A Szol24 vett észre egy különleges hirdetést, és ahogy a szolnoki lap, mi is teljes egészében, változatlanul közreadjuk.
“Kedves lakástulajdonosok! Szeretném megtalálni leendő otthonunkat. Ebből egyenesen következik, hogy nagyon-nagyon hosszú távra keresünk albérletet. Az első és legfontosabb dolog, amire szükségünk van, hogy a lakásba vagy házba akadálymentes legyen a bejutás. Azaz kizárólag földszinti lakást vagy házat keresünk, ahol a lépcsőházba is lépcsőmentesen lehet bejutni. Egy 150 centi hosszú fekvőkocsinak az egy lépcsőfok is pont eggyel több, mint amennyit meg tud tenni. Sajnos a liftek sem alkalmasak, ezért hiába van lift és hiába lehet bejutni a lépcsőházba, ha a liftbe nem fér be a kocsi. De ha esetleg valami csoda folytán van olyan, ahol a lépcsőházba lépcső nélkül lehet bejutni és a lift hosszabb 150 centinél, akkor bármelyik emelet szóba jöhet.
Ha már bejutottunk a lakásba, akkor szükségünk van három külön nyíló szobára. Ez lehet három szoba vagy 2 és fél vagy 1+2 fél. A lakásba négyen költöznénk: én, aki vak vagyok; párom, aki tolókocsis; örökbefogadott felnőtt lányom, aki értelmi sérült és autista; a felnőtt fiam, aki ápolási díjon van; és egy lassan két és fél éves óriás uszkár, aki segítő kutya. Igazi úriember kutya, nem rongál, nem rombol, sőt még a szőre sem hullik.
A jövedelmünk nem sok, de az legalább (legalábbis egyelőre) még biztos jövedelem. Bérleti díjat 120 ezer forintot tudunk fizetni maximum havonta, a rezsin felül. A kéthavi kaució megfizetése, közjegyzői szerződés megkötése természetesen nem probléma.
Nem vagyunk bulizós, hangos család, maximum ha csengetnek, akkor elhangzik, hogy vau-vau.
Nem sürgősen kell költöznünk, de kell.
Mindenképpen fontos nekünk, hogy a lakás olyan helyen legyen, ahol tízperces sétatávolságon belül megtalálhatóak boltok, gyógyszertár, kutyasétáltatásra alkalmas park vagy zöldterület, buszmegálló stb. Nem baj, ha a lakás nem teljesen bútorozott, vagy akár üres. Vannak bútoraink.
Igazából az ország bármely városában megfelelő nekünk, mert sajnos a betegségeink miatt nem szempont, hogy mennyi a munkalehetőség az adott városban. Nem valamiféle sznobizmusból nem szeretnénk falura költözni, hanem mert csak egy városban tudjuk azt megoldani, hogy ne legyünk rászorulva vadidegen emberek segítségére a mindennapi életben.
Természetesen van olyan város, ahová szívesen költöznénk, Budapest és Tatabánya, mert ott vannak ismerőseink, barátaink, Tatabányát pedig jól ismerem, ami egy vaknak nagyon fontos a közlekedés szempontjából. De az ország bármely városába elköltözünk, ahol találunk egy akadálymentesített, kutyabarát, háromszobás lakást, egy olyan EMBER főbérlővel, aki nincs tele előítéletekkel.”
A Szol24 úgy zárja a cikket, hogy lehet éppen megyénk egyik városában (Jász-Nagykun-Szolnok vármegye) talál megoldást a csapat. Hozzátesszük, Bács-Kiskun vármegyében is.
A cikket a Szol24 és a KecsUP együttműködésének keretében szemlézzük, a teljes cikket itt olvashatja.
