A csapat kiesett a kupából a másodosztályú ellenféllel szemben, a mester fia fegyelmi vétséget követett el az edzésen, az ultrák továbbra is a távolmaradásukkal tüntetnek a hazai meccseken – mondhatni, nem indult kedvező előjelekkel a KTE Puskás Akadémia elleni párharca. Aztán a lefújás után, a kilencedik helyre visszazuhanva még pocsékabb lett a kedve minden lila-fehér szurkolónak és azt találgatják, tulajdonképpen most mi a csoda történik szeretett klubjukkal, mert hogy nincs minden rendben, az biztos. De egy szép bajnoki finis sok mindenért kárpótolhat mindenkit.
Az előző bajnokságban, a 27. fordulóban – 2023 áprilisában – a Zalaegerszeget fogadta a KTE, és Szabó István csapata egy laza 3:0-lal küldte haza a kék-fehéreket.
Akkor ez volt a kezdőcsapat: Varga B. – Nagy K., Szabó A., Vágó, Belényesi, Zeke – Szuhodovszki, Nikitscher, Banó-Szabó – Horváth K., Tóth B.
Aktuális bajnokság, ismét 27. forduló. Múlt vasárnap Puskás Akadémia ellen is biztatóan alakult a mérkőzés, Pálinkás vezetést szerzett a KTE-nek, aztán rémálom lett a vége a hazaiaknak, fordítottak a felcsútiak. A kecskeméti kezdőben ezúttal ez a tizenegy játékos kapott helyet: Varga B. – Nagy O., Szabó A., Belényesi, Katona L., Leoni – Vágó, Derekas, Helmich – Horváth K., Pálinkás.
Hat poszton változott tehát az egy évvel ezelőttihez képest a csapat – ez elsőre soknak tűnhet, de azért a futballban ma már megszokott egy ilyen kicserélődés. A kérdés mindig az, hogy az újonnan bekerülők megfelelően pótolják-e a hiányzókat, távozókat, és hogy kialakul-e a megfelelő összhang. A hazai drukkereknek ezen a téren mostanában lehettek hiányérzetei, gyakran visszasírják a korábbi kombinatív, ötletes játékot, amely a Nyíregyháza elleni kupabúcsú során sem volt tettenérhető.
És bizony többek véleménye szerint a lelkesedés, a küzdőszellem sem volt a régi, a megszokott. Szabó István viszont etéren megvédte tanítványait, a meccset követő nyilatkozatában azt mondta: a döntetlent igazságosabbnak érezte volna, mert sokat dolgoztak, hogy legalább egy pontot szerezzenek. „A találkozó után vigasztaltam is a srácokat, és a vereség ellenére járt nekik a dicséret, mert mindent megtettek a pályán” – hangsúlyozta.
A győzelem elszalasztása azért is különösen fájó a KTE szimpatizánsainak, mert a mezőny legrosszabb formájában lévő együttese énekelte ki a sajtot a kecskemétiek szájából. A Puskás Akadémia ugyanis a 22−26. fordulóban mindössze három pontot gyűjtött, ebben a szakaszban az NB I-ben egyedüliként nem nyertek mérkőzést.
A számok mindig beszédesek
- Tavaly az egész idényben csak 6 alkalommal kapott ki a KTE, a legnehezebben verhető csapat volt, a mostani bajnokságban ellenben már 13 vereségnél járnak a lila-fehérek.
- Az előző bajnokságban összesen 32 gólt kaptak, az aktuálisban már 42-t.
- A gólkülönbség tavaly plusz 16 volt a végén, most mínusz 4.
- Hazai környezetben ezúttal is jó a Kecskemét, az otthon játszott meccsek alapján készült tabellán a negyedik, viszont az idegenbeli mérkőzéseket tekintve az utolsó előtti.
- Szerzett pontok: az előző bajnokságban 57 jött össze, most még csak 34-nél jár a KTE.
A PAFC elleni vereséggel visszacsúszott a KTE a 9. helyre, az Újpestet gólkülönbséggel előzik meg. Ilyen hátul nagyon rég szerepelt a tabellán a Kecskemét. A bentmaradás így is biztosnak tűnik, hiszen 13 pont az előny a Kisvárda, 14 a Mezőkövesd előtt, és egy jó hajrával még a középmezőnyhöz is fel lehet zárkózni, hiszen kis pontkülönbségek vannak a csapatok között.
De azért pár hete még ennél szebbnek tűntek a kilátások – igaz, a klubvezetés és a vezetőedző által az ősszel és a tavaszi szezon kezdetekor megfogalmazott elsődleges elvárás az NB I-es tagság megőrzése volt, ezt pedig – már nagy biztonsággal kijelenthető – teljesíti a gárda.
