Felesleges császározás, indokolatlan gátmetszés, tágulási rásegítés, kényszerfekvés, evés-ivás tilalom, hasba könyöklés, verbális szidalmazás…csak néhány példája azoknak a leggyakoribb terhes, vagy éppen szülő nőket ért traumáknak, amelyek a magyar egészségügyben mindennaposnak számítanak. A hivatalos definíció szerint szülészeti erőszaknak számít minden olyan beavatkozás és bánásmód, amely a terhes vagy szülő nő beleegyezése vagy tudta nélkül, illetve akarata ellenére történik vele vagy újszülöttjével, a szülészeti ellátás bármely szakaszában. A szülészeti erőszak a nők elleni erőszak szinte mindennapos, mégis rejtett formája, ahol sérülhet az emberi méltóság, a betegjogok, az önrendelkezési és a kapcsolattartási jog is. Zárt ajtók mögött, értő tanúk jelenléte nélkül történik és sokszor nehezen felismerhető. Az ellene küzdő szakemberek szerint azonban muszáj elismernünk a létezését, hogy közösen gondolkodhassunk arról, hogyan tudnánk tenni ellene.
„A tetőpont és a legfájdalmasabb pillanat akkor következett, amikor az aznapi doktor bejött a csapatával. Azt mondta, megvizsgál. Soha, de soha életemben nem éreztem még ilyen pokoli fájdalmat, mint akkor, amikor megvizsgált. Félájultan feküdtem az ágyon, amikor végzett. Úgy éreztem magam, mint akit megerőszakoltak és ráadásul ehhez még közönség is volt. Senki nem lépett közbe, hogy hagyja abba, mert már szinte üvöltök. Mindenki nézte, ahogy brutálisan kézzel rám tágít. Alig voltam magamnál. Hozzám már többet nem beszélt, csak a rezidensekhez…Megaláztak, megerőszakoltak, magamra hagytak. Elvileg a szülés egy csodálatos élmény gondoltam, de ez nem csodálatos. Ez maga a pokol.”
Ilyen és ehhez hasonló történeteket olvashatunk a Másállapotot a szülészetben kezdeményezés oldalán, de elég csupán a legközelebbi játszótérre kimennünk, vagy egy női társaságban bedobnunk a szülés témát és az egy főre jutó rémtörténetek száma bőven lekörözi a GDP-t.
Az aktivisták összeszedték a szülészeti erőszak leggyakoribb megnyilvánulási formáit:
- a nő szükségleteinek vagy fájdalmának figyelmen kívül hagyása;
- szóbeli megalázás;
- indokolatlanul végzett eljárások vagy fizikai erőszak alkalmazása;
- szükségtelen gyógyszerhasználat, orvosi beavatkozás a nő akarata ellenére;
- az intézmény elhagyásának akadályozása;
- embertelen vagy durva bánásmód;
- diszkrimináció vagy megalázás faji, etnikai vagy gazdasági háttér alapján, vagy a nő kora, nemi identitásának átlagtól való eltérése miatt;
- a kezelés megtagadása.
A jelenség tehát nem újkeletű, fogalommá azonban mindössze alig egy évtizede vált, és a szakemberek (bábák, dúlák, perinatális tanácsadók, pszichológusok, védőnők stb…) egybehangzó véleménye szerint a szülészeti erőszak egyik legnagyobb hazai indikátora a túlmedikalizált egészségügy. Magyarországon ugyanis egy átlagos szülésre 8-10 orvosi beavatkozás jut.
„Nem tudom, hogy ez esetleg témába vág-e. Szenvedtem el a terhességem során traumát, nagyon sokszor lekezelően bántak velem, viszont a legnagyobb trauma az volt, mikor a kilenc hónapos kisfiamnál kiderült, hogy az anyaméhben, az egyik szülésvisszatartásnál kapott egy agyvérzést, amit a kutya nem vett észre, holott akkor is jeleztem, hogy itt valami baj van, illetve szülés után sem mondtak semmit ezzel kapcsolatban”
– írta Ildikó a kecsup.hu felhívására, ahol édesanyák tapasztalatait gyűjtöttük.
A magyar kórházi statisztikák rendkívül lesújtóak, azaz csak lennének, mivel idehaza az egész rendszer tabusított és nincsenek nyilvánosan elérhető adatok, amelyekből a szülészeti ellátás tényszerűségeiről tájékozódhatnának akár a kismamák, akár a szakemberek.
