A pártcsaládok megegyezése alapján az európai parlamenti választáson a csúcsjelöltjek közül valaki fogja majd betölteni az Európai Unió legnagyobb hatalmú közszolgálati pozícióját: az Európai Bizottság elnöki tisztségét. A háttérben nagy a mozgolódás, hogy ismét felrúgják ezt a megegyezést.
Egyszer már működött
A csúcsjelölti rendszer egy informális intézmény, amely az európai pártcsaládok megegyezésén alapul, amit azért vezettek be, hogy az európai állampolgárok kapjanak egy arcot, hogy kit is akarnak bizottsági elnöknek, amikor az európai parlamenti választásokon egy pártcsalád tagállami pártjára voksolnak. 2014-ben, amikor először életbe lépett ez az alku, akkor Jean-Claude Junker luxembourgi politikus volt az Európai Néppárt (EPP) jelöltje. Miután az EPP szerezte a legtöbb mandátumot a 2014-es EP-választáson, a miniszterelnököket és az államfőket tömörítő Európai Tanács, amelynek a szerződések szerint joga és kötelezettsége az Európai Bizottság elnökére javaslatot tenni, szintén Junkert jelölte. Az Európai Parlamentnek arra van lehetősége, hogy jóváhagyja vagy elutasítsa a Tanács jelöltjét – akkor Junkert nagy többséggel megszavazta. Első alkalommal sikeresen vizsgázott a csúcsjelölti rendszer.
Egyszer már elbukott
Mégis második alkalommal befuccsolt a próbálkozás, mert Emmanuel Macron és Orbán Viktor elintézte, hogy Manfred Weber – aki akkor volt az EPP csúcsjelöltje -, helyett Ursula von Der Leyen, egy másik néppárti politikus legyen az Európai Bizottság elnöke. Az EPP tagpártból, a bajor CSU-ból jövő Weber heves kritikusa volt a magyar kormánynak, és az EPP frakcióvezetői pozíciójából sok más ellenséget is szerzett magának. A francia elnök pedig nem szereti az egész csúcsjelölti rendszert, mert szerinte ragaszkodni kell a szerződések szövegéhez és a Tanácsban ülő kormányfők döntsenek a Bizottság elnökéről, és ne a pártcsaládok. Végül az Európai Parlamenten éppen hogy csak átslisszant von Der Leyen elnöki kinevezése.
Harmadszorra mi lesz?
Most Macron elnök ismét komoly háttér tárgyalásokba kezdett a Bloomberg szerint, főképpen Olaszországban kilincsel, hogy a Tanács saját jelöltet nevezzen meg figyelmen kívül hagyva a csúcsjelölti rendszert. Orbán Viktorban ismét partnerre találhat, hiszen a fideszes kommnikáció előszeretettel támadja az eddigi elnök ismételt kinevezését. Hogy ez sikerül-e nekik a többi miniszterelnökön is múlik. A felmerült nevek közt van a volt olasz miniszterelnök, Draghi és a jelenlegi horvát miniszterelnök, Andrej Plenkovic.
A Néppárt Von Der Leyenhez kötötte magát
A legnagyobb szövetség, a Néppárt idén is lehűtötte a CSU-s Manfred Weber ambícióit, és az eddigi Bizottsági vezetőt, a szintén német, de CDU-s von der Leyent jelölte Bukarestben csúcsjelöltnek. Az EP választási előrejelzésekben egyedül a jobbközép Európai Néppárt tartja magát a hagyományos pártcsaládok/frakciók közül. Még az sem veszélyeztetné a Néppárt primátusát, ha sikerülne innen az ECR-be átvinnie Orbánnak az európai barátait, a szlovén SDS-t, az erdélyi RMDSZ-t, a szlovákiai Magyar Szövetséget, meg a KDNP-t.
A német CDU/CSU erősödése olyan gerincet ad a Néppártnak, amit csupán a csúcsjelöltjük, Ursula von der Leyen sorozatos hibái tudnának megtörni. Ezekből a botrányokból pedig akad bőven, legutóbb például egy régi ismerősét nevezte ki egy frissen létrehozott posztra, felrúgva a szokásos eljárásrendet.
A KecsUP kérdésére a brüsszeli tanulmányutunkon egy vezető parlamenti köztisztviselő elmondta, hogy a csúcsjelölti vita előkészítő üléseire Von der Leyen stábja nem delegált senkit, könnyen lehet, hogy nem is jelenik meg rajta von der Leyen, mert úgy gondolkoznak a Néppártnál, hogy nem jönne ki jól abból, ha mindenki őt támadja.
