A tanévkezdés előtt egy héttel derült ki, hogy nem olyan helyet kap a kecskeméti Autizmus Centrum egyik osztálya a Rákóczi-iskolában, mint amilyet nyár elején megígértek nekik. Az érintett szülők csalódottak, és felháborította őket az eljárás. „Az a gond, hogy az utolsó pillanatban, kapkodva keresnek megoldást, és olyan gyerekektől várnak rugalmasságot, akik az állapotuk miatt nehezebben alkalmazkodnak” – fogalmazott az egyik édesanya.
A KecsUP szerkesztőségét az egyik érintett szülő, Váradi Krisztina kereste meg. Az ő kilencéves kisfia a kecskeméti Autizmus Centrumba jár, de már egy tanévet eltöltött a Rákóczi-iskola integrációra előkészítő osztályában, amely már csaknem tíz éve működik az intézményben.
„Júniusban egy szülői értekezleten mondták először, hogy szeptember 1-jétől lenne egy olyan lehetőség, hogy a kisfiam osztálya – összesen hét gyermek, 7–12 évesek vegyesen – átmehessen együtt a Rákóczi-iskolába, ahol kapnak egy külön termet, és félig integrált oktatásban vehetnek részt. Azaz ott vannak a többi gyermekkel az iskolában, de külön teremben, és csak annyit érintkeznek velük, amennyit a pedagógusok engednek. Például ők is a közös étkezőben esznek, testnevelésórán csatlakozhatnak a normál osztályokhoz. Gyógypedagógusaik az Autizmus Centrum munkatársai maradtak volna. Kérték a szülőket, hogy egyelőre ne áruljuk el a gyerekeknek a tervet, amíg nem biztos. Júliusban volt egy újabb szülői, akkor viszont már kész tényként jelentették be, hogy költözünk, lehet szólni a gyerekeknek. Így mi is örömmel osztottuk meg ezt a jó hírt kisfunkkal, nagy volt a boldogság” – idézi fel Krisztina a történteket.
Mint mondta, az érintett családok komoly lehetőségként élték meg a Rákóczi-iskolában nekik szánt külön termet, várták a tanévkezdést. Ehhez képest hatalmas volt a megrökönyödésük múlt hét közepén, amikor arról értesültek, hogy minden lefújva, nem lesz költözés. Az új (külön) teremhez ki kellett volna bontani ugyanis egy falat, de augusztus 21-én derült ki, hogy az éppen egy tartófal, vagyis nem eltávolítható. Kérdés persze, hogy a munkálatokat miért a tanévkezdés előtt alig egy héttel akarták elkezdeni, az pedig végképp furcsa, miért nem vizsgálták meg előbb, hogy az a fal egyáltalán kivehető-e.
„Így visszamondták az egészet, hogy akkor esetleg majd január 1-jétől mehetnek a gyerekek. Bementünk a tankerületi vezetőhöz, Pálfi Tamáshoz jelezni neki: nagyon nem jó, hogy szeptember 1-je előtt pár nappal még nem tudja a gyerek, hova fog járni, és mi sem tudjuk, mire készüljünk. Azt a választ kaptuk, hogy két héten belül próbálnak megoldást találni” – folytatta Krisztina.
„Az egyik kisfiú sírt, mert ő már nem akar az Autizmus Centrumba menni, és ők már megbeszélték a szüleivel, hogy ősztől az új „nagy iskolában” kezd. Az én fiam is nagyon a szívén viseli a dolgot, ő is kijelentette, hogy az ép gyerekek között szeretne lenni, hogy tudjon sokat tanulni. Szóval nekik ez nagyon nehéz. Egyébként is megviselik őket a változások, nem egyszerű nekik elmagyarázni, hogy mégsem úgy lesz, ahogy megígértük. Elvesztik a bizalmat a szülőkben és a tanárokban is” – tette hozzá az elkeseredett édesanya.
Úgy tűnik, a szülők fellépésének volt hatása, mert Krisztina augusztus 26-án, hétfőn már félig pozitív fejleményekről értesítette szerkesztőségünket. De örömük egyáltalán nem teljes.
A megoldás az lett végül, hogy – az édesanya által elmondottak szerint – két kicsi „fél termet” kapnak a gyerekek: az egyik az első emeleten, a másik a másodikon található.
„Mindkét két terem megfelelő lenne hét tipikus fejlődésű gyereknek, bár légkondi csak az egyikben van, és az a készülék sem működik. De ez a kisebbik gond. A probléma abból fakad, hogy nem tipikus fejlődésű gyerekekről van szó. Az autizmussal élő gyerekeknek a Szalag utcai Autizmus Centrumban van egy-egy íróasztaluk és egy-egy nagy méretű szekrényük. Ehhez vannak szokva. Az önálló feladatokat mindenki a saját asztalánál végzi, közösen dolgozni egy nagy asztalnál szoktak, amit körbe tudnak ülni. Ez mind egy teremben található.
Ennyi bútor viszont nem fér el a Rákóczi iskola felajánlott két kis termében. A nagy asztalt ezért külön kell elhelyezni, ezért a csoportnak a közös munkához át kell mennie egyik teremből a másikba, lépcsőznie egyik emeletről a másikra. Ahelyett, hogy kijelölnének egy normális méretű termet, ami egyébként rendelkezésre is állna” – sorolta Váradi Krisztina. Úgy tudja, egy másik csoport is átköltözhet az Autizmus Centrumból a Rákóczi-iskolába, és számukra biztosítanak megfelelő nagyságú termet. Krisztináék már csak ezért sem értik, hogy a „saját” csoportjuk esetében miért nem teljesíthetők ugyanezek a feltételek.