Hivatalosan tehát nem tudni, hogy mennyi szülést indítanak, milyen okkal, nem ismerjük a különböző beavatkozások előfordulási arányát, és nincs információnk arról, hogy az anyák milyen tapasztalatokkal távoznak a szülészetekről, miközben a szülésélmény életre szóló hatásait, társadalmi szintű jelentőségét számos kutatásból ismerjük már. Korábban a Nemzeti Egészségbiztosítás Alapkezelő (NEAK) minden évben közzétette az előző évi császármetszés arányokat országosan összesítve, illetve intézményi bontásban, de 2023-ban ez már csak akkor történt meg, miután közérdekű adatigényléssel kikérték. A WHO statisztikái szerint a magyarországi császármetszési adatok a latin-amerikaiakkal vetekszenek, ahol a világon a legmagasabbak a számok. A valós adatokról azonban csak sejtések voltak. A g7.hu-n megjelent adatok szerint ma már ott tartunk, hogy harmadával kevesebb kisbaba születik hétvégén meg munkaszüneti napokon. A gátmetszéseknek arányának az ajánlott 10 százalékhoz képest idehaza 50-60 százalék körül mozog, de a császármetszés aránya is jóval magasabb a WHO ajánlásánál.
Nyilvános kórház- és orvosértékelési rendszer kellene
Az információhiány ellen küzd Pleván Tímea, perinatális szaktanácsadó, két kisiskolás ikerlány anyukája, és az Ablak a világra projekt megálmodója, aki honlapján egy olyan, anyai tapasztalatokon alapuló, folyamatosan bővülő szülészeti adatbázist hozott létre, ami feltérképezi a magyarországi szülészeti ellátást és ezzel megkönnyíti a szülés előtt álló kismamák tájékozódását a helyszínenként eltérő protokollok és a gyakorlat között.
– Abból a tapasztalatból indultam ki, hogy a szülők, édesanyák leginkább a közösségi helyeken (játszótéren, babamama klubban, közösségi média felületeken) tárgyalják ki egymás között a szüléstörténeteiket, a kórházi tapasztalataikat – mesél a kezdeményezésről Pleván Tímea. – Azt is tudjuk, hogy a magyar szüléstörténetek, kórházi tapasztalatok régiónként, városonként, de még kórházanként is nagyon eltérőek lehetnek, ezért felötlött bennem, hogy jó lenne ezeket az információkat valamilyen formában rendszerezni és elérhetővé tenni, hogy a komplett hazai ellátást átfogóan láthatóvá váljon. Persze nem a legfelemelőbb dolog a szülés csodáját számok szintjére lecsupaszítani, de az anyák számára fontos, hogy tájékozódni tudjanak arról, hogy melyik intézményben mire számíthatnak, ha már hivatalos forrásból nincsenek ilyen adatok.
Ezt a szülészeti adatbázis bárki kitöltheti
Nem kell hozzá regisztrálni, teljesen anonim és önkéntes a kérdőív kitöltése. Az elmúlt 5 évben eddig huszonnégyezer édesanya és kismama osztotta meg itt a tapasztalatait a magyarországi kórházak szülészeti- és csecsemőgondozó osztályainak gyakorlati eljárásaival, működéseivel kapcsolatban.
Harmadával kevesebb baba születik hétvégén vagy ünnepnapokon
– Sajnos eléggé negatívak a tendenciák – összegzi az eddigi értékeléseket Pleván Tímea. Csak, hogy néhány példát említsek: a WHO (Egészségügyi Világszervezet) ajánlása szerint a szülésindítások aránya nem lenne szabad, hogy meghaladja a 10 százalékot, itthon mégis 30 százalék körül mozog.
„Összességében elmondhatjuk, hogy nagyon sok rutinszerű beavatkozás történik a szülészeti ellátásban, miközben a modern szakmai elvek szerint a szülés egy természetes élettani folyamat, és az esetek 85-90 százalékában mindenfajta beavatkozás nélkül lezajlik magától is. Ennek ellenére Magyarországon egy átlagos szülésre 8-10 beavatkozás jut.”
Miért történhet idehaza ez a rengeteg felesleges beavatkozás?
