Szakmai konferenciára hívja a gyermekvédelem döntéshozóit Anyácska

A közelmúlt gyermekvédelmi történésein felbuzdulva szakmai konferenciát szervez Illésné Áncsán Aranka, vagy ahogyan a legtöbben ismerik Anyácska, aki közel negyven éve dolgozik a hazai gyermekotthonok és a gyermekvédelem világában. Oláh Ibolya egykori nevelőnője évtizedekig dolgozott a Tiszadobi Gyermekotthonban, -ebből 20 évig vezetőként- mielőtt a kecskeméti SOS Faluhoz hívták volna, majd az Integrált Jogvédelmi Szolgálat gyermekjogi képviselője lett. Ez utóbbi munkáját hagyta ott most februárban a Bicskei Gyermekotthonban történt visszaélések körüli botrány, és a mentelmi ügy kapcsán szervezett tüntetések hatására. A történtek aktív cselekvésre ösztönözték, ezért civil szervezetével egy szakmai konferenciát szervez március 25-én Tegyünk együtt a Gyermekekért! címmel a budapesti Magnet Közösségi Házban, amelynek célja, hogy felhívja a döntéshozók figyelmét a gyermekvédelem súlyos problémáira és egy közös szakmai gondolkozásra invitálja őket.

Miért döntöttél úgy, hogy a februári tüntetés előtt felmondasz a munkahelyeden? – Az Integrált Jogvédelmi Szolgálatnál dolgoztam gyermekjogi képviselőként. Nagyon szerettem a gyermekjogi képviselői munkát, mert sok esetben lehetett hatékonyan segíteni a gyermekeknek. Nem tagadom, hogy a gyermekjogi munkám befejezésének köze volt a közelmúlt botrányához, a bicskei gyermekotthonban történtekhez, és az azt követő kegyelmi ügyhöz. A történtek cselekvésre ösztönöztek, úgy érzem, hogy most kell komoly lépéseket tenni, hiszen olyan figyelem vetődik a gyermekvédelemre, ami az elmúlt évtizedekben hiányzott. Ezért a Tűzcsiholó Egyesülettel egy konferenciát szervezünk március 25-ére a Budapesten található Magnet Közösségi Házba.

Miért ezt a formát választottátok? – Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mi lenne a figyelemfelkeltés legjobb az útja-módja. Hogyan tudnánk hangot adni annak, hogy mik a problémák, és hogy merrefelé kellene menni, a barátaimmal is sokat beszélgettem erről. Végül egy szakmai konferencia mellett döntöttünk.

Kik lesznek az előadói a konferenciának? – Dr. Katonáné Dr. Pehr Erika gyermekjogi szakértő, címzetes egyetemi docens, akinek a gyermekvédelmi törvény megalkotásában is nagyon markáns szerepe volt. Létezik egy nagy összefogás, a Gyermekjogi Civil Koalíció, amit a UNICEF hozott létre még 2015-ben, és olyan szakembereket gyűjt magába ez a szervezet – leginkább civileket és szakembereket, – akik azon dolgoznak, hogy javítsanak a jelenlegi helyzeten, vagy rámutassanak a problémákra, és megoldási javaslatokat dolgozzanak ki. Ez a civil koalíció összeállított egy 40 pontos javaslatcsomagot, aminek azonban a további sorsa még nem látható. Előadónknak a javaslat kidolgozásában is jelentős szerepe volt.

– A következő előadónk Szlankó Viola, az UNICEF gyermekjogi igazgatója, pszichológus, ugyanis az UNICEF is kidolgozott egy javaslatcsomagot, ami egy rövidebb összefoglalás, de sok tekintetben összecseng a Gyermekjogi Civil Koalíció által megfogalmazott 40 ponttal.