A szurkolóknak reményt adhat, hogy ebben a bajnokságban, ősszel már volt komoly gödörben a csapat, négy egymást követő vereséggel (amikor 458 percig akciógólt sem sikerült szerezni). Ebből a hullámvölgyből aztán szépen kimászott a KTE, igaz, akkor még itt volt például Szalai Gábor és Szuhodovszki Soma. A feladat most is adott, kérdés, mennyire tudja felrázni a srácokat Szabó István.
„Butaság” az edzésen, veszekedés a meccsen
A PAFC elleni meccset nézve az is szöget üthetett a nézők fejébe, vajon milyen lehet a hangulat a csapaton belül, az öltözőben. Óvatosan úgy fogalmazhatunk: biztosan volt már jobb is. Persze erre mi csak külső jelekből következtethetünk.
Mint azt valószínűleg minden KTE-szimpatizáns tudja, a vezetőedző fia, Banó-Szabó Bence fegyelmi vétsége miatt nem lehetett a keretben, egy edzésen elkövetett, nem részletezett „butaság” miatt kapta a büntetést. Dicséretes, ahogy Szabó István ebben az ügyben kommunikál: nyilván nehezére eshet a fiával kapcsolatban egy ilyen üggyel foglalkoznia, nyilatkoznia, de állta a sarat, és elmondta, hogy mint edző természetesen nem tehet kivételt.
„Csaknem harminc éve vagyok edző, ilyen konfliktus egymás közötti játék során szinte minden évben előfordul. A sérülése óta talán nem játszik úgy, ahogyan igazán szeretne, talán ettől volt feszültebb” – mondta a mester fiáról a Nemzeti Sportnak.
Ha olyan jellegű volt az eset, akkor nem maradhat következmények nélkül a konfliktus, már csak a csapategység megőrzése érdekében sem. Az viszont biztos, hogy Banó-Szabó hiányzott a pályáról, vele kreatívabb, gólveszélyesebb a támadójáték.
Azt is sok szurkoló észrevehette vasárnap, hogy már 1:2-es állásnál, egy rossz passz után Horváth Krisztofer nagyon leszidta egyik csapattársát. Nyilván a vesztett helyzet okozta görcsösség, elégedetlenség és düh adta ki ezt a reakciót, a csatárban talán az átlagosnál is sokkal jobban dolgozik a győzni akarás, ami egyáltalán nem baj. De az ilyen gesztusok sem voltak eddig jellemzőek a KTE-re, szóval valamilyen szinten jelezhetik a játékosokban lévő feszültséget, frusztrációt, amelyet a győztes állásról bekövetkezett újabb vereség csak fokozhatott.
És hogy milyen a hangulat a lelátón?
Erre a kérdésre is elsüthetjük, hogy volt már jobb, sokkal jobb. Most kissé távolinak tűnik a tavalyi fociláz, a nagy vonulás a főtérről a stadionig.
Nincs nagy szurkolás, amit sok gyermek hiányol. Vasárnap egyszer-kétszer felharsant a két oldal közti felelgetés, de körülbelül ennyi. A második felcsúti gól után döbbenet és lemondás lett úrrá, egyesek kritizálták a szerintük lélektelen játékot, a végén pedig volt egy kis orbánozás is a Puskás miatt. Persze voltak olyan szurkolók is, akiknek a vereség szegte kedvét, és mentek pacsizni, fotózkodni – dicséretes hozzáállás.
Azért jelzi a lelátói lelkesedés hiányát, hogy most egy tíz év körüli kisfiú – aki úgy tudjuk, a KTE utánpótlásában játszik – vezényelte az alkalmi B-közepet: egyik kezével dobolt, a másik kezében pedig egy szócsőn keresztül énekelte azt a rigmust, amit az ultrák szoktak.
Mi a helyzet az ultrákkal?
Csakhogy az ultrák már nagyon régóta nem járnak meccsre. Számukat mi olyan 50-60 főre tesszük, és hozzájuk szoktak társulni a fiatalok és a szintén törzsszurkolókból álló csoportok, az I. Pálinka Hadtest és a Régimódi Urak. Nem nagy létszám ez, de jelenlétük, „hangbeli teljesítményük” hiánya azért nagyon érződik a lelátón, hiszen hiába van kint 3-4000 fős nézőközönség a stadionban, kevesen buzdítják elejétől a végéig a csapatot.
Pontosítsunk gyorsan: az idegenbeli mérkőzésekre elutaznak az ultrák, ami szintén nagyon fontos. De a Széktói Stadionból eltűntek a tavaszra. Hogy miért, azt sokan nem tudják. Mi több forrásból úgy értesültünk, hogy alapvetően a február 4-én, a Mezőkövesd ellen idegenben aratott 3:0-s győzelmet követően a klub által kiadott közlemény miatt. Ez volt az:
„Sajnálatos eseményekre is sor került mezőkövesdi sikerünk alkalmával, szurkolóink egy csoportja ugyanis olyan rigmusokat skandált, melyek komoly pénzbüntetést vonnak maguk után. (…)
Az őszi szezon során a soroksári kupameccsen, illetve a szezonzáró Debrecen elleni bajnokin is történtek viszont sajnos már olyan események, amik figyelmeztetést vontak maguk után. Ezt követte most a mezőkövesdi incidens, melyet követően súlyos anyagi büntetésre számíthatunk már az erkölcsi károk mellett.