– Nagyon medikalizált a hazai egészségügyi szemlélet, amiben dolgoznak a szakemberek fogalmaz a perinatális szaktanácsadó. – Nem a rossz szándék vezérli őket, egészen egyszerűen úgy gondolkodnak a szülésről, hogy annak egy adott keretben, adott időintervallumon belül, meghatározott formában kell megtörténnie. Ha például nem indul meg a szülés a 40. hétig, akkor az anyát sok helyen be kell fektetik a kórházba, majd pár napon belül megindítják a szülést. A szülésindításról való döntésben azonban sok esetben nem az anya/baba aktuális egészségi állapota a döntő, hanem a naptár. A legritkább esetben várnak mondjuk a 42. hétig, miközben az EMMI ajánlás is a szülés spontán megindulását támogatja 41+7 napig. Még mindig nagyon sok helyen tartja az a tévhit magát, hogy a méhszájnak adott időn belül adott centimétert tágulnia kell. Évtizedekben mérhetjük, mióta tudjuk, hogy ez nem igaz, és ennek nem kell így lennie.
„Nem az a baj, hogy harminc évvel ezelőtt másképp gondolkodtunk dolgokról. Az a baj, hogy az elmúlt harminc évben nagyon sok minden megváltozott, nagyon sok újat tudunk, de valahogy ez nem akar a gyakorlatba beépülni.”
– Még a WHO 1996-os ajánlásaiban is szerepelnek olyan dolgok, amelyeket itthon nem sikerült megközelítenünk – hívja fel a figyelmet a szakember. – Biztos, hogy nagyon leterheltek és kevesen vannak az orvosok, szülésznők, csak az a baj, hogy ennek az egésznek a legalján az édesanyák és a kisbabáik azok, akik megszenvedik a helyzetet.
A kecskeméti kórház toplistás a beavatkozások számában
Kecskeméti kismamaként tehát lehetőség nyílik rákeresni a területileg illetékes Bács-Kiskun Vármegyei Kórház adataira, amelyek ugyan nem reprezentatívak, de túl nagy lelkesedésre sem adnak okot. Az adatbázisban szereplő többi vármegyei kórházzal összehasonlítva ugyanis itt a legmagasabb a császármetszések száma. Az elmúlt 3 évben közel 250, a kecskeméti kórházban szült édesanya töltötte ki a kérdőívet, amely alapján az látható, hogy a vármegyei kórház minden listázott témakörben magas értéket mutat. Cikkünk írásakor a császármetszések aránya 52,86 százalék a WHO által ajánlott 10-15 százalék helyett és ezzel országosan az élen jár a kecskeméti intézmény. Az indított szülések aránya 29,19, ami megfelel az országos átlagnak, ám kiemelkedő a 81 százalékos gátmetszés, akárcsak az 54,3%-os hasba könyöklési arány (a Kristeller-féle műfogás vagy Kristeller-manőver a méh fundusára /felső részére/ gyakorolt manuális nyomás, amelyet a köznyelvben csak hasba könyöklésnek neveznek; a beavatkozás célja, hogy a szülés kitolási szakaszában elősegítsék a magzat fejének kibújását).
– Én azt gondolom, hogy magától ez a rendszer nem fog megváltozni, vagy csak nagyon-nagyon lassan, mert nincsen semmi kényszerítő erő – fogalmaz Pleván Tímea. – Ezért is fontos ez a folyamatosan bővülő statisztika, és az információhoz való hozzáférésnek a biztosítása, mert minél nagyobb tömeget képez majd azoknak a nőknek a száma, akik ismerik az evidenciákat és tudják, hogy milyen ellátást szeretnének, annál hamarabb jut el a hangunk azokhoz, akik döntéshozó helyzetben vannak ezen a téren. Persze az oktatásnak is reformra lenne szüksége, hogy az újonnan kikerülő szakemberek már ismerjék az újabb trendeket, tendenciákat és ezek alkalmazásával kerüljenek be a gyakorlati ellátásba. Lehet, hogy ez nagyon utópisztikus, de én édesanyaként, és aktivistaként is ebbe kapaszkodom.
A perinatális szaktanácsadó, mint szakma egy kétéves posztgraduális képzés az ELTE Pedagógiai és Pszichológia Karán, ami kicsit több mint tíz éve létezik. Alapvetően a szülés körüli időszak témáival foglalkoznak, tágan értelmezve a várandósság gondolatától a kisgyermek 3 éves koráig bezárólag, minden témákban segítenek a hozzájuk forduló családoknak egy igen holisztikus szemléletű formában, hiszen a képzés az orvostudománytól a pszichológián át sok területet felölelt.
