos. Ugyan „csak” 8 hektár a terület, de nagyon változékony a talajminőség. A legmagasabb és a legalacsonyabb pontok között 6 méter a szintkülönbség, ami itt az Alföldön ritkaság. Van, ahol 100 centiméter mély a jó termőréteg, máshol teljességgel hiányzik (szóbeszéd szerint régebben elhordták).
„Azok a munkások, akik korábban itt dolgoztak a szőlőültetvényen, mondták, hogy az előző tulajdonos bármit próbált idetelepíteni, minden kipusztult, még a mandula és a dió is. Próbaképpen fenyőt ültettünk, és a jelek szerint egyedül az volt képes megmaradni. Sok helyen olyan kemény volt a talaj, mint a kő! Fúrásnál attól lehetett tartani, hogy tönkremegy a gödörfúró szerszám, no meg ment a lamentálás, hogy kőnek ütköztünk-e, vagy mi a fene lehet odalenn, mert nem bír lejjebb kerülni a benzinmotoros fúró.”
Érdekes hallani azt is, hogy régebben annyira belvizes volt itt a terület, hogy dréncsövekkel és csatornákkal igyekeztek szikkasztani, ennek nyomai itt-ott elő is kerültek. A mélyebb fekvésű rész ma is vizes, némi kikotrással akár tó is lehetne ott, ami jól is jönne az élővilágnak.
„Valószínűleg, sőt meggyőződésem szerint nem hibáztak az őseink, akik mindenáron megpróbálták elvezetni a belvizeket itt az Alföldön is, hiszen a gazdálkodást, a megélhetést súlyosan gátolta, hátráltatta. Akkor még nem voltak tudatában annak – még a szakma sem -, hogy ez a lecsapolás, elvezetés milyen súlyos és gyorsított következményekhez vezet, és hogy csínján kellene bánni a vizek levezetésével. Ma már tudjuk, hogy az aszályok, a szárazság, az elsivatagosodás miatt a tájban kellene tartani a lehető legtöbb vizet. Manapság és általánosságban nagyon alacsonyan van a talajvíz. A két öntöző kutunkat 115-117 méter mélyre kellett fúrnunk, mert olyan komoly vízmennyiség kell a 8 hektáron való vízpótláshoz, ami ásott vagy talajvíz kutakból manapság már nem termelhető ki” – beszél Csaba a nehézségekről.
Az intenzív fejlődésben lévő véderdő csemeteállományt az időjárástól függetlenül havonta egy alkalommal öntözik a nagy teljesítményű kutakból, még ősszel és tavasszal is. Ilyenkor három órán keresztül mennek a húszméterenként elhelyezett, 17-20 méterre elszóró szórófejek, hogy a talaj mélyebb rétegei is átázzanak, és a fák gyökerei ne felfelé, hanem lefelé haladjanak a víz után, ami által jobban ellenállnak majd az aszálynak, viharoknak. Az öntözőrendszer működtetése fontos és munkaigényes feladat a nagy területen, ezt idén mind Gabriella végzi (tavaly javarészt maga a tulajdonos öntözött), ő állítja-szereli át a slagokat, szórófejeket a sáv belső és külső oldala között, így tudnak közel százszázalékos átfedettséget elérni az öntözésben.
A kert mindenese elárulja, nem ritka, hogy napi húszezer lépést is számlál a telefonja, mire végez mindennel. Hozzá tartozik a növények ápolása, metszése is, amelyre elsősorban azért van szükség, hogy a gyorsabban növő fák ne árnyékolják le a kisebb tölgyeket, de a túl szabálytalan növekedést is korrigálni kell. A gyomtalanításnál idén a kapálásról áttértek a kaszálásra, ezt évente hét-nyolc alkalommal végzik.
Tavasszal volt egy tételes növényleltározás. A kb. 20 x 20 méteres kijelölt blokkokban tételesen megszámolták, hány növény van fajonként, s mennyit kell a kivitelező KEFAG-nak pótolni. Azt, hogy a két és fél éve elültetett csemetéknek mekkora része maradt meg, nehéz megmondani fejből, és fajonként nagyon is eltérő, bár a beültetés után nem volt tételes leltározás.