– Velünk lesz Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak Magyarországi Alapítványának szakmai vezetője. Ő is egy nagyon jól képzett szakember, számos könyvet írt a témáról, Amerikában is dolgozott ezen a területen, így átlátja a nevelőszülők helyzetét. Ezzel el is árultam, hogy az egyik kardinális kérdés a témában, hogy miért nincs elegendő nevelőszülő? Léna részletesen mesél majd arról, hogy mi a probléma, és hogy van-e ennek megoldása, vagy milyen alternatívák jöhetnek szóba. Őt követi a Gyermekhíd Alapítvány képviselője Joó Beatix. Egyesületük budapesti gyermekotthonokban dolgozik, gyerekeket mentorálnak, így sok tapasztalatuk van a gyermekotthonok életéből, az ott nevelkedő gyermekekről. Egyfajta pozitív megoldást mutatnak arra, hogy hogyan lehet akár civilként is segíteni ezeknek a gyerekeknek.

A rendezvényen szót kap két volt állami gondozott is, mindketten mélyről indultak és ma már diplomásként élik az életüket.

– Az egyikőjük Balogh Tibor festőművész, egy végtelenül jó srác, fantasztikus ember. Másfél éve nevel egy nagyfiút, akinek az édesanyja szintén állami gondozott volt. Tibor az egyesületünk egyik alapító tagja, tevékenyen tesz azért, hogy előteremtsük a működéshez szükséges forrásokat. Az általa vezetett élményfestés egyre kedveltebb a bennünket támogató vállalatok között. A másik meghívottam Sára, aki SOS Faluban nevelkedett. Most éppen Mallorcáról jön haza azért, hogy ezen a rendezvényen beszélhessen. Klassz, agilis, fiatal lány, aki nagy hatással tud lenni a környezetére. A fiatalokkal azt szeretnénk megmutatni, hogy mindketten bejártak egy hosszú és nehéz utat a gyermekvédelemben, amiben volt nevelőszülő, gyerekotthon, utógondozó otthon, mégis kiváló emberek lettek.

„Ezt követi egy kerekasztal beszélgetés, amire várjuk az államtitkárság képviselőit, munkatársait, bárkit a döntéshozók közül, aki hajlandó érdemi beszélgetést folytatni a hazai gyermekvédelem problémáiról, helyzetéről.”

Ki a célközönsége a konferenciának? – Szeretnénk mindenkit megcélozni, akinek szívügye a gyerekvédelem. Fontos lenne, ha elérnénk a leendő szakembereket, az egyetemek hallgatóit is, akik szívesen dolgoznának gyermekvédelemben. A szakmának – és ebbe beleértem a civileket, az állami szektorban dolgozókat, és az egyház keretein belül gyermekvédelemmel foglalkozókat is-, össze kell fogni az állam gondjaira bízott gyermekek érdekében.

„Azt gondolom, hogy a főbb problémák a szakmán belül mindenki számára világosak és nyilvánvalóak, csak az ezekre adott válaszokban és megoldásokban térnek el a vélemények, illetve a legfontosabb, hogy ezek a döntéshozók számára is láthatóvá, érthetővé váljanak.”

Hogy látod, mik a hazai gyermekvédelem legfőbb problémái? – Amit én az egyik legnagyobb problémának tartok az, hogy nagyon kevés a szakember a területen. Nincs elegendő nevelőszülő, a jelenlegi szabályozás mellett még kétezer nevelőszülőre lenne szükség. Nevelőszülőnek lenni különleges és nehéz feladat. Olyan speciális képességek, készségek és mentalitás kell hozzá, ami nincs meg mindenkiben. Lehet, hogy valakiben megvan a hajlandóság arra, hogy itt dolgozzon, meg is tudja tanulni azt az anyagot, ami szükséges hozzá, de személyiségében nem lesz rá alkalmas, hogy csinálni tudja.

Ez egy 24 órás szolgálat, és a gyerekek mindegyike úgy jön be a rendszerbe, hogy traumákat hoz magával. Van, aki bántalmazásból jön, van, aki súlyos elhanyagolásból, de mindenki elhagyja a saját családját, ami már egy olyan alaptrauma, amit körültekintően kell kezelni. Tudjuk szülőként is, hogy gyereket nevelni mennyire nehéz feladat. Gyönyörű feladat, de nagyon nehéz jól csinálni. A családjuktól kiemelt gyermekekre ez hatványozottan igaz.

Azt az elgondolást, hogy a 12 éven aluli gyerekeknek mindannyiuknak nevelőszülőnél kell lennie, Aranka szerint nem lehet megvalósítani, de nem csak emiatt. A nevelőszülők egzisztenciálisan is nehéz helyzetben vannak, mert a gyerekvédelem finanszírozása nem megfelelő – állítja a szakember.