Az ismeretlen szocialista
A második legnagyobb pártcsalád, a balközép S&D vesztett a támogatottságából, de nem halálos a gyengülés, mint a Zöldeknél. Az egyik legnagyobb nemzeti delegáció, a német SPD a felére csökkenhet, de ezt a skandináv szociáldemokrata pártok meg a román ún. szocdemek erősödése valamennyire ellensúlyozhatja. A többiek gyengülése miatt nőhet majd a magyar delegáció súlya a frakción belül: a DK-MSZP-Párbeszéd-koalíció létrejötte előre bebiztosított pár képviselői helyet.
A szocialisták előző csúcsjelöltje, a befuccsolni látszó Green Dealből kimenekülő Frans Timmermans hazament Hollandiába, hogy Geert Wilders mögött a második helyre hozza be a pártját a választáson, neki onnan már nincs visszaút a csúcsra. Ezért a mérsékelt balosok egy Brüsszelen kívüli ismeretlen, halk szavú luxemburgi szenior jelölttel, Nicolas Schmittel állnak ki, hátha ő életet lehel a zsugorodó pártcsaládba.
Bajban vannak a liberálisok
A liberális pártokat tömörítő ALDE, a német tagpárt FDP listavezetőjét, Marie-Agnes Strack-Zimmermann-t nevezte meg csúcsjelölteként. Az előrejelzések szerint liberális-progresszív-macronista Renew Europe-frakció komoly csökkenést fog a képviselők számában tapasztalni. A liberálisoknál mind a Macron-féle francia, mind a román USR-s, mind az FDP-s német delegáció veszteségeket könyvelhet majd el, amit nem tud a Babiš-féle cseh ANO növekedése sem ellentételezni.
Klímakutató és szivárvány zászlós a zöldek élén
Az Európai Zöld Párt ismét a holland veterán EP képviselő Bas Eickhout-tal áll ki, a társjelölt mellette idén Terry Reintke az identitáspolitika élharcosa. A Zöldek könnyen lehet, hogy a felükre zsugorodnak, ami nem csupán a német tagpárt kormányzás során megkopott népszerőségének, de a francia zöldek kampányindító eseményén felvett fenékriszálós videónak is betudható. Azóta komolytalannak vélik őket, és minden sajtótájékoztatón az arcukba dörgölik az esetet, az egy évvel ezelőtti harmadik helyről az ötödik-hatodik helyre csúsztak vissza a francia pártok között. A zöldfrakció derékhadát adó német és francia delegációk megfeleződése nagyobb érvágás annál, mintsem a horvát Možemo vagy az egy szál román független Nicu Ștefănuță, netán a cseh kalózok és esetleg a magyar kutyapártosok gyógyírt jelentenének.
Bécsi munkásinduló
A The Left néven szereplő szélsőbalosok is zsugorodnak, de ők mindig is a kívül voltak a nagy dealeken. Az is kérdés, hogy beveszik-e könnyedén a német Sahra Wagenknecht új szociálkonzervatív-balos pártjának képviselőit, vagy a német renegát ikon egy saját frakciót hoz létre. Ez attól is függ, hogy a Linke-Wagenknecht-viszonyrendszer mennyire tud pacifikálódni, hiszen a szélsőbalos frakcióban a németeknek mindig is nagy szava volt. Ők az osztrák kommunista párt EP lista vezetőjét Walter Baiert ajánlják az európai Bizottság élére.
A szélsőjobb haszontalannak véli az egészet
Az idei EP választás nyertese a Moszkvával harcias, melonista ECR-frakció körül gyülekező konzervatív, illetve a Moszkvával megértőbb, salvinista-lepenista Identitás és Demokrácia (ID) körüli szélsőséges jobboldal lehet. Ők elvetik a csúcsjelölti rendszert, mint a brüsszeli elit bennfentes játékát, aminek a szabályait úgysem tartja be senki, így nem is neveztek meg senkit. Az aggregált közvélemény-kutatások jelenlegi adatai alapján az ID méretben meg fogja előzni a liberális-progresszív Renew-frakciót, és rögtön a nyomukban lesz az ECR. Ha megvalósul Orbán álma és összeolvad az ECR az ID-val (amire ma kevesen fogadnának nagyobb tétben), együtt már a Néppárttal összemérhető erővel rendelkeznének.