„Van olyan faj, ahol 90 százalék hiányzik, van, ahol többlet is van. Összességében kedvező a meg nem eredési arány, köszönhetően a gondos talajelőkészítésnek és a rendszeres, alapos öntözésnek, amelyre a tavalyi nagy aszályban különösen nagy szükség volt. Már augusztusban itt-ott elkezdtek sárgulni a levelek. Az itt lévő néhány húsz-huszonöt éves fát is térdre kényszerítette volna az aszály, ha nem kezdjük el nyomban az erős öntözést. Azt látni kell, hogy az e vidéken nagyon sokáig őshonos és gyakori fafaj, a kertnek nevet adó nyír ma már csak sínylődik, a csemeték negyven-ötven százaléka kiment. Van pár nagyobb, régebbi egyed a területen, azok is elkezdtek kiszáradni, például a tetejük már többüknek elhalt. De látjuk a városban is több helyen, hogy ez történik a nyírfákkal. A tölgyeket a lisztharmat károsítja, ezért rendszeres vegyszeres növényvédelemre is szükség van, ami további jelentős munka ekkora területen és növény mennyiségnél. Ha már nagy és erős fák lesznek, visszább lehet venni a növényvédelmet, s akár el is hagyni azt. A tölgyeknél a szokásos növekedési ütem tíz centiméter évente, ami igen lassú, persze a feltételektől függően lehet még lassabb, de akár intenzívebb, évi harminc centiméter is. Erdészek szerint a nálunk lévő tölgyek fejlődése meglepően nagy, ez bizakodásra ad okot” – áll meg Csaba egy körülbelül egy méteres tölgyfacsemete mellett. Hozzáteszi: pótolják a kiszáradt fácskákat, és mivel ezek az újak már védettebb közegbe kerülnek, talán nagyobb az esélyük a megmaradásra.
„Ha nem is vagyok sem botanikus, sem ökológus, de ezeken a területeken is voltak mély tanulmányaim, például talajtan, növényélettan, kertészet, növénynemesítés, vízgazdálkodás. Emiatt hozzáértőnek számító szemmel nézve a kert elmúlt két és fél évét, azt mondhatom, számomra nem meglepetés, hogy ilyen szépen megnőtt a véderdő. Úgy fogalmaznék, a belefektetett energiát, törődést tekintve a növények erős fejlődése megfelel a vártnak. Igen nagy valószínűséggel ez így is fog folytatódni” – adott mértéktartó értékelést az alapító.
És hogy milyennek képzeli el a belső, gyűjteményes részt?
„Attól lesz látványos, ha a növények megjelenése, alkatuk, viráguk, levelük, színük, illatuk eltér a szokásostól. Viszont szem előtt kell tartani, hogy kedveljék, de legalább tolerálják az itteni klímát. Ha olyan növényeket telepítenénk, amelyeknek rendkívül nagy a gondozási igénye, és még így is nagy eséllyel kipusztulnak, akkor magas költségek mellett, minden küzdelem ellenére is borítékolt lenne a csalódás. Mamutfenyőink például biztosan nem lesznek, itt nincs értelme. Nem a kiszáradási, pusztulási, megújulási, változási folyamatok, hanem az ápolt, szép és egészséges növények bemutatása, egy minőségi rekreációs hely létrehozása a célunk. Egy klasszikus, széles növényspektrumú, madarakban is nagyon gazdag botanikus kert lesz belül, fás-és lágyszárú növényekkel egyaránt. De egyelőre az energiánkat a véderdősáv, valamint a következő években, évtizedekben ide fordítani való anyagi források előteremtése köti le.”
Kollár Csaba kiemelte: ha a kert már „kielégítően fogadóképes” lesz, akkor nem folyamatos nyitvatartásban gondolkodik az azzal járó magas költségek és jelentős többlet személyzet, illetve a látogatói kockázatok miatt, hanem elsősorban szervezett csoportoknak – főként óvodai, iskolai csoportoknak – díjmentesen biztosítaná a lehetőséget a látogatásra, adott esetben képzésre, továbbá rendszeresen nyílt napokat, heteket szervezne a város lakossága és a turisták számára.
Persze addig még sok a munka és a teendő, viszont az alapító eltökéltségét látva tényleg lesz itt egy olyan nagy zöld „oázis”, amely északnyugati szélirányból egész Kecskemét levegőjét is javítja majd.