– Kevés az a pénz, amit a gyerekek ellátására kapnak. Ez ugyanúgy igaz a lakásotthonokra, mint a nevelőszülős ellátásban részesülő gyerekekre. Fontos lenne a lakásotthonokban, gyermekotthonokban dolgozó szakemberek anyagi és erkölcsi megbecsültségének a helyreállítására.

Konferenciánk egyik vállalása megmutatni, hogy ebben a szakellátási rendszerben nagyon sok kiváló ember dolgozik. Az elmúlt hetek, hónapok történései árnyékot vetettek erre a szegmensre, sok negatív dolog került elő, ami látszik, és fontos is, hogy ne söpörjük szőnyeg alá. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy mennyi kiváló szakember is dolgozik ebben a körben.

– Ha az utóbbi idők hírei alapján azonosítják a szakmát, akkor nem biztos, hogy a jó szakembereknek az lesz az első gondolatuk, hogy a gyermekvédelemben helyezkedjenek el.

Hatalmas szükség lenne a szakemberek képzésére – Kristálytisztán látjuk, hogy a mai kor gyermekei sok új dolgot hoznak, gyakran nem értjük a viselkedésüket. Nagyon sok gyermek küzd magatartási, tanulási, beilleszkedési problémával. Fontos lenne a jövő szakembereit felvértezni azzal a tudással, ami ezeknek a problémáknak a kezeléséhez szükséges.

Az utóbbi időben sok szó esik arról, hogy meg kell vizsgálni az igazgatók személyiségét. – Minden gyermekkel foglalkozó szakember esetében fontos, hogy milyen személyiséggel bír. Ez igaz a vezetőre, de igaz a gyermekekkel foglalkozó összes szakemberre. Talán már a pályaválasztásnál érdemes lenne odafigyelni erre.

Ez így egy ördögi körnek tűnik. Nincs elég szakember, nincs presztízse a szakterületnek, de szűrjük a jelentkezőket… – Ennek a feloldása úgy gondolom, hogy az anyagi megbecsültségen múlik. Ha valaki nehéz, komoly szaktudást igénylő munkát végez, azt meg kell fizetni, hiszen az emberek szeretnének megélni a keresetükből. Pedagógusként, vagy szociális szakemberként ezt a pályát választani komoly kihívás, hiszen talán ez a legnehezebb terület. Ha kellően megfizetnék a szakembereket, könnyebb lenne kiválasztani a legmegfelelőbb embereket.

Már a csecsemőket sem tudják elhelyezni Illésné Áncsán Aranka azt is elmondta, hogy a bezárt otthonok és a kevés nevelőszülő miatt nagyon sok gyerek vár gondozási helyre.

– Ami a legfájóbb, hogy rendkívül magas az újszülött gyermekek száma, akik bent ragadnak a kórházakban. Gyakran hónapok alatt sem tudnak gondozási helyet találni a számukra. A meglévő nevelőszülői hálózat is elöregedőben van, sokan vannak nyugdíjkorhatár körül, kevés a fiatal, ez is nehezíti a csecsemők elhelyezését.

– Mi lenne az, amit a konferencia sikereként könyvelnétek el? – Az állam gondjaira bízott, saját családjuk nélkül nevelkedő gyermekekre oda kell figyelnie a társadalom szereplőinek. Mindenkinek a maga lehetősége, felelőssége szerint kell megtennie mindent azért, hogy ezek a gyerekek is egyenlő eséllyel indulhassanak neki a felnőtt életüknek. Nem szabad a gyerekeket magukra hagynunk! Ha jól tesszük a dolgunkat, belőlük is nagyszerű emberek lesznek. A gyermekvédelemben dolgozók áldozatos, nagy szaktudást igénylő, nehéz munkát végeznek. Sok kiváló nevelőszülő, nevelőtanár, gyermekfelügyelő, pszichológus, fejlesztő pedagógus, igazgató van közöttük, akik megérdemlik, hogy anyagilag és erkölcsileg megbecsüljék őket. Ha ennek hangot tudunk adni, már tettünk valamit.