Szükségünk van a támogatásra a lelátóról, hiszen együtt erősebbek vagyunk, de a tavaszi szezonban is kizárólag a csapatot buzdítva, hogy közösen haladhassunk céljaink elérése felé!”
Úgy tudjuk, Mezőkövesden a téli szünetben Paksra távozó Tóth Barnát szidták a kecskeméti szurkolók, Soroksáron pedig némi „pirózás”, füstgyertyázás volt. Ezek miatt érték szankciók az MLSZ részéről a klubot, amelynek reakciója a közlemény kiadása volt – ez a lépés viszont az ultráknak esett rosszul (más megközelítésben megsértődtek – mi ebben a kérdésben nem foglalunk állást).
A Kecskemétnek sok örömöt szerző Tóth Barnával egyébként egy héttel később – éppen Pakson – a kecskeméti szurkolók egy része barátságosan beszélgetett és fotózkodott, szóval akkor úgy tűnt, helyreállt a béke.
Természetesen szerettük volna tisztábban látni a kialakult helyzetet, ezért írtunk az Ultras Kecskemétnek (valamint több, a csoporthoz tudomásunk szerint tartozó szurkolónak) és kértük, hogy mondják el, ők hogy látják az ügyet, mi a véleményük. Először küldtek is válaszokat, de amikor rákérdeztünk még pár dologra, visszavonták a nyilatkozatukat és közölték, hogy vegyük tárgytalannak. Ezt mi nagyon sajnáljuk – jeleztük, azért érdeklődünk, hogy minél alaposabban be tudjuk mutatni a témát -, de kérésüket tiszteletben tartva nem közöljük a válaszokat. Így viszont az a tervünk is értelmét vesztette, hogy a klubtól reagálást kérjünk az ultrák – annyit elárulhatunk, meglehetősen kritikus – észrevételeire (amelyek egyébként nemcsak a kiadott közleményhez kapcsolódtak).
Beszéltünk más, nem a B-középhez tartozó szurkolókkal is. A jólértesültek szerint a gondok már jóval régebbről eredeztethetők, például a tavaly júliusi Konferencia-liga selejtezőtől, amikor – mint arról beszámoltunk – nemcsak a pályán került sor párharcra, hanem a lefújást követően is, mégpedig a hazai szurkolók egy kisebb csoportja és a mérkőzést biztosító biztonsági őrök között (a meccs után két szurkolót szállítottak kórházba, ők könnyebben sérültek).
Az „átlagos” szurkolók szinte mindegyike kijelentette, hogy nagyon sajnálja, hogy a leghangosabb, legelkötelezettebb szimpatizánsok a Széktóiból való távolmaradásukkal tüntetnek, hiányolja őket, hiszen szükség lenne a biztatásukra, a rigmusokra, a zászlókra. Volt, aki megértően viszonyult az ultrákhoz és a klubot hibáztatta, más szerint viszont már túlreagálják a dolgot, kicsinyesen, sértődötten viselkednek, hiszen ha igazán fontos lenne nekik a csapat, akkor nem büntetnék a játékosokat. Az ultráknak egyesek azt rótták fel kritikaként, hogy esetenként tiszteletlenül szóltak az idősekhez, nőkhöz vagy családos apákhoz. Ugyanakkor elismeréssel beszéltek arról, hogy amíg az ultrák kijártak a hazai meccsekre, nagyon jó hangulatot teremtettek, jelenleg pedig idővel-pénzzel nem törődve idegenbe rendszeresen elkísérik a csapatot, és példamutatóan végigszurkolják a kilencven percet.
„Ha van is nézetkülönbség a klub és a tábor között – ilyen előfordul máshol is -, akkor is legalább a második félidőben teljes odaadással kellene buzdítani a srácokat itthon is. Sztrájkoló táborok ezt általában úgy fejezik ki, hogy vagy a drapériájukat fordítják meg, vagy nem teszik ki, vagy egy kiírással üzennek a klubvezetésnek, és néma csendben állnak. Az is egy megoldás lenne, ha nem mennének be az első 45 percben a helyükre, de a második félidőben mindent beleadva űznék-hajtanák a csapatot” – mondta egy szintén évtizedek óta elkötelezett KTE-szurkoló.
Hogy a hátralévő három hazai meccsre megváltozik-e a helyzet, és az ultrák visszatérnek-e a Széktóiba, arra kevés az esély. Egy biztos: nyilván a klubnak és az egész szurkolótábornak jót tenne, ha rendeződnének a problémák – hogy a következő bajnokság már tiszta lappal kezdődjön el. Ehhez viszont mindkét fél részéről kellenek lépések és gesztusok. Érdemes lenne őket megtenni, hiszen a cél közös: a KTE sikere.
