Akár Kecskemét panelrengetegében is lehetne ez egyik állami általános iskola, ahol a Fekete pont című film játszódik. A képi ábrázolás nyomorúságos, amin olykor kínunkban nevettünk. A helyszín és a párbeszédek ugyanolyanok, mint több évtizeddel ezelőtt. Semmi nem változott 30 év alatt a magyar oktatásban – üzeni ezzel Szimler Bálint filmje, amit teltház előtt mutattak be kedd este az Otthon Moziban. A vetítést közönségtalálkozó követte, a rendezővel és az egykori kecskeméti diákszínjátszós Mészöly Anna színésznővel, a film főszereplőjével Kriskó János beszélgetett.
– Személyes ez a film, hiszen kilenc évesen jöttem haza Amerikából. Valóban, a film készítésekor több olyan esemény és élmény inspirált, amit megéltem, amikor hazaértünk Magyarországra – válaszolta arra a kérdésre Szimler Bálint, mennyire a saját személyes filmje a Fekete pont.
A történet szerint egy tízéves kisfiú hazaköltözik az édesanyjával Budapestre. Palkó (Paul Mátis) addig Berlinben járt iskolába. (A vetítést követő beszélgetésből kiderül, a filmből a kisfiú, jelenleg is Németországban él és tanul.) A magyar viszonyok ismeretlenek számára. Már azt sem érti, miért tülekednek leszálláskor a repülőgépen, ahogy azt sem, miért kell kibírni állva a tűző napon az unalmas évnyitót, miközben sorra többen is elájulnak. Az is fura számára, miért ehetetlen a menzán az étel, és érthetetlen neki az is, miért jegyzi a fekete pontokat egy osztálytársa. Palkó e bizarr, de régóta megszokott iskolai szabályok között kezdi az iskolát, ahová igyekszik beilleszkedni – de ez nem megy. Ide az 5. c osztályba érkezik meg Juci néni (Mészöly Anna), a pályakezdő tanár is, aki azzal szembesül, hogy a gyerekek utálják nemcsak Petőfi Sándor verseit, de mindent is az iskolában. Játékos módszerekkel mégis eléri, hogy a gyerekek meghallgassanak egy verset, és utána még kérdezzenek és beszéljenek is róla, s elmondják mi tetszett nekik benne. A filmben ezután jön a valóság – a rendszer mindkettejüket megtöri.
– Abból a szempontból közelítettem a film készítéséhez, hogy két nagyon különböző kulturális közegben nőttem föl, és ezen keresztül kívülről tudtam ránézni azokra a dolgokra, amik történtek velem itthon. Az amerikai és a hazai valóság között nagyon nagy a különbség. Ott nagyon szerettem iskolába járni, és itthon pedig nagyon nem. Sokszor megerősítettek, magabiztossággal és önbizalommal próbáltak megtölteni, amikor hazaértünk, az ellenkezőjét tapasztaltam. Talán ezért maradt meg bennem ilyen hosszan ez a téma, és azért foglalkoztatott a későbbiekben
– fejtette ki a film rendezője, miért ezt a témát választotta az első nagyjátékfilmjéhez.
Az est folyamán a közönség – akik között nagyon sok kecskeméti pedagógus foglalt helyet – sok érdekes háttérinformációt tudhatott meg a filmről. Szimler Bálint elmondta, mielőtt hozzálátott a filmhez, előtte az alsó osztályos oktatásról kutatásokat végzett, számtalan pedagógussal beszélgetett.
